Ezután hála istennek már nyugodtan értem haza és a leckék befejezése után rögtön le is feküdtem aludni. Másnap igazán nyugodtan és kipihenten keltem. Felvettem egy elég színes ruha összeállítást, majd bedobtam egy vajas piritóst és elindultam a suliba.

Az épületben rögtön megtalált Scott.

- Van egy kis problémám.

- Igen? - kérdeztem értetlenül.

- Ismered a Hale-eket? Akiknek a háza néhány éve leégett? Mit is beszélek, akkor még nem is laktál itt...

- Igen ismerem az egyiküket. Dereket - mondtam mert egyáltalán nem értettem mi történik - Mi a bajod?

- Pont róla van szó. Megfenyegetett. Hogy ha játszom szombaton, akkor megöl.

- Oh... Öhm... És tényleg ennyire fontos a meccs? - kérdeztem tudva, hogy elég esélyes, hogy ott leleplezné magát.

- Igen. Mert ha nem játszom, akkor az edző kitesz a csapatból. És ha ő kitesz a csapatból és nem játszom, akkor Lydia bemutatja Allisonnak a menő srácokat és...

- Oké értelek... De én mit tudnék segíteni? - kérdeztem értetlenül.

- Hát öhm... Még nem tudom magam se... De tudnál beszélni Allisonnal?

- Persze, miről? - kérdeztem.

- Hát rólam - mondta, mintha csak ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.

- Aha... Persze - bólogattam, bár fogalmam sem volt, hogy mit fogok mondani a lánynak.

- Köszönöm Nara - mosolygott a fiú, mintha ezzel megoldottam volna minden gondját.

Nem értettem, hogy miért fenyegetné meg Derek Scottot ahelyett, hogy inkább segítene neki. Ezért úgy döntöttem, hogy meglátogatom Dereket.

A suli után el is mentem a leégett házhoz, ahol utoljára láttam a férfit. Nem én voltam egyedül, aki a fekete hajú férfit kereste, mivel Scott is ott volt. Mivel nem vett észre inkább megbújtam egy fa mögött, hogy megtudjam, miért keresi fel a farkas azt, aki megfenyegette. Scott elég idegesnek tűnt és úgy kiabált, hogy szerintem km-ről hallottam volna a farkas hallásommal.

- Derek! Derek! - mielőtt azonban megjelent volna a ház gazdája, figyelmét egy frissen ásott rész vonta magára. Ezáltal pedig az enyémet is. Tisztán érezhető volt a vérszag. Loráé volt, de nagyon nem tetszett, hogy Derek a saját telkén ásta el a húga testét. A következő pillanatban aztán megláttam Dereket. Nem sokkal utánam Scott is felfigyelt a háztulajdonosra - Ne menj a közelébe! - kiabálta. Nem tudtam kiről beszélhet de a tippem Allison lett volna - Ő nem tud semmit! - Derek elindult Scott felé.

- Igen? És ha mégis? Gondolod attól, hogy a haverod Stiles ráklikkel a vérfarkasra, mindenre választ kapsz? Azt hiszed? Még nem érted Scott, de én vigyázok rád. Gondolj csak bele. Kint vagy a pályán. Elkap az erőszak és átváltozol, mindenki szeme láttára - miközben folytatta a kiselőadást felkapta Scott lacrosse ütőjét - Az anyád, a barátaid és ha meglátnak - bökött a bottal a fiatalabb srác felé, majd karmaival eltépte az ütő hálóját - Minden darabokra hullik - dobta fel a magasba mondandója végén a botot az idősebb farkas. Scott, ahogy én is, követte a szemével a tárgy esését és mire visszanéztünk Derek már nem volt sehol. Osztálytársam ezután morogva bár, de hazament és nekem volt egy olyan érzésem, hogy a saját készítésű sírról beszélni fog Stiles-nak. Én maradtam és követtem Derek szagát. Be a házba. Halk voltam és óvatosan lépkedtem a lerombolt ház romjai között. Azonban még így is sikerült felhívnom magamra a figyelmet, mert a következő pillanatban egy kéz kulcsolódott a nyakamra és karmok nyomódtak a bőrömnek.

