Eric Montparnasse királyfi dühös volt. Nagyon dühös. Ennyire még sosem alázták meg, és úgy érezte, ennél jobban már nem is tudnák.

És mindez egy lány miatt. Egy lány miatt, akit még mindig szeret, ezért képtelen rá haragudni.

A dühe a vakságának, a naivságának és a világnak szólt. Vak volt, mert nem vette észre, hogy a lány nem szereti. Naiv, mert talán mégis látta, de úgy gondolta, így is hozzámenne. És a világ, amely megáldotta a szerelem érzésével, és megátkozta a viszonzatlanság gyötrelmével, most csak nevetett és sajnálkozott egy királyfi szégyenén.

Úgy érezte, hogy soha többé nem lesz képes érezni. Bánatát pedig még jobban növelte az a levél, melynek ő volt a címzettje, de még kibontani sem volt képes. Hiszen az a nő írta, aki miatt most el kell viselnie a megaláztatottságot. Úgysem írhatott le semmi olyat, amivel csökkenthetné ezt a gyötrő érzést a szívében!

A meghiúsult esküvő utáni napon még a Carnom Hercegségben maradt, hátha mégis visszatér a lány. Hiú ábránd volt. A bátyjának megírta, hogy nem fog egyhamar visszatérni. Mégis reménykedett. Hátha valami megváltozik. Mikor ez nem történt meg, két nappal a nyilvános megszégyenülése után hazatért a fővárosba.

A családja megértéssel fogadta. Apja, Rupert Montparnasse király úgy vélte, hogy kisebbik fia még úgy is fiatal, bőven van még ideje a családalapításra. Anyja, Johanna Amidala királyné azzal vígasztalta, hogy rengeteg fiatal lány, hercegnő, grófkisasszony él a birodalomban, valamelyiknek majdcsak sikerül meggyógyítania a szívét. Edward, a trónörökös bátyja viccelődéssel próbálta jobb kedvre deríteni. Hiszen nem is illik, hogyha a fiatalabb fiú hamarabb házasodik, addig örüljön, amíg egy asszony sem kötözi magához. Hiszen nézzen csak rá! Mennyivel jobban lehet élvezni az életet asszony nélkül! Nővére, Cassandra azt állította, hogy a szerelem nem létező dolog, úgyhogy az öccsének ideje összeszednie magát, és végre az igazán fontos dolgokkal is foglalkozhatna. Kishúga, Abigel a szökött menyasszony bátorságát, erejét, a saját boldogsága és szerelme érdekében elkövetett vakmerő tetteit csodálta. A fiatal lány reménytelenül romantikus típus volt. Úgy vélte, hogy ha nem szerette Ericet, akkor ez egy helyes lépés volt a részéről, hiszen a szerelem hiányát előbb-utóbb a bátyja is megszenvedte volna.

~~~~~

A királyi család az ebédlőben ült. Éppen a második fogásnál, a nyárson sült marhánál tartottak. Kivételesen szűk családi körben költhették el az ebédjüket, egyetlen küldöttet vagy diplomatát sem kellett udvariasan szóval tartani. Talán éppen e miatt lehet, hogy mindenki csöndben evett.
Legalábbis egészen eddig:

- Eric, ennél látványosabban már nem is utálhatnád a világot! - a határozottan csengő hangtól a királyfi akaratlanul is összerezzent. - Szedd össze magad! Olyan, hogy szerelem nem létezik!

Eric dühösen belecsapta evőeszközeit az összetutymákolt ebédjébe.

- Igazán kíváncsi vagyok, téged mikor talál meg ez a mindent elsöprő érzés. Előre sajnálom azt a szegény fiút! - a fiatalabb lány színpadiasan sóhajtott egyet, majd cinkosan rákacsintott a bátyjára. - Tudod, Cass, a férfiak különösen szeretik az elérhetetlennek tűnő nőket. Megpróbálják meghódítani, aztán természetesen halálosan és sírig tartóan egymásba szeretnek - ábrándos sóhajjal és pillantással tette hatásosabbá az előadását. - Rád is ez a sors vár!

A fiatal királylány ezt komolyan is gondolta. És alig várta, hogy a jóslata bekövetkezzen. Mert akkor a valóságban is megcsodálhatná egy tökéletes szerelem kivirágzását.

