Mikor épp azt gondolnám h nem történhet semmi rossz, akkor fog megtörténni veled a legrosszabb.

Nagyon szeretem Dylant, vele akarom leélni az életem, családot alapítani, megöregedni, és meghalni!
Vele! Nem mással, ám ezt 2 dolog is ellenezte. A szüleink, és a félelem.

A félelem valójában azért mert, mindketten féltünk attól hogy ha anya és Jacob rá jönne a kapcsolatunkra, nem nagyon örülnének, és még finoman fogalmaztam.
Ráadásul ezeknek a problémáknak a megoldása most következett be.

Reggel, iszonyatos fejfájásra keltem. Fejemet masszírozva felültem az ágyamba és kinyitottam a szemem. Sehol senki, és hatalmas csönd az egész házban.
Leballagtam a lépcsőn be a konyhába majd egy fájdalom csillapító után konstantáltam a helyzetem.

Egyedül, reggel 7-kor, fáradtan, fejfájásosan, Dylan nélkül, tudatlanul.
--------------------------------

Ettem egy kenyeret de azon nyomban rohantam is a Wc-re hányni!
Iszonyatosan rosszul voltam, és habár volt egy sejtésem mitől, reménykedtem abban h csak beteg vagyok.

Mindenesetre felöltöztem és elmentem az orvoshoz.

- Sarah Serenity, szólt a nővér majd betessékelt az ajtón.

- Jó napot! Köszöntem majd helyet foglaltam az orvosi széken(?)

--------------------------------

A váróteremből kilépve, a hallottakat próbáltam feldolgozni. És azon agyaltam vajon az orvos nem-e tévedett.

Talán valmait roszul nézett, de sajnos én is tudtam h igaza van.

Tárcsáztam Dylan számát, majd idegesen leültem egy kávézó székére.

- Szia szívem, mi történt? Ért oda hozzám sietve Dylan

Bágyadtan rá néztem majd elsírtam magam.

- Terhes vagyok!