- Jó délutánt! Köszöntött Dylan mikor beléptem a konyhába.

Fáradtan az órára pillantottam ami délután 4-et mutatott.

- Anyáék?

- Apa és Susan(Sara anyukája) elmentek vásárolni és Blairt is vitték magukkal, kb. 10 perce.

Közelebb lépkedtem Dylanhez és szemügyre vettem. Egy laza fekete póló és egy alsógatya volt rajta. Arca puha volt és a haja rendezetlenül állt de észvesztően jól állt neki.

- Sarah, kérdezhetek valamit?

- Kérdezz! Emeltem le a kakaó port és kavargatni kezdtem a tejben.

- Miért szakítottunk?

A kanál megállt a kezemben, csak ezt ne!

- Csak, már nincs meg köztünk a szikra, hazudtam ami elég hülyén hangzott kimondva.

- Aha, nézett rám furcsán, majd a derekamnál fogva magához húzott és szó nélkül ajkait az enyémekhez nyomta! Ösztönösen viszonoztam és bele túrtam sűrű fekete hajába.

- Szóval nincs meg köztünk a szikra?! Mosolygott huncutul?!

- Ne...nem dadogtam

- Sarah, tudom mikor hazudsz! Szóval az igazat.

Sóhajtva a szemébe néztem!

- Csak ez helytelen amit csinálunk, Dylan tesók vagyunk a szüleink együtt élnek és nem akarom tönkre tenni a boldogságuk

Komoly tekintettel fürkészte az arcom, majd így szólt.

- Sarah..Sarah...Sarah szerinted engem nem érdekel, hogy boldogok legyenek, de igen!? Csak közben a sajátomra is gondolok és csak mostoha tesók vagyunk nincs köztünk semmi vérrokonság(?)  És te is mindig mások boldogságát helyezed előtérbe gondolj egy kicsit magadra is. Legalább csak próbáljuk meg! Nézett rám könyörgően

- Nélküled az életem semmi...

Csak hallgattam, talán igaza van, magamra is kéne gondolnom és rá is.

- Próbáljuk meg! Mosolyogtam rá😉