Szirének. Eric mélyen a gondolataiba merülve ült kivett szobájában. Vanda szerint szirének okozhatták a Hullámtörő tragédiáját. Márpedig ha így van, akkor Lolának nem sok esélye volt a túlélésre. Ez a tény pedig kétségbe ejtette. Hiszen a lány megígérte, hogy visszatér, ő pedig magának ígérte meg, hogy mindenképpen megkeresi. Kerüljön bármibe is.

Miután Vanda megosztotta vele az elméletét, nem is nagyon beszéltek többet. Természetesen hazakísérte a lányt, de az odáig vezető utat csendben tették meg. Vanda is érezte, hogy amit mondott, közel sem nevezhető bátorítónak, és ennek az idegen fiúnak még meg kell emésztenie a hallottakat.

Eric meg...

Hát ő nem gondolt semmire. Egyszerűen semmire. Gépies léptekkel ment a szőke lány után, de igazából fogalma sem volt, hogy merre.

Mikor megérkeztek Vandáék házához, a lány szó nélkül vette át a könyveket a királyfitól.

- Ha kell még segítség, holnap délelőtt Sirion cukrászdájában fogok kisegíteni. Keress meg, ha lenne még kérdésed! - szólt vissza, majd eltűnt az ajtó mögött.

~~~~~

Szédítő mélység fogadta a lányt, miközben a vékonyka párkányon egyensúlyozott. Ujjai görcsösen kapaszkodtak az ablakkeretbe, és minden erejével azon volt, nehogy lepillantson.

Ostoba volt, nagyon ostoba! Ezen a pár centis kiszögellésen nem tudja megtartani magát, és ha fel akar mászni a tetőre, el kéne jutnia a két méterrel arrébb lévő csatornáig. Azon talán fel tudna kapaszkodni. De addig! A fal sima volt, nem volt rajta több párkány vagy kiszögellés. Reménytelen küldetésre vállalkozott.

De nem adhatja fel! Muszáj valamilyen információhoz jutnia! Itt valami nagyon nincs rendben, de az biztos, hogy senki nem fogja felvilágosítani. Magának kell válaszokat találnia. Ahhoz azonban ki kéne jutnia a szobájából. Épségben.

Pár centivel arrébb csúsztatta a lábát. Testével a falhoz simult, míg a kezével valamilyen apró kapaszkodó után kutatott. Talpa alól kis kavicsok potyogtak le a földre. Lola összoszorított szemmel tapogatta a falat, ujjai egy kitüremkedés szélét érintették. A lány megkönnyebbülten markolt rá a kőre, másik kezével pedig óvatosan elengedte az ablakot, és a fal mentén továbbaraszolt.

~~~~~

Eric tanácstalanul toporgott az utcán. Vele szemben barátságos házakkal körbevéve egy cukrászda kirakata látszódott. A polcokon finom sütemények, torták és különféle édességek sorakoztak. Mögöttük az üzletben egy női alak látszódott. Kék ruhában, feltűzött hajjal szorgoskodott.

A királyfi tekintete körbesiklott az utcában. Most nem sokan sétáltak arrafelé, de akik mégis erre jártak, azok sem fordítottak nagy figyelmet az utcán ácsorgó fiúra.

Eric nagy levegőt vett, átvágott az utcán, majd belépett a Sirionnak keresztelt cukrászda apró ajtaján.

~~~~~

A helyiségben finom illatok terjengtek. A frissen sült sütemények már a pulton várták, hogy valaki hazavigye őket. Volt köztük mindenféle: narancsos puffancs, csokoládés párna, pillangószárny, de a különféle torták sem hiányozhattak: a málnás csoda és a barackkrémes torta mellett még rengeteg különböző nyalánkság sorakozott.

A boltban szép tisztaság uralkodott. A helyiség nem volt túl nagy, de a falon végigfutó polcrendszer, a kirakat és a középen felállított pult körül is minden tele volt édességekkel.

A hangulat is nagyon barátságos volt. Részben a finom fahéj- és süteményillatnak, részben pedig a halk dudorászásnak köszönhetően. Egy fiatal lány énekelgetett, miközben az újonnan érkezett finomságokat pakolta a helyükre. Könnyedén mozgott a súlyos tálcákkal a kezében is, szinte siklott a levegőben.

Halk csilingelés törte meg a csendet, ami azt jelezte, hogy valaki belépett a cukrászdába. A lány az ajtó felé fordult, majd amikor meglátta az érkezőt, elmosolyodott.

- Szia Eric!

- Szia!

- Reméltem, hogy eljössz - Vanda kedvesen a fiú szemébe nézett. - Nagyon elkeseredett voltál tegnap. Ha tudok segíteni valamiben...

- Köszönöm, de már így is nagyon sokat tettél értem - Eric hálásan pillantott a lányra. - Csak egy kérdésem lenne.

- Mondjad csak! Ha tudok, akkor válaszolok - mondta Vanda, miközben a süteményeket pakolta a polcokra.

- Tudod, hogy melyik sziget vagy város van a legközelebb a szirének ködéhez? Ha a barátom mégis túlélte a szörnyeket, akkor kijutott a partra, és én mindenképpen kiderítem, hogy sikerült-e neki. Oda kell mennem a legközelebbi településre.

- Hát... Nem is tudom - gondolkozott el Vanda, és még a pakolást is abbahagyta egy pillanatra. - Arrafelé nem nagyon vannak szigetek. Sok a zátony, kisebbek és nagyobbak is akadnak, de egyik sem lakható méretű. De lakik arra egy nagyobb birtokkal rendelkező gróf. Majdnem közvetlenül a Köd mellett van a vára is. Én azonban nem bíznék benne, furcsa, magának való férfi, legalábbis azt mondják.

- Meg kell próbálnom! - Eric most még határozottabban állította ezt, mint amikor eldöntötte, hogy megkeresi Lolát. Hiszen ha már idáig eljött, nem adhatja fel! - Nem tudod mikor megy arra hajó?

- Minden nap indulnak hajók a kikötőből. Talán az egyik arra megy - válaszolt a lány, majd hátatfordítva pakolt tovább.

Eric tétovázott egy darabig. Már minden határozottsága elszállt.

- Hát... Akkor szia! Örülök, hogy megismerhettelek! Remélem még találkozunk!

- Igen, szia! - hangzott a válasz.

A fiú tétován indult az ajtó felé és fogta meg a kilincset. Ekkor azonban hirtelen megfordult.

- Nincs kedved velem jönni?

- Tessék? - Vanda hitetlenkedve fordult meg.

- Velem jönnél? Nem kell, ha nincs kedved! Csak kérdeztem. Nem is tudom, miért. Jó lenne, ha nem egyedül kéne mennem, és biztos vagyok benne, hogy te jó társ lennél - Eric egészen belevörösödött a magyarázkodásba. - Ne nézz így rám, kérlek! Nem akartalak nehéz helyzetbe hozni! Akár vehetjük úgy is, hogy meg sem szólaltam - Eric kétségbeesetten fürkészte Vanda arcát, de a lány rezzenéstelen tekintettel nézett rá. - Azt hiszem, én inkább megyek is...

A fiú zavartan fordított hátat a lánynak, és már majdnem ki is lépett az ajtón, amikor egy halk, de határozott hang megállította.

- Veled megyek.

Eric meglepetten fordult hátra.

- Tényleg? Eljönnél velem?

- Persze. Már régóta várok arra, hogy végre legyen egy indokom, amiért elhagyhatom a szigetet. Nem rossz itt, de szeretnék végre egy kis kalandot. És azt hiszem, most találtam egyet - mosolygott Ericre. - Mikor indulunk?

