Vége
Megszületett, a mi egyetlen pici lányunk. Gyönyörű, az igazat megvalva inkább Dylanre hasonlít. Itt ülök a kis ágya fölött és csak nézem, ahogy alszik. Hallani a szuszogását, Dylan is itt alszik az ágya mellett. Egy kósza könnycsepp folyik le az arcomon. Boldog vagyok!
A kapcsolatunk nem indult könnyen de hát melyik az amelyik könnyen indul. Mindig vannak gödrök az úton, de ki kell másznunk belőle, hisz a boldogság már előttünk van.
Vettünk egy házat Amerikában, itt lakunk, ugyanis szeretnénk ,,új,, életet kezdeni, és Sidneynek is egy biztos életet nyújtani.
Egy újság író cégnél dolgozom, ahol különféle történeteket írok meg arról, hogy sosem adhatjuk fel, akármi is gördül elénk. Mert fel kell állnunk, még ha már nem is akarunk.
~vége
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro