Reggel Jake szorosan ölelt magához.
-Jó reggelt! -mosolyogtam rá, majd arcát simogattam.
-Jó reggelt! -mosolygott vissza, majd puszit nyomott arcomra.
-Szeretlek! -suttogtam, majd megcsókoltam.
-Én is téged! -mondta, majd felkelt.
-Hova készülsz? -mosolyogtam rá, majd én is felkeltem.
-Megyünk Samhez! Elfelejtetted? -kérdezte mosolyogva.
-Nem! -válaszoltam, majd neki álltam én is öltözni.

Amikor elindultunk izgulni kezdtem. Nem akarom hogy Sam bántsa Jaket. Félúton kételkedni kezdtem.
-Nem biztos hogy el kéne mondani neki... -mondtam immár sokadszorra.
-Ugyan... Ne aggódj! -mondta, majd mire észbe kaptam, már láttuk a házat.
-Különben is... Ha nem mi mondjuk el akkor Seth fogja. -mondta nevetve, majd én is elnevettem magam.

Amikor beléptünk Emily ugrott a nyakamba.
-Szia! -mosolygott, majd beljebb húzott a konyhába.
-Szia! -mosolyogtam vissza. Sam mellé ültem, majd Jake is leült mellém.
-Valamit szeretnénk elmondani... -kezdte Jake, majd Seth elmosolyodott.
-Rajta! -bíztatta Paul, majd Jake folytatta.
-Averyvel.... Összeházasodunk... -mosolyogta, majd megláttam Sam meglepett fejét.
-Gratulálok haver! -mondta Paul, majd Sam felé fordultunk.
-Sam? -néztem unokatestvéremre, aki még mindig nem mondott semmit. Alig észrevehetően megrázta a fejét, majd ránk nézett.
-Nem akarlak bántani titeket.... De nem korai? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Nem! -mondta Jake mosolyogva, majd magához ölelt.
-Hát... Akkor áldásom rátok! -mondta mosolyogva, majd Jake megcsókolt.
-Farkas esküvő... Tetszik a gondolat... Még ma legyen a legénybúcsú! -mondta Quil, amin Jake fel nevetett.
-A lánybúcsú is. -mosolygott rám Kim.
-Ugyan srácok... Lassabban. -mondtam, mosolyogva.
-Oké! -mosolyogtak.
-Kár hogy Bella nem lehet velünk! -mondtam kicsit szomorkásan.
-Ja, de nászúton van. Nem jöhet haza egy lánybúcsú miatt. -bólintottam Jared megállapítására, majd Kim fordult felém.
-Ma tuti berugunk csajok! -mondta, mosolyogva, amin a fiúk el nevették magukat.
-Okés! -mentem bele ötletébe, majd Jake meglepetten nézett rám.
-Most mi van? -kérdeztem fe vont szemöldökkel. Megrázta fejét, majd Emily felé fordultam.
-Emily te is jössz? -kérdeztem mosolyogva.
-Igen, de csak azért mert kell valaki aki józan marad és haza visz titeket. -mondta, majd elnevettük magunkat.
-Ja még valami fiúk! Jaket ne vigyétek rosszba oké? -kérdeztem mosolyogva.
-Oké! Nyugi! Csak mi is lerészegedünk. -mondta nevetve Paul.
-Oké! -mosolyogtam rá, majd Kim felém fordult.
-Gyerünk csajok! Indulás! -mondta nevetve, majd felpattant.
-Hova megyünk? -kérdeztem mosolyogva.
-Az meglepetés. -mosolyogta, majd Jared Kim felé fordult.
-Ha lehet annyira ne rúgjatok ki a hámból hogy másnap reggelre egy idegen mellett ébredjetek! -kérte mosolyogva, amire Kim bólintott.
-Vagy másik városba! -nevette el magát Embry.
-Jól van tényleg induljunk! -mosolygott rám Kim.
-Oké! -mentem bele, majd felálltam és Kim mellé léptem.

Port Angelesbe mentünk. Sorba jártuk a külömböző szórakozó helyeket. Amikor már az ötödiket jártuk szédülni kezdett velem a világ.
-Csajok! Menjünk haza! Egyre jobban szédülök! -mondtam, miközben nyelven minden egyes szóba belebotlott.
-Ugyan... Még egy kör lesz! -mondta a pultosnak Kim. Emily colát ivott. Belém meg már az ötödik pohárral tömték a sört.

Amikor kiléptünk szedültem és Kimre meg Emilyre támaszkodtam. Az ajtón úgy estünk be. Amikor beléptem a szobába Jake már aludt. Arra viszont felriadt amikor belerúgtam az éjjeli szekrénybe és felszisszemntem.
-Szia kicsim! -mosolygott rám.
-Szia! -köszöntem vissza mosolyogva.
-Jól vagy? -kérdezte álmosan, amire bólintottam.
-Igen, csak sokat ittam. -mondtam, majd le feküdtem mellé.
-Jó éjt. -mondtam, majd elaludtam.

Reggel szörnyen fájt a fejem.
-Szia! -suttogta a nyakamba Jake.
-Szia! Szörnyen fáj a fejem. -halkan fel nevetett én pedig rá mosolyogtam.
-Hozok vizet! -majd amikor fel akart kelni, visszahúztam és megcsókoltam.
-Oké! -mondtam, majd ott sem volt. Pár perccel később egy pohár vízzel jött vissza.
-Tessék! -nyomta a kezembe, majd egy húzásra megittam a vizet. Hirtelen megcsörrent a telefon. Amikor fel vettem Kim hangját hallottam meg.
-Szia! -köszönt fáradtan.
-Szia! -köszöntem vissza.
-Neked is fáj a fejed? -kérdezte majd Jared hangját hallottam meg.
-Már nem! -mosolyogtam rá Jakere. Hallottam hogy Kim nevet, majd lerakta.
-Okéé.. -mondtam, majd Jakere néztem.
-Minden rendben? -kérdezte mosolyogva.
-Igen! -bólintottam, majd fel keltem.

Amikor Samnél voltunk Sam kérdőn nézett rám.
-Te hogy hogy nem pihensz? -kérdezte mosolyogva, majd Jared szólalt meg.
-Ja, Kim egésznap fekszik. -halkan el nevettem magam.
-Hát... Én egész jól bírom. -mosolyogtam rá, majd belekortyoltam a kávémba. Amikor kinéztem az ablakon az erdő hivogatóan terült el. Hirtelen fel pattantam, kifutottam és átváltoztam.

Ahogy futottam, az erdő zöld masszává olvadt.
-Hahó! Valaki! Segítség.  -hallottam meg az ismerős hangot, majd a hang irányába mentem. Hirtelen megláttam egy alig 10 éves lányt jönni felém. Gondoltam vissza változok és megnézem.
-Szia! -köszöntem halványan mosolyogva a kislányra.
-Szia! Nem tudod hol van anya? -kérdezte ijedten, majd a háta mögé néztem.
-Nem, de ha velem jössz vigyázok rád és segítek megkeresni rendben? -félénken bólintott, majd mellém lépett.
-Jól van! Semmi baj! Gyere! -mosolyogtam rá bíztatóan, majd fel nézett rám.
-Fel emelnél? Fáradt vagyok! -bólintottam, majd felemeltem. Pár perccel később már a nyakamba szuszogott, és elindultam vele Samhez.

Amikor beléptem az ajtón Sam jött oda hozzám. Kérdőn nézett rám.
-Honnan van? -kérdezte Embry.
-Az erdőben találtam... -éreztem hogy a kislány mocorogni kezd a karomban, majd fel ébredt.
-Szia! Jól aludtál? -kérdeztem mosolyogva, majd bólintott.
-Mi a neved? -kérdeztem, majd a fülemhez hajolt.
-Clari.. -mondta, majd a többiek is oda jöttek hozzánk. Jake is meglepetten nézett rám, majd Emily lépett mellém.
-Megfogom. -mondta mosolyogva, majd a kislány tekintete találkozott Quilével. Tudtam mi történt, de azért Clari még kicsi ehezz, majd Quil mellém lépett.
-Majd én megfogom. -mosolygott. Vissza mosolyogtam rá, majd kezébe adtam a kislányt. A kislány szorosan bújt Quilhez, Quil pedig szorosan magához ölelte. Jake pedig engem ölelt magához és arcon puszilt.
-Clari jobb társat nem is találhatna. -suttogta a fülembe.
-Szerintem se. -mosolyogtam vissza, majd Quilt és Clarit figyeltem. Nehéz elhinni hogy majd egyszer Quil a most apró termetű Clari férje. 
-Szeretlek! -suttogtam Jake fülébe.
-Szeretlek! -válaszolta mosolyogva. Egy idő után Clari kimászott Quil karjaiból és oda jött hozzám.
-Segitenünk kell anyának! -mondta ijedten én pedig kérdőn néztem rá.
-Hol van? -kérdeztem össze vont szemöldökkel, majd fülemhez hajolt.
-Tudom mi vagy! -suttogta, majd ránéztem Samre.
-Sam! Tudja mik vagyunk! -mondtam, majd Clari is Samre nézett.
-Honnan tudod mik vagyunk? -mosolygott a kislányra.
-Anya mondta. -mondta mosolyogva, majd elkomorodott.
-Clari! Meg mutatod hol van anyukád? -kérdeztem, majd bólintott, én pedig követtem.

Egy idő után találtunk egy felborult autót. Eszembe jutott hogy én is így kerültem a farkasok közé.
-Nem tudunk neki segíteni! -mondtam szomorúan, majd Clari szólalt meg.
-A mennyben van? -kérdezte halványan mosolyogva.
-Igen! -mondtam, majd magamhoz öleltem a kislányt.
-Gyere! Majd én vigyázok rád! -mondtam, majd felemeltem és elindultam vele vissza felé.

Amikor beléptünk az ajtón Clari kiugrott a karjaimból és Quil felé ment. Quil szorosan magához ölelte, majd rám nézett.
-Autóbaleset. -mondtam, majd Jakehez bújtam. Innentől nekünk kell rá vigyázni. Miután Clari kibújt Quil karjai közül oda jött hozzám és megölelt. Viszonoztam ölelését, Jake pedig rám mosolygott.
-Egyszer, majd jó anya leszel. -suttogta a fülembe, amin elmosolyodtam. Bólintottam megállapítására, majd puszit nyomott az arcomra.
-Mi a neved? -kérdezte mosolyogva, majd leguggoltam hozzá.
-Avery.. -mosolyogtam rá.
-Lemegyünk a partra? -kérdezte mosolyogva, amire bólintottam, és felálltam.

Amikor le értünk a partra Quil nem mozdult el Clari mellől. Hirtelen azt láttam hogy Quil átváltozik és fenyegetően morog az erdőt pásztázva. Clari szorosan bújt farkasához, majd oda mentem hozzájuk.
-Quil! Minden rendben? -tovább morgott, majd én is átváltoztam.
-Quil! Minden rendben? -kérdeztem, majd felém fordult.
-Nem! Vámpír szagot érzek! -morgott tovább, majd Clarire nézett.
-Megyek körbenézek! -Quil bólintott én pedig elindultam. Már jó ideje futottam és nem találtam semmit. Amikor el akartam indulni vissza felé, meg csapott a vámpírszag. A szag irányába indultam. Egészen a határig követtem, de eltünt, így vissza indultam Samékhez.

Jakkel jó ideig ott voltunk Samnél! Megbeszéltünk hogy a kislány Emilyvel és Sammel marad. Amikor haza értünk fáradtak voltunk.
Jake szorosan magához ölelt, és elaludtunk.