~~~~~

Már lefelé ment a Nap. Két fiatal állt a kikötőben, egy indulni készülő hajó mellett. Nem volt sok csomagjuk. A lányon egy kék vászonruha volt, a fiú pedig egy egyszerű utazóruhát viselt.

- Biztos velem akarsz jönni? Nem fogsz hiányozni a családodnak? Neked nem fog hiányozni a családod? - kérdezte a fiú.

- Már döntöttem. És otthon is mindent elrendeztem. Nem lesz gond, ne aggódj! - mondta a lány, miközben a hajón rakodó matrózokat nézte. - Keressük meg a barátodat!

A hajón már több utas is várakozott, mikor a fiatalok felsétáltak a fedélzetre. Csomagjaikat bevitték a kabinjukba, majd visszatértek a fedélzetre. A matrózok végeztek a készülődéssel, így a hajó a lemenő Nap fényében lassan el is hagyta Zēder kikötőjét.

- Még sosem hagytam el a szigetet - mondta a lány a korlátnak támaszkodva.

- Akkor ez egy igazi kaland lesz neked! - mosolygott rá a fiú. - De ne aggódj! Vigyázni fogok rád!

- Kedves tőled. Végülis te rángattál ebbe bele - a lány pajkosan oldalba lökte kísérőjét.

- Nem igaz! Te tukmáltad rám magad! - kérte ki magának a fiú megjátszott bosszúsággal. Nevetésüket messze vitte a szél.

- Te vagy a király kisebbik fia, igaz? - kérdezte a lány hirtelen, hosszas hallgatás után.

- Igen. Én vagyok - a fiú előre, a tengerre nézett. - Ne haragudj Vanda! Nem akartam hazudni neked. De azt sem akartam, hogy azért segíts, mert valamilyen hasznot remélsz. Ne érts félre! Nem tartalak számítónak, de elsőre nem tudhattam.

- Nem haragszom. Csak tudnom kellett, hogy jól sejtettem-e - Vanda a szokott kedvességével mosolygott a királyfira. - Eric, kérdezhetek még valamit?

- Persze. Ennél nagyobb titkom úgysincsen.

- Kit keresünk tulajdonképpen?

Eric nem szólalt meg azonnal.

- Ez egy hosszú történet, de elmesélem neked, hiszen a társa előtt nem titkolózhat az ember, nemigaz? - kezdte a fiú. - Egy lányt keresünk. Carnom hercegkisasszonyát. A tiszteletére rendezett bálon ismerkedtünk meg, és nagyon jó barátságba kerültünk. Egy héttel később megkértem a kezét. Talán egy kicsit elsiettem, mert az esküvő napján megszökött. Ekkor írt egy levelet nekem, hogy valakit meg kell keresnie, de mindenképpen visszatér. Azt hiszem, tudom, kit keres, de nem ezért akarom megtalálni. Azon a hajón utazott, amelyik a Ködös-szikláknál elsüllyedt. Én nem hiszem, hogy meghalt volna. Mindenki letett már arról, hogy valaha is előkerül, de én tudom, hogy még életben van. Meg kell találnom, ha senki más nem vállalkozik rá - a fiú elhallgatott. - Remélem nem bánod így sem, hogy velem jöttél.

Egy darabig mindketten csöndben nézték a gyorsan sötétedő égboltot. Lassan megjelentek a csillagok, és kirajzolódtak a csillagképek is.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Megtaláljuk a hercegnődet! - Vanda biztatóan nézett az elszomorodott királyfira. - Visszakapod, ne félj!

- Nem hiszem, hogy lehetne köztünk több barátságnál. Nem mondtam még, de a bálja napján ki akartak végezni egy csapat kalózt, akikkel előtte napokig együtt utazott. Nem derült ki, de lehet hogy segített nekik megszökni az akasztás elől. Előtte azonban megcsókolta a kapitányukat. Magától. Talán szerelmes is belé. Nem tudom, nekem miért mondott igent, de talán soha nem is akart hozzámjönni. Én nem vagyok dühös, talán az elején az voltam, de már nem haragszom rá, és semmiképpen nem akarom, hogy bajba kerüljön.

