Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Még egyedül....

Kimásztam a tó medréből, amihez persze megmentőm segítsége is kellett.
Ahogy felálltam a földről, szembe néztem a fiúval - amint az most kiderült - aki segített.
- Jól vagy ?! - Kérdezte kissé aggódó hangnemben-
- Igen - Feleltem közönbösen - köszönöm a segítséget.
- Semmiség - Mosolygott rám, majd felém nyújtotta kezét - A nevem Jason.
- Örülök - Megráztam a kezét, majd elindultam a kijárat felé.
Mikor már félúton jártam, Jason futott oda mellém:
- És te ? Téged hogy hívnak ?
- Számít az ? - Feletem kissé mogorván, de nem sikerült ezzel elkergetnem a fiút .
- Igen, számít ! - Erősködött -
- Edward. A nevem Edward, oké ? - Válaszoltam tömören, majd tovább sétáltam. Volt valami furcs Jason-ben, amit nem tudtam megmagyarázni, csak annyit éreztem, hogy mellette akarok maradni. Ám ezt az érzést elnyomtam magamban.
" Nem, nem maradok. Haza megyek. MOST ! "
Kiáltottam gondolatban, majd kicsit gyorsítottam lépteimen. Mikor kiértem a kapun, Jason megint feltűnt mellettem:
- Holnap ugyan itt, ugyan ekkor ? - Vigyorgott, s arca piros volt, részben a hidegtől, részben a futástól. Bennem egy belső hang azt kiabálta, hogy " IGEN !!" Most kivételesen erre a hangra halgattam:
- Persze, miért is ne ! - Önkéntelenül is kis mosoly húzódott az arcomra. Jason is örömteli mosollyal búcsúzott.
Otthon az első dolgom az volt, hogy kimossam a kabátom, majd amint elindítottam a mosógépet, már mentem is ledőlni egy kicsit.
Álmomban Jasont láttam... A barna haját; kék, ragyogó szemét; kiemelkedő állcsontját... Ez volt az első, hogy bárkivel is álmodjak, valami olyat, ami nem rémálom. Furcsálltam, hogy pont ez a fiú volt az első... A bennem élő kis hang, megint megszólalt: " Ez nem véletlen... "
Miután felkeltem, felvettem dolfozó ruhámat, majd elindultam. Fél órányi séta után meg is érkeztem a Cross street-i kis kávézóba, ahol a mai nap éjszakai műaszakos voltam. Bementem, majd egyböl be is álltam a pult mögé. Beírtam magam a jelenléti ívbe, mire valaki megszólított:
- Edward ?!
Felnéztem és szívem kalapálni kezdett...
Jason állt a pult másik oldalán...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro