- Akárki is vagy, gyere elő.

Legnagyobb meglepetésemre Derek lépett elő a homályból. Felkapcsoltam a lámpát és visszacsúsztattam a karmaimat a helyére.

- Jesszus, a frászt hozod rám - ráztam meg a fejem rosszallóan.

- Csak biztos akartam lenni benne, hogy a vadász nem bánt az én hibámból - mondta komolyan.

- Nincs semmi bajom - mondtam elmosolyodva - Kérsz valamit enni vagy inni? Addig elmesélhetnéd mit csináltál szerencsétlen Scott-tal - mondtam lerúgva cipőimet és a konyha felé véve utamat.

- Mégis mit csináltam volna. Megmentettem - morogta Derek, de azért követett és leült a három bárpult székszerű ülőalkalmatosság egyikére. A mondanivalója hallatán álmélkodva fordultam vissza a tárva-nyitva hagyott hűtőtől.

- Még hogy te mentetted meg. Az én hősies higgadtságom, hidegvérem és önfeláldozásom mentette meg a farkas hátsótokat - mondtam színpadiasan. Erre az idősebb férfi csak egy horkantással felelt.

- Bár értékelem színészi képességeidet, azért megjegyezném, hogy tökéletesen ura voltam a helyzetnek - mondta fölényesen Derek.

- Persze machókám, persze - hagytam rá, vállveregetve, miután kiöntöttem mindkettőnknek egy pohár gyömbért. Ott hagytam a konyha pultnál és rávetettem magam a kanapéra.

- Igenis úgy volt - jött utánam morcosan a férfi.

- Mondtam, hogy persze. Engedd el a témát. Inkább mond mit néznél szívesen - mosolyogtam hátravetett fejjel a számomra fejjel lefelé látszódó Derekre.

- Honnan veszed, hogy maradok egy filmre? - kérdezte kíváncsian.

- Nem tudom. Mond meg te. Maradsz egy filmre vagy sem? - érdeklődtem ártatlanul. A férfi megint nem válaszolt csak fogta magát és lehuppant mellém a kanapéra.

- Maradok, de ne legyen nyálas film - mondta komoran, mire beraktam a Red nevezetű filmet, ami láthatóan jól elszórakoztatta, mivel együtt ujjongott velem, mikor a Frank Mosesnek nevezett volt bérgyilkosnak sikerült kiütnie, rúgnia vagy lőnie egy rosszfiút. A film vége felé azonban mindketten elálmosodtunk. Arra ébredtem egy hosszabb pillanatnyi szempihentetés után, hogy a nap a szemembe süt, én Derek hasán fekszem ő pedig átölel, annak következtében, hogy álmában ő is eldőlt.

- Jó reggelt álomszuszék - mosolyogtam, majd csak úgy heccből megcsikiztem a férfi oldalát. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a vérfarkas tényleg csikis. Akkorát ugrott, hogy majdnem leestünk az ágyon. Arra mindenesetre elég volt a lendülete, hogy visszarántson magára, így mikor kinyitotta szemeit, orraink néhány centire voltak egymástól.

- Ezt meg ne próbáld még egyszer - morogta.

- Hmm... nem is tudom... rájöttem, hogy van egy gyenge pontod... szerinted nem fogom kihasználni, amikor csak tudom? - kérdeztem incselkedve. Olyan áthatóan nézett, sőt szinte bámult, hogy zavarba jöttem - Na jó, megyek, mert vár a suli - mondtam, miközben feltápászkodtam.

- Majd még találkozunk - mondta Derek is felállva a kanapéról, majd távozott a lakásból. Gyorsan lezuhanyoztam készítettem egy laza fonatot a hajamból. Majd felvettem egy sebtében kiválasztott ruha összeállítást.

Fogtam a táskámat és nekiindultam a sulinak. Bár nem csináltam házit sikerült minden tantárgyból megúsznom, hogy számon kérjenek. Stiles kérésére csatlakoztam az aznapi edzéshez is, bár kicsit fáradt voltam, így nem volt annyi kedvem a szurkoláshoz. Leültem a kilátóra és rögtön észrevettem, hogy Scottnak kicsit máshol jár az agya, mivel Jackson azonnal kiütötte, és még csak különösebben meg sem erőltette magát. Az edző rögtön ment is, hogy kioktassa Scottot.

- Hé McCall!... - kiabálta, miközben a földről tápászkodó srác felé igyekezett.

Eközben meghallottam, ahogyan Jackson gúnyosan odaszól Scottnak:

- Még mindig úgy gondolod, hogy itt a helyed? - ez a kézzelfogható parasztság feldühített és kiszaladt a torkomból egy morgás, de szerencsémre nem volt senki a közelemben.

