Sziasztok a nevem Boros Júlia!

Mióta az eszemet tudom focizok. Legelõször háromévesen mutatta meg nekem az alapokat apa. Õ tanított meg mindenre amit tudok. Még régen játszott az egyik focicsapatban, az õ tehetségét örököltem. Mikor 9.-ben új suliba kerültem, az edzõ egy kapitányt keresett a nemrég indult nõi labdarugó csapat élére. Jelentkeztem és megkaptam a "posztot". Azóta is ott játszok.

Vagyis már nem sokáig, hiszen jövõhéten ballagok és hagyom hátra a 12 év kínkeserves sulit, végre!! Jövõhéttõl már nem leszek kapitány, sõt mar tanuló sem leszek. Tehát egyenlõ, hogy vége a focikarrieremnek.

Tudom most azt mondjátok hülyeség, és még csak most kezdõdik a "karrierem". Tévedtek! Már minden jelentõsebb csapatnál voltam, senki sem vett be sehova. Mert lány vagyok!!! Nem mentem egyetlen nõi csapatba sem, mindenki lenézett így is, hogy kapitány voltam. Azt hiszik a lányfoci más , mint a fiúké. Azt hiszik velünk kivételeznek a bírók meg stb. Blablabla..... Eddig nem érdekelt, de túlmentek egy határon.....

Szóval nekem leáldoztak.

De azért sok jó emlékem is van, legalább azok megmaradnék nekem. Például az egész csapat találkozhatott a válogatottal. Király Gábor volt akivel sokat beszélgettem, jól kijöttünk. Állítása szerint bárhova bevehetnének ahova jelentkeztem. Bár mondjuk õ nem tehetne sokat, hogy bevegyenek valahova , de azért kedves volt tõle.

Nincs mit tenni.

Viszont nekem van egy agyafúrt, ÕRÜLT barátnõm, akivel mindig lehet hülyülni, Szende. Mindenre rá tud venni. Mindenre!!! Nem véletlen, hogy az õ fejébõl pattant ki az a szintén ÕRÜLT ötlet. De bejöhet.... vagy akkorát bukok, hogy nincs az az ember aki össze tudna kaparni... Minden egy pizsomapartyn kezdõdött.....

Rövidre fogom, szóval 5 vote után folytatom, írjátok meg ha érdekelne a folytatás....