- Abigel, az még rendben van, ha te ilyenekről ábrándozol, és elhiszed, hogy a regényekben történtek a valóságba is átültethetők, de egy 18 éves királyfinak, ideje lenne kinőnie ebből az ostobaságból! - a 22 éves fiatal nő szájából ezek a mondatok nagyon furcsán hangzottak. Hiszen az ember ebben a korban éli át az igazi szerelmet.

- Cassie, ebben a családban te vagy az egyetlen, aki nem hisz a szerelemben - Edward, a trónörökös huncutul csillogó szemmel nézett hollófekete hajú húgára.

- És éppen ezért leszek én az egyetlen, aki nem fog felesleges elvárásokkal házasodni. Nem is fogok csalódni - mélykék szemeiben eltökéltség fénylett.

- De nem is leszel boldog - Eric elszántan nézett a nővérére.

- Miért? Te talán azt hiszed, azt veszed majd el, akit szeretnél? Most is ezt próbáltad, mégse sikerült. Mit gondolsz, legközelebb nagyobb sikered lesz? - a lány gúnyosan méregette az öccsét.

Eric tekintete megkeményedett.

- Azt hiszed, szerelem nélkül lehet boldogan élni? Azt hiszed, szerelem nélkül lehet egyáltalán élni? Mert akkor ostobább vagy, mint hittem. Aki nem ismeri meg ezt az érzést, az soha nem élt igazán. Még akkor is szükség van rá, ha jobban fáj, mint eddig bármi az életben. E nélkül sosem tudnád értékelni a vélt boldogságodat sem, hiszen nem is lehetsz igazán boldog. Alig várom, hogy te is megtapasztald ezt a kínt. És rájöjj, hogy ebből soha többé nem lesz kiút - az ifjú királyfi felállt az asztaltól. - Köszönöm az ebédet és a vidám csevejt is!

- Eric, kérlek ne menj még el! - a királyné szelíd hangja egy kicsit lehűtötte a dühtől remegő fiú testét. - Nem szabad ilyeneket kívánnod a nővérednek! Reméljük, hogy a szerelme sok boldogságot fog rejteni.

- Én csak azt szeretném, ha megérteni a mostani érzéseimet - Eric sokkal nyugodtabban válaszolt az anyjának, de a tekintet amit a nővérére vetett, még mindig kemény volt.

- Biztos vagyok benne, hogy megérti! - Johanna Amidala királyné figyelmeztető pillantást vetett a lányára.

- Hát persze, hogy megértem! - Cassandra gonosz kis mosollyal nézett Ericre.

- Ha már ennél a témánál vagyunk, - szólalt meg most először Rupert király is - Edward fiam, te mikor szeretnél megházasodni? Utánam te leszel a király, amikor is neked kell biztosítani az öröklődés folytonosságát, ami feleség nélkül nehézkesen fog sikerülni. Nem zavar, hogy az öcséd majdnem megelőzött ebben?

- ...is - tette hozzá halkan kuncogva Abigel. A 16 éves lány imádta a családját. A komolytalan Edwardot, a határozott Cass-t, a komoly Ericet valamint a szüleit. Ő legkisebbként csodabogárnak számított, hiszen a családban egyedül neki volt vöröses színű haja, amely az anyja családfáját jó messzire visszakutatva található csak meg. Imádta a romantikus regényeket, és testvéreivel ellentétben sosem volt komoly. Még Edward is az tudott lenni, ha nagyon akart, de Abigel mindig nevetett, viccelődött, csipkelődött a testvéreivel. És várt. Várta a nagy szerelmet.

- Abigel! - Edward szemrehányóan nézett az apró lányra. Ez persze egy cseppet sem volt komoly. - Mégis miben lehet engem leelőzni?

A lány felkacagott.

- Ami meg a házasságot illeti. Nem találtam még meg a megfelelő lányt. És itt nem feltétlenül a szerelemre gondolok - nézett végig jelentőségteljesen a testvérein. Azok persze teljesen eltérően reagáltak: Cassandra egyetértően bicentett, Eric felhúzott szemöldökkel nézett a bátyjára, Abigel pedig csak a szemét forgatta, amolyan ,,persze, persze" módon.

- A szerelem mindent legyőz! - énekelte.

~~~~~

Az ebédnek aztán nemsokára vége szakadt. Ezután a beszélgetés után már csak semleges témákról esett szó.

Bár Eric azt kívánta, hogy a nővére szenvedjen, ha ez mégis megtörtént volna, sosem vetette volna a szemére, hogy ő ezt megmondta. Szerette Cassandrát, minden kis szeszélyével együtt.

Annak ellenére, hogy teljesen egyik családtagja sem értette meg, örült, hogy próbálnak neki segíteni. Már a maguk módján.

~~~~~

Reggel óta valami rossz érzés kerítette hatalmába. Rossz volt a kedve, a hangulata. Ez most más volt, mint az eddigi napokban. Rosszabb. Valami nagyon rossz fog történni. Érezte.

Délután az apja hivatta. Eric szorongva lépett be az irodába. Most majd kiderül, igaza volt-e az ösztöneinek.

- Gyere csak, Eric! Foglalj helyet! - kezdte a király. - Kaptam egy levelet a Carnom Hercegségből, de attól tartok, te nem fogsz örülni ezeknek a híreknek.

A fiú elsápadt. Valami történt! Valami nagy baj!

- Mi történt? - a fiú megpróbálta összeszedni magát. - Ki küldte a levelet?

- Daniel Carnom írt. Van egy neked címzett is, de abból, amit nekem írt, minden kiderül - a király arcán megértés és sajnálat tükröződött.

- Köszönöm, hogy átadtad, de most inkább szeretnék visszavonulni! - az ifjú királyfi meghajolt, majd sietősen távozott.

A szobájába érve remegő kézzel tépte fel a borítékot.

Kedves Eric úrfi!
Családunkat ismételten egy veszteség érte, és úgy véltem, hogy ezt személyesen énáltalam kell megtudnia. Sok pletyka kaphat szárnyra, de ebből a levélből megtudhat mindent, amit kiderítetthettem.
Az esküvő sajnálatos kimenetele után apám hajókat küldött az ön menyasszonya, Aurora hercegkisasszony után. Ezek a hajók sikeresen követték őt a Mardon-öbölig, de utána egy vihar miatt nyomát vesztették. Egész nap a környéken hajóztak, amikor a Ködös sziklák felől jövő áramlat hajóroncsokat hozott. Húgom ezzel a hajóval szökött meg, és úgy tudjuk, a szerencsétlenség idejében még a fedélzeten tartózkodott. Matrózaim azonban sem halottakat, sem túlélőket nem találtak, ezért csak találgathatunk a történtekkel kapcsolatban. Én magam úgy vélem, vagy a vihar áldozatai lettek, vagy a Ködös sziklák veszélyei közt tűntek el.
Fogadja őszinte részvétemet! Tudja, hogy én és apám, Carnom hercege is osztozunk gyászában!
Ha bármiben segítségére, támaszára lehetek, akkor nyugodt szívvel keressen fel, tudva, hogy én önt már sógoromnak tekintettem!

Őszinte híve:

Daniel Carnom,
a Carnom Hercegség örököse

Ui.: Nem tudom, húgom mit írt önnek a levelében, de semmiképpen ne terhelje a szívét a hercegkisasszony esetleges túlélésének gondolatával! Nem valószínű, hogy kétszer lehet részünk ugyanazon csodában.
Mégegyszer fogadja együttérzésemet!

Kelt. Az 1733. Év 6. Hónapjának 22. Napján

~~~~~

Eric összeroskadt. Ő nem az a fajta férfi volt, aki úgy gondolkodik, hogy ,,ha a szeretett hölgy az enyém nem lehet, akkor másé se legyen". Most végleg elvesztette.

Elővette az utolsó emlékét Róla. A levelet, amelyet akkor dühében el sem olvasott. De ha most ez a pár sor egy kicsit közelebb hozhatja az elvesztett kedvest, akkor feltétlenül el kell olvasnia.

A levendulaszínű boríték az éjjeliszekrényén várakozott. A fiú nagy levegőt vett és megragadta a papírt. Ennél tovább azonban nem jutott. A borítékon kacskaringós vékony betűkkel a neve állt. Ezt is Ő írta ide, gondolta Eric. Percekig csak ült és nézett maga elé. Gondolatai össze-vissza csapongtak, majd amikor sikerült újra a levélre fókuszálnia, megrázta a fejét és felbontotta a borítékot.

Belül is ugyanolyan szabályosan íveltek a betűk, mint a borítékon.

Kedves Eric!
Azt hiszem, nem fogsz örülni ennek a levélnek. Hiszen a lehető legaljasabb módon használtalak ki. Én ezt pontosan tudom, és ezért szörnyen szégyellem is magam.
Ha hajlandó vagy egyáltalán elolvasni ezt a levelet, akkor megpróbálom megmagyarázni a tetteimet.
Nagyon jó barátom lettél, de ezt gondolom te is érezted. Sajnálom, hogy amikor te többet kezdtél érezni irántam, én ezt nem tudtam megfelelően viszonozni. Amikor pedig megkérted a kezemet, nagyon meglepődtem. Mert nő létemre nem vettem észre egy férfi szerelmét.
Tudnod kell, hogy nemet akartam mondani. De apám nem engedte. Úgy vélte, hogy ez a házasság remek lehetőség lenne számomra, és nem engedett a tervéből.
Ne érts félre! Az apám nem tehet semmiről, nem is hibáztatom. Nem tudott arról a tervemről sem, hogy megszököm. De nem mehettem hozzád. Nem tehettem.
Amikor az első sétánk alkalmával Nikolasról kérdeztél, jól érezted, hogy van köztünk valami. Azóta rájöttem, hogy őt szeretem és muszáj lesz megkeresnem.
Ugye érted, hogy ez az egész nem miattad történt? Te semmiről sem tehetsz! Ezért nem is hibáztathatod magad! Te csodálatos barát vagy!

Most mennem kell, de ígérem, hogy nagyon vigyázok magamra, és visszatérek, hogy személyesen is bocsánatot kérhessek! Valamint neked is lesz alkalmad engem személyesen megszidni. Bár ez túl gyenge szó, úgy érzem.

Vigyázz magadra Te is!
És ne feledd, megígértem, hogy visszajövök!

Lola

~~~~~

A fiú csak ült. Nem tudott semmire sem gondolni. A lány kihasználta a szerelmét a sajátja érdekében. Mégsem volt dühös. Egyre csak az utolsó mondat járt a fejében:

,,És ne feledd, megígértem, hogy visszajövök!"

,,Megígértem, hogy visszajövök!"

Ha megígérte, akkor be is tartja. Eric nem úgy ismerte meg a lányt, hogy ne tartaná meg az ígéreteit.

Nem halt meg!

Vissza fog jönni!

Ha kell, akkor majd ő, Eric Montparnasse királyfi fogja megkeresni!