- Szóval megszöktél az esküvődről.

- Igen. Valami ilyesmi.

- Értem.

Ez a kis beszélgetés a legénységi kabinban zajlott le Lola és Philip között, miután a lány átöltözött. Az esküvői ruháját gondosan elrakta, mivel túlságosan féltette és túl fontos volt neki, ahhoz, hogy egyszerűen kidobja.

- És a szüleid miért arra a napra tették az esküvődet, amikor a hercegnőé is van? Ez nem valami jó ötlet, hiszen arra sokkal szívesebben mennének az emberek.

- Nem tudom...

- Mit mondtál, hogy hívják a vőlegényedet? - kérdezősködött tovább Phil.

- Ericnek - szűrte a szót a fogai közt a lány. Nem akart hazudni, hiszen egyszer már említette, és ha most mást mond, azt a fiú nyilván észreveszi.

- De a hercegnő vőlegényét is így hívják. Meg ő is eltűnt, majd előkerült. Nagyjából akkor jelent meg újra, amikor te másodszor is a hajónkra tévedtél...

- Phil... - Lola kétségbeesetten próbálta terelni a témát.

- Na várjunk csak. Ezek szerint te vagy az eltűnt hercegkisasszony - vonta fel a szemöldökét a fiú.

- Én ilyet nem mondtam.

- Tudom. Ezért kellett magamtól kitalálnom.

- De nem én vagyok - a lány még egy utolsó, haszontalan próbálkozást tett arra, hogy mégis ejthesse a ,,vádakat''.

- Persze. Csakhogy én biztos vagyok benne.

- Miért?

- Mert miután te megérkeztél, a kapitány is visszatért az esküvőről azzal, hogy elmarad, mivel a menyasszony nincs ehhez megfelelő állapotban. De azt is hozzá tette, hogy a pletykák szerint a lány megszökött. Ebből már teljesen nyilvánvaló, hogy két esküvő két szökött menyasszonnyal nem lehet egy véletlen egybeesés. Mert az egy kicsit furcsa lenne. Nem gondolod?

- Jól van. Most az egyszer neked is igazad lehet. Igen, én vagyok a hercegnő és tényleg megszöktem - adta meg magát a lány.

- Hahh, tudtam.

- Nagyon örülsz magadnak.

- Figyelj, nem minden nap találkozik az ember egy hercegnővel, akiről elmondhatod, hogy a legjobb barátod, ráadásul még neked is van igazad. Nemde?

- Igen. A legjobb barátod - mosolygott Lola.

- Örülök neki. Még sosem volt ilyen előkelő származású legjobb barátom. De be tudlak még szorítani a többiek közé...

- Hogy te milyen vagy! - vágott sértődött arcot a lány.

A fiú csak vállat vont, majd összenevettek.

- Komolyra fordítva a szót. Azt szeretném megtudni, hogy mikor akartok elindulni a következő útra?

- Ma akartunk indulni, de az esküvő miatt elhalasztottuk.

- Mikorra? - kérdezte félve a lány.

- Holnapra, de lehet, hogy mivel te megszöktél, már ma elindulunk.

- Huhh. Elmehetnék veletek? Lenne egy fontos dolog amiért el kell mennem a szigetről, és nem szeretném, ha ezt bárki is megakadályozná.

- Jó. Megkérdezzük a kapitányt.

A férfit a szokásos helyén, a kabinjában találták meg.

- Lola, örülök, hogy megint találkoztunk. Miben lehetek a segítségedre?

- Én is örülök, kapitány. Csak azt szeretném kérni, hogy a következő útjára vigyen magával. Valami halaszthatatlan dolgom akadt, és nem szeretnék még tovább a városban maradni.

- Értem. De nem tudom, megoldható-e egy lány jelenléte az út során. A matrózok elég babonásak e téren.

- Kapitány úr! - kezdte egy sóhajjal Lola. - Egyszer már utaztam ezen a hajón, és nem történt semmi balszerencsés. Már ha a kalózokat nem számítjuk, de azt a problémát én is oldottam meg. Tehát ha úgy vesszük, akkor még szerencsét is hozok! - fejezte be vigyorogva a lány.

Végül a kapitány is beleegyezett. Minden fenntartás ellenére a matrózok is örömmel fogadták Lola ismételt társaságát. Mivel a hajó még aznap, néhány óra múlva elhagyta a kikötőt, a lány is megkönnyebbülhetett. Remélhetőleg most már sokkal nehezebben fogják megtalálni. Bár érdekes módon a kikötőben még nem keresték, előbb-utóbb észre fogják venni, hogy a szökése óta egy hajó elhagyta a kikötőt. Egy ilyen szervezett helyen pedig biztosan hamar ki tudják deríteni, hogy melyik hajó volt, és merre tart.