- Nem szeretem a hívatlan vendégeket - morogta az ismerős hang.

- Hívtalak volna, de nem adtad meg a telefonszámodat - mosolyodtam el, mert a férfi, ahogy meghallotta a hangomat, elengedett és elém állt.

- Mi a szöszt keresel itt? - kérdezte értetlenül Derek.

- Tudni szeretném, hogy miért fenyegetted meg Scottot, ahelyett, hogy segítenél neki? - néztem rá komolyan.

- Oh, most komolyan? Elmondta neked? - húzta fel szemöldökét értetlenül Derek - Nem is tudtam, hogy jóban vagytok.

- Védelmedre szóljon, hogy nem tudsz se róluk se rólam túl sok mindent - mondtam elmosolyodva.

- Igaz - felelte Derek bólogatva.

- Nem tetszik, hogy Scott is látta a saját készítésű sírodat, simán lehet, hogy Stilesszal vissza akarnak majd jönni - mondtam utalva a srácok nyomozói készségeire - Legalábbis ha én lennék az ő helyükben, akkor lesitteltetnélek, hogy Scott a fenyegetőzésed nélkül játszhasson - látszott, hogy nem leptem meg az ötlettel.

- Igen én is sejtem. Megteszem a megfelelő elővigyázatossági feltételeket - mondta.

- Rendben. Nem akarsz ma este átjönni hozzám? Dumálni vagy filmezni? - kérdeztem hirtelen ötletből kiindulva. A férfi is meglepődött, de aztán egy kis gondolkodás után rábólintott - Akkor este - mosolyogtam, majd szintén valami belső késztetés hatására megöleltem és mielőtt bármit reagálhatott volna már ott sem voltam. Ahogy idefele, hazafele is gyalogoltam. Tetszettek az erdő színei, és békés volt a csend. Szerencsére volt térerő, így haza fele utamon feltudtam hívni Vagort. Néhány csengés után már fel is vette pótapám.

- Nara. Hogy vagy? - kérdezte a férfi nyugodtan.

- Megvagyok köszönöm kérdésed. És te? Mi van a falkával? - érdeklődtem.

- Én jól vagyok. Az engedetlen bétákat elrendeztem, most minden nagyon nyugodt a falka körül. Hogy megy a nyomozás? - kérdezte utalva a feladatra, amit kaptam tőle.

- Emiatt hívtalak. Lora halott. Dereknek, a bátyjának küldték figyelmeztetésképpen. Nem tudjuk, hogy ki a gyilkos, de vadász módszerrel kettévágták. De az ismeretlen új alfa jobban aggaszt, mint a vadászok. Bár az a család sem utolsó. Argenték - mondtam, tudva, hogy mindketten értjük a súlyát ennek a névnek. A vadász család abból a városból jött Beacon Hillsbe, ahonnan én jöttem és sok brutális farkas gyilkosság elkövetői voltak. Tudtam, hogy Allison ezen család tagja mégis barátkoztam vele. Ennek két oka volt. Első kézből szinte biztos voltam benne, hogy ő nem tud a családi bizniszről, másod kézből pedig gyerekeket nem bántottak a vadászok saját kódjuk alapján. Tehát, amíg nem öltem, addig elméletben biztonságban voltam.

- Ezek aggasztó hírek. De akkor ezek szerint haza jöhetsz. Én Lorának ígértem segítséget, amit te megadtál volna ha életben lenne - mondta örökbefogadóm.

- Ha téged nem zavar, maradnék. Szerintem Dereknek ugyanúgy tudnék segíteni és ráadásul tudni akarom, hogy ki gyilkolta meg Lorát - mondtam, holott az igazság az volt, hogy szerettem volna jobban megismerni a Hale örököst.

- Rendben, de rendszeres bejelentkezést várok el tőled - mondta komolyan a férfi. Tudtam, hogy aggódik értem, de ő nem úgy fejezte ki érzelmeit, mint mások.

- Meglesz, főnök - mondtam mosolyogva, majd elköszöntünk és leraktuk a telefont.