Dylan összerogyva ült le mellém, azt hitte viccből mondom. De ki az aki ilyennel viccelődne...

- És most mit fogunk csinálni? Kérdezte

- Erről akartam veled beszélni!
Mivel te már nagykorú vagy és  én is   pár hónap múlva betöltöm a 18-at így arra gondoltam talán megtarthatnánk

- Sarah, ez nem jó ötlet apáék még csak azt se tudják, hogy együtt vagyunk

- Talán itt az ideje elmondani

----------------------------

Házunkba reszketve léptem be nagyon féltem h anya és Jacob vagy Blair mit fog szólni hozzánk!

- Anya, intettem felé

Mindenki helyet foglalt a kanapén és kiváncsian néztek ránk.

- Szóval valamit el kell mondanunk nektek, kezdett bele Dylan.

- Igen, nos tudjuk h nagyon boldogok vagytok, szeretitek egymást stb. Mi is nagyon jól kijövünk Dylannal és ugye bár nem vagyunk vér szerinti tesók, olyanok vagyunk egymásnak mint két idegen, alma és asztal. ~kezdtem a homályos metaforáimat.

- Khm, igen szvl Sarah csak annyit akar h csak össze kerültünk mint két idegen és...

- Jaj ne, összevesztetek ugrott fel anya

- Nem, csak annyit szeretnénk mondani..

Ekkor Dylan megfogta a kezem, maga felé fordított és megcsókolt.

A szemem sarkából anyáékra pillantottam akik lefagyva néztek ránk.

- Ugye nem azt akarjátok itt össze hordani h szeretitek egymást mint fiú és lány!? Kérdezte Jacob zavarodottan.

- De igen apa, válaszolt Dylan

- Ti nem fogjátok fel h én és Jacob együtt vagyunk, ordította anyám. Na ettől féltem, még is mit gondoltál Sarah mikor össze jöttetek h ha majd egy na elmondjátok gratulálni fogunk meg sütit sütünk??!!!

-Kérem Ms. hagyja abba

-Ohoho, na ezt nem engedem..

Majd anya keze egyszer csak az arcomon csattant, a hirtelen jött ütéstől hátra estem és neki csapódtam az ajtónak!

Dylan hozzám sietett, én meg csak szédülve feltápászkodtam és az ajtóhoz siettünk!
Még hallottam ahogy anyám utánunk kiabál h vissza se jöjjünk!
Majd az utcán összerogytam.

- Sarah mi a baj? Kérdezte Dylan

A hasamhoz kaptam...

- A baba