Megdermedt a testem, a szemem kitágult.
- Sajnálom... - Szavatkozott Jeff.
- S-semmi gond... - Mondtam pironkodva. Ez hihetetlen - Jeff, te... Meleg vagy ?
- Nem... Csak... Biszex... Azt hiszem...- A fiú zavarban volt. Ez két kelyen is látszott: Az arcán és a nadrágján. Az utóbbi engem is zavarba hozott, mindenhol.
- É-értem... - Próbáltam takarni a takarhatót, ám Jeff észrevett mindent, amit nem akartam és vigyorogni kezdett.
- Csak nem felizgultál ? - Kérdezte csibészes mosollyal.
- Nem !... Annyira... - Elöntötte a vér az arcom.
- Nem tudod eltakarni. - Vigyorgott a fiú, akinek szintén dudorodott a férfiassága.
- Te is ! - Vágtam vissza.
- Igen, én is. - Mosolygott, majd újra megcsókolt. Keze a mellkasomtól egyre lejebb csúszott.
Hirtelen kinyílt az ajtó és mire oldalra néztem, két fiú állt ott:
Jason és Damien...
A két fiú értetlenkedve nézett engem és Jeff-t.
- Edward... Ez meg ki a fene ?! - Kérdezte Jason.
- Erre én is kívancsi lennék... - Helyeselte Damien.
- Hogy én ki vagyok ?! Ti kik vagytok ?!- Kiáltott Jeff.
A három fiú értetlenkedve meredt rám, s várták a választ.
- Hát... Ez egy hosszú sztori... - Fogtam bele, de nem tudtam hogy folytassam.
- Van időnk ! - Szólalt meg Damien és Jeff helyeslően bólogatott. Jason csak állt és figyelt.
- Nos... Damien, te ismered Jason-t... Bemutatom nektek Jeff-t... Ő egy barátom... Biszex...
- Ahha... És ki volt az első hármunk közül ? - Kérdezte Jason.
- Te... - Mondtam és nem is próbáltam mentegetőzni... Felesleges...
- Utána ?
- Damien... Aztán Jeff.
- És mindenkivel lefeküdtél ? - Kérdezte Damien elég éles hangon.
- Nem...
- Ezt örömmel hallom...
- Hogy mi... Te lefeküdtél velük ?! - Kiáltott Jeff.
- Igen... Sajnálom hogy nem mo-
- Sajnálhatod is - Vágott közbe Jason.
Könnyek árasztották el a szemem.
- Én nem haragszom... - Mondta Damien. Benne voltam a legbiztosabb, hogy gyűlöl ezek után.
- Én igen... - Jegyezte meg Jeff. - Előbb is szólhattál volna... Te... Ribanc...
Kicsordultak a könnyeim...
Ribanc... Csegett bennem a szó... És nagyon fájt...
- Ne merj így beszélni vele !! - Kiáltott rá Damien és felpofozta a fiút.
- Igaza van ! - Szólalt meg Jason.
- Te meg végképp kussolj, mert van pasid te köcsög ! - Kiabált Damien.
- Mi ? - Nem hittem el amit hallok. Jason hord el engem ribancnak, közben egész idő alatt volt valakije ?!
- Ne érj hozzám, te mocskos buzi ! - Sziszegte összeszorított fogain át Jeff, majd lendült a keze, és Damien arcán csattant, szemüvege lerepült a fejéről.
- ELÉG !! - Kiáltottam - Hagyjátok abba ! Én nem jártam senkivel, tehát nem csaltam meg senkit ! Viszont te, Jeff és te, Jason... Ti igen !!
A két fiú elszégyelte magát. Damien az ágyamhoz lépett és leült a szélére. Megfogta a kezem és rám nézett.
- Én szeretlek, Edward...
- É-én nem tudom, hogy éppen mit érzek...
- Még mindig kanos vagy ? - Kérdezte Jeff és halványan elmosolyodott.
- E-egy kicsit... - Feleltem zavartan.
- Jó, ebből elég ! - Kiáltott Jason - Döntsd el, kivel akarsz lenni. Most, vagy én elnegyek.
- Én is. - Csatlakozott Jeff.
Damien rámnézett. Tudtam mit akarok.
- Tudjátok mit ? Menjetek csak, nyugodtan. Damien mellettem marad ! Őt választom ! Damien nem hagy itt a szarban, nem követelőzik. Szeretem őt...
A két fiú meghökkenve nézett rám. Jeff kiviharzott az ajtón, majd őt követte Jason. Damiem felém fordult.
- Köszönöm, hogy kiálltál értem... És sajnálom ezt az egészet...
- Semmi baj. Szeretlek. - Mondta a fiú, majd átkarolta a nyakamat.

Örökké így tudtam volna maradni, ha lehetséges... Megtaláltam, amit kerestem... Damien-t... Szeretlek és köszönöm...

Ennyi lett volna ez a sztori, ezzel befejezettnek nyilvánítom a történetet ! Köszönöm, ha elolvastad és remélem, hogy tetszett ! <3
（＾ω＾）