Amikor elhagyták az öblöt, Lola elbújt a legénységi kabinban, nehogy az őrök észrevegyék. A kikötő bejáratánál cirkáló hajó közelebb úszott a Hullámtörőhöz, de amikor felismerte azt, az őrség vezetője csak biccentett egyet és jó utat kívánt a matrózoknak. Ismerte a kapitányt annyira, hogy tudja semmilyen szabályellenes ügybe nem keveredne bele. Mellesleg még nem jutott el hozzá a hercegnő szökésének híre, és parancsot sem kapott az összes távozó hajó alaposabb átkutatására.

A szökevény így minden nehézség nélkül elhagyhatta a szigetet.

- Tulajdonképpen mi az úticél? A nagy sietségben elfelejtettem megkérdezni - Lola és Philip a hajó korlátjának dőlve beszélgettek. Már a nyílt vizen tartottak.

- Most egy hosszabb útra indulunk. Először északnak megyünk a Mardon-öbölbe, majd arrafelé több kisebb szigetnél is megállunk...

- Mardon-öböl? - vágott Phil szavába a lány.

- Igen, miért?

- Semmi, semmi. Csak eszembe jutott valami, de nem olyan fontos - persze Lola nem mondott igazat. Amikor meghallotta ezt a nevet, teljesen bezsongott. Az apja is ezt a helyet említette. Itt látták Nikolast. Igaz, hogy ott azóta már katonák is keresték, ráadásul azóta már eltelt egy csomó idő, de hátha megtud róla valami fontosat.

~~~~~

Két nap múlva érkeztek be a Mardon-öbölbe. Lola nagyon izgatott volt. Bár szinte biztos, hogy a kalózok már nem lesznek itt, reménykedett benne, hogy valamilyen segítségére lévő információhoz juthat.

A kirakodás után a kapitány néhány óra szabadidőt engedélyezett. A lány azonnal lesietett a hajóról. Azonban ötlete sem volt arról, hogy hol kezdje a keresést.

- Lola, várj meg! Elkísérlek - futott utána Philip.

- Nem kell. Inkább egyedül intézném el a dolgokat. Nem szeretnélek belekeverni.

- Nem tudom mire gondolsz, de nem szeretném ha egyedül mászkálnál. Errefelé gyakran vannak kétes külsejű alakok. De annak örülnék, ha egy kicsit beavatnál a dolgokba. Keresel valakit?

- Nem. Igen... - Lola nem tudta, mennyire avassa be a fiút menekülése valódi okába. - Igen keresek valakit. De ő már biztos nincs itt, mivel a legutóbbi információim szerint már több hete volt, hogy itt tartózkodott. Azóta már biztos elment. Csak egy kis útmutatót szeretnék szerezni róla, hogy tudjam, hol kéne még keresnem.

- Kit keresel? Hátha tudok segíteni. Én már többször is jártam itt, és tudom kit kell ilyen helyzetekben megkeresni.

- Tényleg? De én ebbe tényleg nem szeretnélek belekeverni...

- Ezt már mondtad - vágott a lány szavába Phil. - És nem érdekel. Tudok néhány olyan helyet, ahova te egyedül biztos nem tudnál bemenni, már ha megtalálnád. Hadd segítsek!

- Na jó. De én szóltam! - adta be a derekát a lány. - Mutasd azokat a helyeket!

Philip egy kis sikátoron keresztül vezette Lolát. Az utca két oldalán szorosan egymás mellett álltak az emeletes házak. A napfény alig hatolt be ide, részben a magas házak, részben a közéjük kifeszített köteleken száradó ruhák miatt. Az utca szintjén néhol nagy kapuk, vagy apró ajtók szolgáltak bejáratul. A legtöbb ház földszintjén régiségboltok, kis üzletek vagy szegényes lakóházak voltak. A sikátor macskakövekkel volt kirakva.

A fiú az egyik apró boltocska bejáratánál állt meg. Az ablak bedeszkázva, az ajtón függöny. Csak a deszkák közötti kis réseken lehetett belátni, de odabent sötét volt.

- Most komolyan. Te kit ismersz itt? Van egy sötét múltad, ahonnan szintén hasonlóan sötét alakokat ismersz? - kérdezte viccelődve a lány.

- Valami olyasmi.

- Mi? Én ezt nem komolyan mondtam. Te tényleg...? - Lola csak dadogni tudott. Ez a kedves fiú valaha más is volt, mint most?