- Ez nagyon rendes tőled. Biztos jobban járt volna veled, mint egy kalózzal, hiszen királyfi vagy! Gazdag, biztos lakhellyel rendelkezel, kedves, őszinte, segítőkész, jó társaság vagy, és nem utolsósorban nagyon jóképű is! - ez utóbbit Vanda egy kicsit elpirulva mondta.

Eric a lányra pillantott, de ő lesütötte a szemét.

- Köszönöm.

- Mit? - kapta fel a fejét Vanda.

- Mindent. Hogy velem jöttél, meghallgattál, segítettél nekem és őszintén elmondtad a véleményedet - Eric közelebb lépett a lányhoz. - Sokat jelent nekem, hogy itt vagy.

Vanda elpirult. Lehajtott fejjel állt a fiú előtt. Fejében össze-vissza cikáztak a gondolatok. Nagyon megkedvelte a királyfit. Amikor reggel belépett a cukrászdába, nagyon megörült. Talán a szíve is gyorsabban kezdett verni. Nem tagadta, hogy tényleg nagyon jóképűnek tartja a fiút, de nem akart tőle semmit. Legalábbis most nem. Mert amikor azt mondta, hogy elmegy a szigetről, hihetetlenül csalódottnak érezte magát. Ennyi lett volna? Ennyit kapott a társaságából? Két véletlen, röpke találkozást? Aztán Eric elhívta magával. Vanda régen érezte magát ennyire boldognak. Nem akarta kihasználni, pedig sejtette, hogy nem csak egy szegény utazóval van dolga. Beleegyezett az útba, és nem bánta meg. Nem zavarta, hogy a fiú szíve a hallottak szerinte foglalt, és azt sem bánta, hogy a királyfi menyasszonyát kell megkeresniük. Hiszen nem vagyok szerelmes, csak kedvelem. Ennyi és semmi több, mondta magának.

Bár most elég kényelmetlenül érezte magát. Eric közvetlenül előtte állt, és a lány lehajtott fejjel pont a fiú cipőjét bámulta.

Eric megfogta Vanda állát, és felemelte a fejét.

- Komolyan gondoltam, amit mondtam. Tényleg sokat jelent nekem, hogy eljöttél velem! - mondta, majd lehajolt.

Vanda visszatartott lélegzettel meredt a fiú szemébe, mire Eric kuncogva nyomott egy puszit a lány fényes, szőke hajára.

- Lassan el kéne tennünk magunkat holnapra. Elég késő van már - nézett körbe a királyfi. Már csak ők ketten tartózkodtak a fedélzeten, néhány matróz kivételével.

- Igazad van. Én megyek is. Jó éjszakát! - mondta Vanda és sietős léptekkel elindult a kabinjába.

Eric elgondolkozva nézett utána, majd nemsokára ő is aludni tért.

~~~~

Az éjszaka közepén a királyfi csizmás lábak dobogására és kiabálásra ébredt. Sietve magára kapkodta a ruháit majd felszaladta a fedélzetre.

A hajón teljes volt a káosz. Mindenki fel-alá szaladgált, kiabált. Eric látott még néhány, álmosan előbotorkáló utast is.

- Mi történik? - ragadta meg egy mellette elszaladó matrózfiú karját. - Mi ez a nagy hangzavar?

- Kalózok! - felelte sápadtan a fiú.

♤♡◇♧♤♡◇♧♤♡◇♧♤♡◇♧♤♡◇♧

Sziasztok!
Bocsánat a sok késésért, de ma végre meghoztam az új részt! Remélem tetszett!😊 Igyekszem a következővel is, de nem akarok elhamarkodott ígéreteket tenni!
Köszönöm a sok bátorító és aranyos kommentet!😙
Mindenkinek jó hetet és szép félévi értesítőt kívánok!😃😀
Lili

2019. 01. 27.