- Mi van? Ennél még az öreganyám is gyorsabban fut, pedig halott - gúnyolódott az edző is. Scott szaga megváltozott és tudtam, hogy mérges. Méghozzá nagyon. És dühe egyre csak nőtt, mivel az edző még nem fejezte be - Gondolja, hogy képes gyorsabban mozogni a halott nagyanyám élettelen testénél, McCall?

- Igen, uram - felelte nyugodtságot erőltetve a hangjára a srác. Azonban kiszúrtam, hogy a szemei sárgán ragyogtak. Nem jó jel. Nagyon nem jó jel.

- Nem hallottam - az edző még mindig nem tágított.

- Igen, uram - felelte Scott hangosabban.

- Akkor lássuk, újra - mondta a férfi, én pedig izgultam tovább az újszülött vérfarkasért - McCall újra megpróbálja!

Bár nem hittem, hogy túl nagy baj történne, mivel eddig Scott jól tartotta magát, azért lejjebb ültem, közelebb a pályához, hogy kéznél legyek ha szükség lenne rám. Scott újra beállt a sorba felkészülve egy újabb "támadásra". Jackson természetesen gúnyosan várta az újabb próbálkozást, ám én sejtettem, hogy ez a sunyi mosoly gyorsan lehervad majd az arcáról, tekintve a tényt, hogy felhúzott egy újonnan átváltozott vérfarkast. Mikor az edző elkiáltotta magát, hogy rajta, Scott neki indult, akár csak egy terminátor. Amikor Jacksonhoz ért olyan erővel repítette a magasba a srácot, hogy amikor visszaérkezett a földre, hallottam ahogy a csontok ropognak. De nem volt időm a sebesülttel foglalkozni, mert Stiles már rohant is barátjához, aki fejét fogva rogyott a talajra. Hegyeztem a fülemet, hogy közbe avatkozhassak, ha túlságosan elfajulna a dolog.

- Scott, minden oké? - kérdezte Stiles aggódva.

- Nem bírom megfékezni Stiles... Rámtört - mondta nehézkesen Scott.

- Mi? Itt és most? - értetlenkedett barátja - Na jó menjünk innen, gyere - fogta meg Stiles Scott és igyekezett vel minél hamarabb távol kerülni a kíváncsi szemektől. Csakhogy észrevettem, hogy nem kerülték el teljesen a nem kívánt figyelmet, mivel Derek ott állt a pálya szélén és olyan pillantással bámult utánuk, amivel ölni lehetne. Az öltözőben értem utol a fiúkat és legnagyobb ijedtségemre a helyzet nem volt a legjobb. Scott az egyik szekrénysor tetején guggolt és morgott Stilesra. Amilyen gyorsan csak tudtam felugrottam és elkaptam a pólója nyakánál fogva a srácot. Mivel nem bánthattam így csak leakartam fogni, amíg észhez nem tér, de sajnos Scottnak más tervei voltak, ugyanis levetett magáról az öltöző zuhany részébe. Legalább annyit sikerült elérnem, hogy eltereltem a figyelmét Stilesról. Ragyogó sárga szemei minden érzelem nélkül fúródtak az én barnáimba. Egyetlen dolog létezett most számára, az ösztön. Az ösztön, hogy kitépje valakinek a torkát. Ebben egy személy akadályozhatná meg, magán kívül. Az alfa. De mivel ő nem volt a közelben, legalábbis nem tudtam róla, ezért be akartam vetni a saját üvöltésemet. Egy igaz alfa csak hatással lenne rá. Azonban erre nem volt szükség, mert Stiles hirtelen ötlettől vezérelve felkapta a tűzoltó készüléket és addig fújta vele Scottot, amíg vissza nem húzódott a srác. Amikor abbahagyta a fújást, egy halk Stiles hagyta el Scott torkát, majd így fojtatta:

-Mi történt? -nézett Scott értetlenül körül.

- Meg akartál ölni - mondta Stiles félre dobva kesztyűjeit - Ahogy mondtam. A dühtől van. felgyorsul a pulzusod...

- És már robbansz - fejeztem be Stiles helyett - Mielőtt kiakadtok vagy elkezdtek valami hazugsággal beetetni. Tudom mi a helyzet és tudom mi vagy Scott. Én olyanok közül jövök, mint te. Vérfarkasok. Tudnod kell, hogy nagyon nehéz kordában tartani a farkas énedet. Ennek a felednek csak az ösztönök számítanak és emiatt minden érzelmed felfokozódik. Ha dühös vagy kiakarod tépni valaki torkát, ha szerelmes vagy, akkor már rágondolni, hogy nem veled van az illető, fáj.

- A játéktól van. Ez egy elég erőszakos játék - mondta kétségbeesetten Scott.

- Igen az biztos, de erőszakosabb lenne ha megölnél valakit a pályán - mondta Stiles - Nem játszhatsz. Ki kell maradnod a csapatból.

- De az élvonalban vagyok - rázta a fejét értetlenül Scott.

- Már nem - nézett rá Stiles komolyan.