Nem sokára karácsony.. a szeretet ünnepe, ahogy elhaladok egy egy ház mellett és bekukkantok az ablakon: a karácsonyfa már áll az anyuka a beiglit és a halászlevet főzi, süti.

Az apuka az ajándékokat csomagolja a kis lányuk pedig a szobáján az utolsó simításokat végzi..

Ahogy bele, gondolok az ajándékokat már én is megvettem. Jacobnak egy hatalmas focis posztert a kedvenc csapatáról, anyának egy karácsonyi pulcsit, Blairnak pedig a legújabb barbie babát. Dylannek pedig?! Mióta megismerkedtünk azóta tudom, hogy elszeretne jutni Ausztráliába.

Így a spórolt pénzemből vettem neki egy repülő jegyet. De a kasszás lány ajándékba adott még egyet. Így majd, gondolom az új csaját viszi el.

Az utcánkba befordulva szomorú emlékek törtek elő. Eszembe jutott a régi életem. Apa. Vajon ő is gondol rám?

Hajnali 2 volt, de nem akartam haza menni, leültem egy padra majd néztem ki a fejemből.

A telefonom csörögni kezdett, lassan előhalásztam a táskámból majd fogattam a hívást!
- Sarah, azonnal gyere haza, hajnali 2 múlt és te még nem vagy itthon
- Anya, már elég nagy vagyok érted?! Mondtam dühösen, majd kinyomtam.

Egyszer az életben nem kezelne úgy mint egy 5 évest.

A közeli abc-hez sétáltam, hogy vegyek egy vizet.
Az ajtón kisétálva egy mentő autót vettem észre a házunk előtt. A vizet kiejtve a kezemből rohantam a házunkhoz.

Anyát hozták ki, lélegeztető volt rajta. Jacob sírva ballagott a mentősök után.

- Jacob mi történt?
- Miután leraktad a tekefont. Próbáltam megnyugtatni, hogy semmi bajod nem lesz, de nagyon makacs volt és elakart menni megkeresni. Utána megivott egy pohár bort és leakart menni a lépcsőn de az alkohol miatt nem látott jól és legurult a lépcsőn. Mondta sírva.

- Dylan mindjárt jön, legyetek normálisak azzal beszállt anya mellé és a mentősök elhajtottak.

Szóval miattam van. Megint nem hallgattam rá csak ha egyszer is bízna bennem és azt mondom semmi bajom nem lesz az úgy is lesz.

- Mi történt? Érkezett meg Dylan.

Könnyes szemekkel rá néztem és a nyakába borultam. Védelmezően körém fogta a testem. És belepuszilt a hajamba.

Nem érdekelt egyikünket sem, hogy utáljuk egymást, hogy haragban vagyunk. Semmi nem érdekelt. Egyszerűen csak szerettem és szeretem most is. Szükségem volt rá, még ha ő neki nincs már rám, akkor is.