A busz ablakából kinézve, a fehérséget pásztáztam. Minden csupa hó volt ráadásul nagy pelyhekben esett.

Annyira nem szerettem a telet mivel hideg, csúszós stb. Ám van benne jó is..
A táskámat felkapva szálltam le a következő megállóban. A csizmám nyomot hagyott a hóban és a hajamon ott csillogtak a kis pihék. Lassú léptekkel lépkedtem haza.
Most csak az járt, a fejemben, h vajon anya tudott-e róla, h apám akarja megvenni Dylan kis kunyhóját.

A meleg házba belépve rögtön megcsapta az orrom a finom hús szag.
Dylan és Jacob fiús napot tartottak így én, anya és Blair ezáltal pedig lányos napot.

- Mi jót csináltok? Kérdeztem

- Csirkét sütünk, és képzeld én csináltam meg a mártást. Mesélte boldogan Blair.

Nem akartam egyből rá kérdezni a kunyhóra így segítettem megteríteni. Majd pár perccel később Dylannék léptek be a házba.
Egy mosolyt küldtem felé, ő pedig boldogan elmosolyodott és egy ,,szia szerelmemet,, tátogott.

Asztalhoz ültünk majd Jacob váratlanul feldobott egy témát.

- Képzeljétek nem sokára építtetünk Susannal egy benti medencét.

- Az jó, mondta nemes egyszerűséggel Dylan.

- Figyelj Dylan az a kunyhó már öreg volt, az az úr pedig megvette mert szüksége van rá, házat akar építtetni a helyére.

Hirtelen félre nyeltem a szószt és köhögni kezdtem. Dylan aggódóan felpattant és egy pohár vizet adott a kezembe.

- És még is ki vette meg? Kérdeztem, mintha csak nem tudnám.

- Egy kedves úriember, akit azt hiszem Christophernek hívnak.

- Oh hát biztos nagyon kedves úriember. Mondtam gúnyosan.

- Sarah, szólt rám anya.

- És véletlenül nem Christopher Serenity a neve?

- Azt..azt hiszem igen, mondta dadogva Jacob szegény nem nagyon értette mi van.

- Te ezt tudtad? kérdeztem anyától dühösen.

Ő csak lehajtotta a fejét. Tehát igen. Miért? Miért kellett eltitkolnia. Miért hagyja, h pont apa vegye meg Dylan kis kunyhóját. Egy biztos, nem fogom hagyni. Hisz neki ez a kis rozoga ház a gyerekkora sok emlék fűzi oda.

- Asszem befejeztem. Majd a szobám felé vettem az irányt. Még láttam, Dylan aggódó pillantását. De biccentettem, h megleszek.

Még hallottam ahogy Jacob kérdezgeti, h most mi rosszat mondott de nem érdekelt.

Ahogy Jacobot ismerem, eddig minden vevőjét meghívta a házba ebédre vagy valami kis ,,lakomára,,. És ő se lesz külömb.