Még egyedül....
Kimásztam a tó medréből, amihez persze megmentőm segítsége is kellett.
Ahogy felálltam a földről, szembe néztem a fiúval - amint az most kiderült - aki segített.
- Jól vagy ?! - Kérdezte kissé aggódó hangnemben-
- Igen - Feleltem közönbösen - köszönöm a segítséget.
- Semmiség - Mosolygott rám, majd felém nyújtotta kezét - A nevem Jason.
- Örülök - Megráztam a kezét, majd elindultam a kijárat felé.
Mikor már félúton jártam, Jason futott oda mellém:
- És te ? Téged hogy hívnak ?
- Számít az ? - Feletem kissé mogorván, de nem sikerült ezzel elkergetnem a fiút .
- Igen, számít ! - Erősködött -
- Edward. A nevem Edward, oké ? - Válaszoltam tömören, majd tovább sétáltam. Volt valami furcs Jason-ben, amit nem tudtam megmagyarázni, csak annyit éreztem, hogy mellette akarok maradni. Ám ezt az érzést elnyomtam magamban.
" Nem, nem maradok. Haza megyek. MOST ! "
Kiáltottam gondolatban, majd kicsit gyorsítottam lépteimen. Mikor kiértem a kapun, Jason megint feltűnt mellettem:
- Holnap ugyan itt, ugyan ekkor ? - Vigyorgott, s arca piros volt, részben a hidegtől, részben a futástól. Bennem egy belső hang azt kiabálta, hogy " IGEN !!" Most kivételesen erre a hangra halgattam:
- Persze, miért is ne ! - Önkéntelenül is kis mosoly húzódott az arcomra. Jason is örömteli mosollyal búcsúzott.
Otthon az első dolgom az volt, hogy kimossam a kabátom, majd amint elindítottam a mosógépet, már mentem is ledőlni egy kicsit.
Álmomban Jasont láttam... A barna haját; kék, ragyogó szemét; kiemelkedő állcsontját... Ez volt az első, hogy bárkivel is álmodjak, valami olyat, ami nem rémálom. Furcsálltam, hogy pont ez a fiú volt az első... A bennem élő kis hang, megint megszólalt: " Ez nem véletlen... "
Miután felkeltem, felvettem dolfozó ruhámat, majd elindultam. Fél órányi séta után meg is érkeztem a Cross street-i kis kávézóba, ahol a mai nap éjszakai műaszakos voltam. Bementem, majd egyböl be is álltam a pult mögé. Beírtam magam a jelenléti ívbe, mire valaki megszólított:
- Edward ?!
Felnéztem és szívem kalapálni kezdett...
Jason állt a pult másik oldalán...
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro