Amikor Lola kinyitotta a szemét, egy ágyban feküdt. Alatta imbolygott a padló, amiből arra következtetett, hogy még a hajón van. Az apró, kör alakú ablakon vidáman kukucskált be a napsugár. Ezek szerint nem aludtam olyan sokat. A feje egy picit lüktetett, de nem volt elviselhetetlen a fájdalom.

Óvatosan felült az ágyban, de egyből megbánta a fejébe hasító éles fájdalom, és a rátörő hányinger miatt. Rögtön vissza is dőlt az ágyba, megpróbálva csillapítani émelygő gyomrát, és sajgó fejfájását.

Amikor oldalra pillantott egy tálcán poharat, egy tányéron kenyeret és szárított húst talált. Hm... Ágyba reggeli. Ezért már megérte ez a rosszullét, gondolta. Óvatosan feltápászkodott ivott, és csak most tűnt fel neki, hogy eddig mennyire ki volt száradva a torka. Megette az ételt is majd visszatért az álmok világába.

~~~~~

Az ablakon már nem sütött be a nap. Kint csak a hold és néhány csillag világított. Valaki odajött hozzá és elvitte a tálcát, majd nem sokkal később egy újabbal tért vissza. Ezeket a lány csak félálomban észlelte.

A következő ébredésénél már megint a nap sütött be a kabinba. Feltápászkodott. Már nem fájt a feje, és az émelygés is elmúlt.

- Na végre felébredtél! Azt hittem már a túlvilágra alszod magad - egy vidám hang harsant a szoba túlsó feléből.

Lola odapillantott. Nikolas ült az egyik széken és zöld szemeivel őt figyelte. Majd felállt és közelebb jött a fekvő lányhoz. Sötét, majdnem fekete, vállig érő haja kiemelte szemei csillogását. Istenem, milyen csinos!

- Már jobban vagy? Elég csúnya ütést kaptál a fejedre.

- Aha, minden rendben. Legalábbis azt hiszem.

- Azt tudni kell, nem hinni. Hozzak valamit? - a férfi leült az ágy melletti kis sámlira, így a feje pont Lola szintjére került.

- Megkérdezhetem, hogy mi történt velem? Mert nem nagyon emlékszem semmire - húzta el a szájat a lány.

- Természetesen. Úgy kezdődött, hogy megszegted a parancsomat - Nikolas tekintete megkeményedett egy pillanatra, de szinte azonnal el is lágyult. - Ezért büntetés járna, de azt hiszem te már megkaptad, ami járt neked - a lány fájdalmasan elhúzta a száját.

- És aztán? Az még megvan, hogy az árbocba belecsapott a villám, és elkezdett ledőlni. De aztán már semmire sem emlékszem.

- Naná, hogy pont a legjobb részre nem emlékszel - biggyedt le szomorúan a fiú szája. - Mert tudod itt jöttem a képbe én, a hős! Hiszen életem kockáztatásával rohantam végig a fedélzeten, a tengerbe esés veszélye mellett, csak azért, hogy téged elránthassalak a dőlő árboctól. Nélkülem már olyan lapos lennél mint ez a tálca - fejezte be a lelkes előadást a fiú.

Természetesen nem kell mondanom, hogy Nikolas egy kicsi kiszínezte a történetet. Az egész úgy volt, hogy a férfi éppen az árboc mellett állt, amikor az dőlni kezdett. Történetesen észrevette a földbe gyökerezett lányt. És mivel eléggé megkedvelte, nem volt nagyon ínyére a lehetőség, hogy kilapítva lássa. Ezért odaugrott hozzá és még épp időben rántotta félre. Azonban Lola így sem úszta meg sérülés nélkül, mert az esésnél úgy bevágta a fejét a fedélzet deszkáiba, hogy egy kisebb agyrázkódást kapott.

- Ahha. Hát köszi - a lány láthatóan kételkedett. - És miért is mentettél meg?

- Pontosan azért, mert egyáltalán nincs kedvem új inast keresni. Az túl sok időmbe és fáradtságomba kerülne. Mellesleg nálad olcsóbbat sem találnék, és még a csípős nyelvet is jól el tud szórakoztatni.

- Áá... Szóval megkedveltél - a lány úgy vigyorgott, mint egy idióta. Ennek valamiért nagyon örült. (Mámint nem a vigyorgásnak, hanem annak, hogy Nikolas megkedvelte.) Ő is élvezte a férfi társaságát. Mindig szórakoztatta, ha az bedurcizott egy-egy csípősebb mondatán.

- Ez nem igaz. Egy kalóz nem kedvel meg egy nem kalózt! Ez nem változik meg, soha. A soha alatt sohát kell érteni.

- Na, ne tagadt le. Meg amúgy is. Már elég régóta hajózok veletek ahhoz, hogy én is kalóznak számítsak. Nemdebár?

- De, talán igen. És talán, ismétlem talán! Egy kicsit még kedvellek is - mondta durcásan a kalóz.

Aznap Nikolas többször is bejött a lányhoz, aki ezeket az alkalmakat mindig izgatottan várta. Szinte mikor a fiú után becsukódott az ajtó, már azt várta, hogy mikor jön vissza.
Csak nem szerettem bele? Nem, én nem szerethetek egy kalózt! Csak kedvelem! Igen, csak kedvelem, bizonygatta magának. Hiszen a beleszeretnék is! Még csak nem is tudja, hogy nő vagyok! Gondolta a lány keserűen.

Másnap Lola már felkelt az ágyból, és miután alaposan kinyújtóztatta a sok fekvéstől elgémberedett tagjait, kiment a fedélzetre.

Odakint gyönyörűen sütött a nap, a vihar nyomai pedig csak a főárboc csonkján maradtak meg. Ezek szerint ezt még nem sikerült kijavítani. A tenger csendesen morajlott, beterítve az egész látómezőt.

Még délelőtt megálltak egy kis szigeten, hogy megjavíthassák a törött árbocot.

A nap további része események nélkül, unalmasan telt. Lola segített itt-ott, de igazából csak lézengett a hajón. Néha összefutott Nikolasszal. Ilyenkor úgy érezte, mintha gyorsabban verne a szíve, de mindig megnyugtatta magát azzal, hogy csak képzelődik. Mégis azt vette észre, hogy néha a kapitányt keresi a tekintetével.

