Fény árad be az ablakon, amely pont az ággyal szemben van. Lassan, finoman nyitom ki a szememet, hagyom, hogy hozzászokjon a fényhez. Mire kitisztul a látásom rájök, hogy hol is vagyok, amitöl rettenetesen zavarba jövök.
" Tegnap este..." " Jason..." " Én... Fürdőkád..."
Ennyi emlékem maradt meg az itt töltödd időröl. Oldalra néztem és Ő ott feküdt mellettem. Gyönyönyörű barnás-szőke haja kócosan, egyik karjával a derekamat szorítja, a másikkal a fejét támasztja. Még alszik. Nem akarom felkelteni, úgyhogy nagyon óvatosan kimászok az ágyból, mire szembesülök azzal, hogy miben aludtam:
Valószínűleg Jason egyik boxerja, ugyanis nagy rám... Nagyon... Minden méretben. Épp hogy nem esett le rólam a gumis dereka miatt.
Kimentem és megkerestem a ruhámat, majd felöltöztem és csináltam két csésze kávét és egy tálca reggelit.
- Jason... - Suttogok, mire a fiú mocorogni és dünnyögni kezd. - Jasooon... - Közelebb hajolok, de nem reagál. Még közelebb kezdek hajolni, majd ahogy a füle közelébe érek, váratlanul felém fordul és szájon csókol. Az arcom akár egy paradicsom, úgy pirul.
- Jóreggelt, Edawrd... - Mormog a fiú.
- N-neked is, Jason.. - A zavartságtol még mindig dadogok. Megreggelizünk, majd elindulok haza. A hétvégét tanulassak kell töltenem...

***********

Hétfő reggel van és én elaludtam...
Nem szólt az ébresztőm. A szokásos reggeli kávét most ki kell hagynom, kabátot ragadok, felkapom a táskám és rohanok. Mikor a meglátom az állomást, a vonat épp akkor gördül be a peronra. Az eddiginél is gyorsabban kezdek futni, hogy elérjem a vonatot, de ahogy rohanok fel a lépcsőn, megbotlok az egyik fokban. Hatalmasat esek, a fejemet beverem a lépcső szélébe, melyen most vért vélek felfedezni. A táskám lecsúszik a vállamrol és legurul a lépcsőn...
Szédülök... Nem látok rendesen... Valami pittyeg.... A vonat !... Lekéstem... Fáj a fejem...
Valami vállon ragad és felhúz a földről.

Egy kényelmetlen, hideg padon ülök...

Ahogy kezd tisztulni a látásom egy arcot veszek észre magam előtt:
Rövid, középsötét barna haj, gyönyörű zöld szem, kis méretű, teli fültágító , fekete keretes szemüveg és orr piercing.
- Jól vagy ? - Kérdi egy mély, de kedves hang.
- I-igen... Azt hiszem... - Hányingerem van és szédelgek.
- Hadd lássam a fejed. - Mondta és szemügyre vette a sebet. - Nem vészes, túléled. - Mosolyog és megpróbálom viszonozni, de elég kába vagyok... Eszembe jut a vonat, hogy lekést, hogy ma nem tudok így suliba menni..
- Hova siettél ennyire ?
- Suliba ... De három óránként egyszer jár a vonatom... Így ma nem mehetek be...
- Akkor gyere velem ! A nevem Damien. A tied ?
- Edward...
- Örülök ! - Mondta, maj enyhén meghajolt. Ahogy kiegyenesedett, megigazította szemüvegét.
- Na ? Velem jössz ?
- Hová? - kérdem
- Sétálni
Válaszolni nem tudtam, helyette bólintottam.
Az egész napomat Damiennel töltöttem. Mesélt magarol, én is - a szüleimet nem említettem neki - majd elmentünk a parkba. Jól éreztem magamat a társaságában...
Talán... Túl jól...