- Igen. Van pár dolog amit még nem tudsz rólam - Phil arca teljesen komoly volt, de amikor meglátta a lány értetlen és rémült tekintetét, elmosolyodott. - Csak vicceltem. Nincs semmilyen sötét múltam. Nem hiszem el, hogy azt hitted komolyan gondolom - csóválta a fejét a fiú. - Itt egy régi ismerősöm lakik. Mindent tud arról ami a városban történik, és szinte mindent az országban történő dolgokról. Vannak pletykák, melyek szerint gyakran hamarabb tud valamiről, mint az érintettek. Bár ez szerintem egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy nagyon sok mindennel tisztában van. Már azt is biztos hallotta, hogy te megszöktél az esküvődről, és azt is, hogy akit keresel hol tartózkodik.

- Köszönöm Phil. Nélküled még az is lehet, hogy elfogtak volna a kérdezősködésem miatt - hálálkodott a lány.

- Ezt nem értem. Miért fognának el?

- Olyan valakit keresek, aki nem éppen az emberek kedvence - Lola már meg is bánta, hogy elszólta magát. De már nem visszakozhatott. - Legalábbis az előkelőbb származásúak biztosan nem kedvelik. Ahogy tudom, még körözést is adtak ki ellene. Megszökött a saját akasztásáról. Ha utána érdeklődnék, és esetleg még nem kapták el, akkor azt hinnék, hogy valamilyen kapcsolatban állok vele, és segíthetnék elfogni.

- Aha. Szóval egy kalózt keresel. Csak nem azt, aki ,,elrabolt"? - kérdezte huncut vigyorral a képén a fiú.

- Mindegy. Nem megyünk be? - terelte el gyorsan a témát Lola. Ez a fiú hihetetlenül okos. Vagy csak a lány nem tud rendesen hazudni, esetleg túlságosan átlátszó. Bár valószínűleg inkább Phil szürke agysejtjei vannak többen az átlagosnál.

- Jó, menjünk - a fiú ezek szerint azt is meg tudja ítélni, hogy mikor tanácsos témát váltani. Lola ha lehet, még jobban megkedvelte a barátját, és hálát adott az égnek, hogy egy ilyen nagyszerű fiút küldött az útjába.

Philip bekopogott az ajtón. Bentről azonban semmi nem hallatszott. A fiú újra próbálkozott. Néhány perc elteltével a házból halk dobbanások szűrődtek ki. Kulcszörgés, majd az ajtó kis nyikorgással résnyire nyílt.

- Ki az? - a hang öreg volt, de egyáltalán nem volt határozatlan vagy félénk.

- Csak én vagyok az, Philip.

- Philip? Milyen Philip?

- A Hullámtörőről - válaszolt a fiú, de amikor nem érkezett válasz, elhúzott szájjal még ezt is hozzátette: - A Palackorrú.

Lola értetlenül felkapta a fejét. Milyen Palackorrú? Phil a szemét forgatva jelezte, hogy nem olyan fontos.

- Philippe, tényleg te vagy az?! - nyitotta ki az ajtót teljesen az öreg. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb megszólítás a számára. Középmagas volt, erős testalkatú. Ősz hajában néhol még látszódtak barna szálak. Kék szeme még most is életerőtől csillogott. Barna ruhája valaha nagyon drága lehetett, de mára már megkopott. Az erőt sugárzó képet csak az a bot rontotta el, amire támaszkodva lépett ki az ajtón.

- Igen. Szeretnék kérni valamit, Brett bácsi.

A férfi bevezette őket egy apró helyiségbe, de előtte még gondosan bezárta az ajtót. Csendben átmentek több ajtón, és szobán is, mielőtt egy szépen bútorozott nappali szerűségbe értek volna. A bácsi leültette őket egy-egy fotelbe, majd tálcán mindenféle aprósüteményt kínált.

- Nem akarom, hogy éhen maradjatok. Teli gyomorral sokkal könnyebb beszélgetni - mondta. - Brett vagyok. Philippe már ismer, de a kisasszonyhoz még nem volt szerencsém.

- Lola vagyok, Philip jó barátja, együtt szolgáltunk a Hullámtörőn.

- Igen-igen. De most már mondhatjátok, miben kéne a segítségem?

Philip a lányra pillantott, majd aprót bólintott. Mond csak, jelezte a tekintetével. Lola nagy levegőt vett, aztán belekezdett.

- Egy férfit keresek. Úgy hallottam, hogy nagyjából két hete itt tartózkodott. Phil mondta, hogy maga meg tudja mondani, hol találhatnám meg.

- Talán tudok segíteni. De előtte el kell mondanod, hogy kit keresel.

- Egy kalózt - mondta bátortalanul a lány. - Név szerint Nikolas Derrick.

- Jól hallottad tényleg járt az öbölben. Pont az azutáni napon érkezett, mikor megszökött a kivégzése elől. Itt tartózkodott néhán napig, majd elhajózott. Másnap katonák érkeztek, akik szintén őt keresték. Mivel nem találták, a nyomára akartak rábukkanni, de semmi érdemlegeset nem tudtak meg. Ekkor hazatértek. Pont miután elhagyta a kastélyt - nézett mélyen a lány szemébe, mire ő elpirult. Naná, hogy tudja kicsoda. De ezzel legalább bizonyítja, tud segíteni Nikolassal kapcsolatban is.

- Látom, tudja ki vagyok....

- Persze, hogy tudom. Én nagyon sok mindent tudok. A férfiruhák sokkal kényelmesebbek a fűzőknél, nemde? - ez a látszólag teljesen ártalmalan és értelmetlen kérdés elképesztette Lolát. Ez a férfi olyanokat is tud, amikről senkinek sem lenne szabad. Az apja ezeket a tényeket államtitokként őrizte. - Vagy, hogy a herceg már hajókat is küldött a hercegnő előkerítésére, kettőt közvetlenül az után a hajó után, amivel ideérkezett. Holnap ilyenkorra már meg is érkeznek, és készek akár erővel is hazavinni a hercegnőt. De azt is tudom, hol tartózkodik éppen Nikolas...

- Tényleg tudja? Kérem mondja el nekem! - a lány teljesen figyelmen kívül hagyta a rá leselkedő veszélyt.

- Éppenséggel elmondhatom....

- Valamit szeretne kérni érte? Bármit megadok, még pénzt is. Ne fukarkodjon a kívánságokkal!

- Minek néz engem, kisasszony? - kérdezte felháborodottan az öreg. - Valami felbérelhető csalónak? Informátornak, akit rendesen meg kell fizetni, vagy különben magáról is kiad mindent, még több pénzért? Nem, én nem ilyen vagyok - kezdett el járkálni a szobában. - Most az egyszer azonban megbocsátok. De csak azért, mert nem ismer, és még sosem hallott rólam. Holnapig még van ideje. Addig mesélek egy kicsit.

Lola teljesen elképedt a férfi dühkitörésén. Visszagondolva azonban rájött, tényleg megsértette. Halkan elsuttogott egy bocsánatot. Szerencséjére most lehetősége van jobban megismerni az ,,informátorát". Kényelmesen elhelyezkedett, hogy így hallgathassa a férfit.

- Én itt az öbölben születtem. Fiatal koromban sokat utaztam, a királyságban és az egész Földön is. Rengeteg barátra tettem szert. Általában tőlük kapom azt a rengeteg információt, amit tovább adhatok a rá érdemes embereknek. Egész életemet az utazásnak akartam szentelni, de közbejött a balesetem. Mint láthatja bottal járok. Ez azért van, mert az egyik verekedésem túlságosan elfajult. Valaki golyót eresztett a lábamba. Sosem gyógyult be teljesen. Ezután hazatértem, és azóta is csak gyűjtöm az információkat. Néha felkeresnek, de csak azoknak adok bárminemű felvilágosítást, akikben teljesen megbízom. Veled van Philippe. Őt régóta ismerem, ezért megbízom abban, hogy ő is csak az arra megfelelő emberekben bízik. Ezért fogom neked elmondani, amit kértél...

♤♡◇♧♤♡◇♧♤♡◇♧♤♡◇♧

Sziasztok!
Végre magamhoz tértem, de sajnos nem egy teljesen új fejezettel érkeztem. Ez a rész egyszer már olvasható volt. Most azonban pár dolgot megváltoztattam benne, ezért érdemes mégegyszer elolvasni, hogy a következő fejezetek érthetőek legyenek.
Jól látjátok!😁
Lesznek következő fejezetek. És valószínűleg nem kell rá egy évet várni. 😅
Nagyon sajnálom ezt a hosszú késedelmet, a jövőben mindent megteszek, hogy néhány naponként kapjatok értesítést erről a kis történetről!
Remélem nem utáltok nagyon!😔
Lili

2017. 08. 01.
2018. 08. 31.