~~~~~

Másnap már nem csak a lány unta magát, hanem a kalózok is elégedetlenkedtek.

- Már napok óta egy hajót sem raboltunk ki. Mi vagyunk mi? Kalózok vagy sétahajósok? Semmi izgalom.

- Nyugalom fiúk! Nemsokára biztos találunk hajót. Most éppen egy forgalmas kereskedelmi út felé tartunk. Ha ott sem találunk hajót holnapig, akkor esküszöm letelepedek a kontinens közepén és soha többet még csak rá se nézek a tengerre. Becsületszavamra - nyugtatgatta kalózait a kapitány.

- Fiúk! Van egy jó és egy rossz hírem - kiáltott le az árbockosárból az őrszem. - Melyikkel kezdjem?

- A jóval.

- Oké. Szóval. Hajó a láthatáron.

A kalózoknak nagyon tetszett a hír. Végre valami izgalom. - És mi a rossz hír?

- Háát... - az őrszem elhúzta a száját.

- Na mondjad már. Kalózok vagyunk, nem kisasszonyok.

- Rendben. Ez a hajó... Szóval a zászlója... - húzta társai idegeit a férfi.

- Nyögd már ki! Nem érünk rá egész nap - Nikolas is kezdett türelmetlen lenni.

- Egyszóval hercegségi zászlóval ellátott hajó tart egyenesen felénk. És szerintem támadni készülnek - hadarta el egy szuszra az őrszem.

2017. 06. 11.