A konyhában egy széken ülök és a meleg kávémat szorongatva gondolkozok, hirtelen a bejárati ajtónál Dylant pillantom meg.

Már felállnék, hogy üdvözöljem de valószínűleg utál ahogy én is magamat!

El halad mellettem mintha ott se lennék.

- Dylan?!

Rám se figyelve kivesz egy szelet kenyeret és berakja a pirítóba..

- Dylan, kocogtatom meg a hátát

Unottan rám emeli a tekintetét, hirtelen össze szorult a mellkasom.

- Sajnálom én csak....

- Ne is erőltesd, nem kell magyarázkodni nem voltam elég jó neked ja és egyet értek ez egy nagy hiba volt, mi nem illünk össze . Hatalmas hibát követtünk el, ez csak egy fellángolás volt köztünk! A hangjából csak úgy áradt a gúny.

Meg se várva a válaszom, elment..

- Annyira nem volt nagy hiba, gyűltek könnyek a szemebe. De hát erről is csak én tehetek!

Délután fele volt, igából a sorozatom nézésén kívül semmit nem csináltam.

- Sarah, gyere le, Dylan be akarja mutatni a barátnőjét. Szólt Blair.

-Hogy mi? Ugrottam ki az ágyból. Ne, ne , ne ismételgettem magamban.

Dylan egy, hogy is fogalmazzak. Valami kis picsával állt az ajtóban.
Azért annak örültem, hogy nem Indiana de azért ő se volt semmi.

Hatalmas mellek, kitömött segg, mellig érő fehéres átlátszó póló szerűség és egy picsa gatya. Mínusz nem tom hány fokban.

- Ő ki?

- Hello, Kristen vagyok! Nyávogott.

Dylan rám se nézett. Vacsora után ők elmentek aludni. Legalábbis ezt mondták.

Majd én is bebújtam az ágyamba. Az átszűrődő hangokból ítélve az ő estéjük legalább jól alakult.

Annyira, nagyon utáltam magam, hogy ezt is sikerült elcsesznem. Sikerült, egy ilyen pasit elengednem a kezeim közül. Ott kellett volna tartanom. Az az egy hét csodálatos volt, de megint csak az anyám érdekeit néztem. Azt akartam, hogy boldog lehessen.
Miközben az egészet önző módon ő tette. Ő nem gondolt a családjára és akkor elvárja tőlem, hogy én ezt tegyem. Hát nem lesz.

Már sosem.......