Lola boldogan sétált a szállása felé. Most már biztosan el tudja hagyni a várost. És izgalmas kalandnak ígérkezik az út, hiszen fiúnak kell öltöznie. Csak azt kellett volna még kiderítenie, hogy hova megy a hajó. De végül is ez olyan mindegy.

Amikor megérkezett az otthonának nevezett apró padlásszobába, kicsit könnyes szemmel nézett körül. Mióta az eszét tudta, mindig is itt lakott (igaz hogy jogtalanul, de nem mellesleg az egész ház lakatlan volt, mivel életveszélyesnek nyilvánítatták).

Gyorsan batyuba szedte a cuccait (szerencsére csupa nadrág és póló, mivel ha valakinek gyakran kell menekülnie a katonaság elől, nem szerencsés a szoknya viselete), a női holmikat pedig a csomag aljára süllyesztette.

Kicsit fura lesz, hogy holnaptól fiúként fog élni. Csak le ne bukjon! Az nagyon-nagyon nem lenne szerencsés dolog!

Reggel a dús, sötétbarna haját levágta vállig érőre, hogy egy kicsit fiúsabban nézzen ki. Bár eddig se volt sokkal hosszabb, azért ha valaki jobban odafigyel, feltűnne neki a hátközépig érő hajú fiú. Azért jobb a békesség.

~~~~~

A megbeszélt idő előtt odament a hajóhoz. Most még arra is volt ideje, hogy alaposan megnézze azt a lélekvesztőt, amelyen az elkövetkezendő hónapokban fog szolgálni.

Egy hatalmas háromárbócos óriás, az orra mellett a nevével: Hullámtörő. Az egész hajó ragyogott a tisztaságtól, látszott, hogy valaki igazán tisztaságmániás. Remélhetőleg az ő feladata nem a fedélzet suvickolása lesz.

Elérkezett a találkozó ideje. A kapitány feje megjelent a korlát fölött.

- Na, jössz vagy itthagyjunk?

- Természetesen megyek. Még véletlenül sem maradnék itt.

Amikor Lola a fedélzetre ért, közel húsz sürgő-forgó matrózt látott. Egyiküket sem érdekelte túlságosan egy új ember.

A kapitány elvezette egy elég méretes kabinhoz.

- Ez a legénységi háló. A te ágyad jobbról a harmadik, az emeleten. Jó lesz?

- Tökéletes! - Lola még véletlenül sem próbált ellenkezni. Mondjuk így egy kicsit nehéz lesz megoldani a női ügyeit, de természetesen ez is benne volt a pakliban. - Kapitány úr!

- Igen?

- Nekem most mit kell csinálnom?

- Egyenlőre semmit. Csak ne legyél láb alatt az indulásnál. Majd ha kiértünk a nyílt vízre úgyis tartani fogok egy eligazítást. Akkor ismertetni fogom a feladataidat és utána megismerkedhetsz a többiekkel is.

- Értettem és köszönöm.

~~~~~

Lola kiment a fedélzetre. A part egyre jobban távolodott. Most hagyja maga mögött egész eddigi életét! Dehát kalandok nélkül nem is érdemes élni!

- Szia! Te vagy az új srác? - egy hozzá hasonló korú fiú lépett mellé, és támaszkodott a korlátra. ,,Egész helyes - gondolta Lola. - Jaj, miket gondolok! Most nem szabad szerelmesnek lennem!! Erre nagyon figyelj oda Lola!!!

- Igen én vagyok. Loren - nyújtotta a kezét Lola.

- Philip. De a barátaimnak csak Phil. Te is hívj nyugodtan így - rázta meg a felé nyújtott kezet a fiú.

- Rendben, Phil. Ezek szerint te vagy az első barátom ezen a hajón. Ehhez tartsd magad! - fenyegette meg játékosan az ujjával a lány.

- Értettem, parancsnok! - mindketten felnevettek.

- Fiúk, ne most hülyéskedjetek! Az ebédlőben megbeszélés van, nem hallottátok?

- Már megyünk is - Lola nem akarta már mindjárt az első napján kihúzni a gyufát, ezért sebesen szedte a lábát.

- Hé, Loren!

- Igen? - torpant meg a lány.

- Az ebédlő nem arra van - Phil és az a másik férfi egészségesen kiröhögték Lolát.

- Ó, tudtam én! Csak körbe akartam menni.

- Persze, persze. Na de most már siessünk, mert a kapitány mérges lesz.

2017. 06. 05.