Minden lány vágyik valakire, arra, hogy szívből szeressék és, hogy elfogadja őt olyannak a fiú amilyen. Akár egy közös filmnézés popcornal és colaval az ágyon, átölelve. Vagy épp egy séta a tengernél, kézen fogva. Nincs két egyforma ember, ahogy két egyforma szív sem. 

Sokáig várunk arra, hogy valaki olyan bele sétáljon az életünkbe, akire vártunk eddig. Nincsenek véletlen találkozások, talán úgy hisszük, és talán nem tart sokáig, de a tetteink formálnak olyanná amilyenek vagyunk.

Talán anyának hálásnak kéne lennem, amiért Jacobot választotta, mivel ezáltal találkoztam Dylannel. Először mondhatni utáltuk egymást....
Szó szerint
De azt hiszem mégis valami vonzott benne. A mosolya, a gödröcskéi, az arc vonásai, a stílusa. És még sorolhatnám.
Mikor észbe kaptam már együtt voltunk, olyan gyorsan történt minden. És most egy egészséges gyönyörű babát hordozok a hasamban.

Nem tudtam, hogy akarok-e anyuka lenni, és sok mindent megkérdőjeleztem akkor...de most, minden egyes vele töltött nap után egyre biztosabb lettem abban, hogy jól döntöttem. Minden rendben lesz.

- Szivem, mennem kell dolgozni! -Szia kicsi Sidney, apa nem sokára jön. Simogatta meg Dylan a pocakom

Mosolyogva, becsuktam utána az ajtót, majd ledőltem a kanapéra pihenni.

Tudom, hogy ez egy kicsit rövid lett és igyekszek hosszabbat írni! Addig is mindenkinek szépséges napot!😚