- Nem érdekel, elmegyek! Hallottam a veszekedést a nappaliból.

Le ballagtam a lépcsőn, de mivel a lábam eléggé fájt így ez még ballagásnak sem nevezhető. Jus nem volt mellettem, gondolom korán haza ment...

Tehát, le ballagtam a lépcsőn, majd kérdőn fordultam Jacob, anya és Dylan irányába. Az utóbbi egy kisebb bőrönddel a kezében az ajtó előtt állt.

Mindannyian rám emelték tekintetük, majd vissza fordultak Dylan irányába.

- Mi a téma tárgya? Kérdeztem

- Dylan elakar költözni! Nézett rám anya

- Menjél csak, vágtam gúnyos fejet

- Sarah légy szíves mondd meg a bátyádnak h maradjon.

Unottan fordultam felé, mivel a az anyámék nem fogják fel h nem a bátyám de mindegy.

- Dyla....

- Hagydj csak Sarah, legalább a kis barátod ide tud költözni, húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Jus nem a ...

- Nem kell magyarázkodnod, hallottalak titeket este, és a nyögésedet.-gúnyos vigyor

A szám tátva maradt, hogy képzeli nem is tudja, hogy miért nyögtem. És Jus amúgy sem a barátom.

Majd Dylan kilépett az ajtón.

A ház többi lakója csodálkozva nézett rám, gondolom a hallottakat próbálták feldolgozni.... nem törődtem velük, hisz nem tartoztam nekik magyarázattal.

Az én életem és ráadásul nem is feküdtem le Jussal, minthogy azt Dylan gondolja!

---------------------------------

Egy hét telt el mióta Dylan kiköltözött. Üres nélküle a ház. Őszintén szólva nagyon hiányzik. És a sulin kívül nem is nagyon találkozok vele...de akkor sem szólunk egymáshoz!

- Sarah nincs kedved eljönni ma suli után egy kicsit sétálni? Kérdezte Jus

- De! Vágtam rá

Jussal együtt sétálgattunk már egy jó ideje, az idő nagyon elszaladt. Így felajánlotta h menjünk fel hozzá.

----------------------------

Justin kinyitotta az ajtót, majd beinvitált rajta.

- Nem akarsz itt aludni? A szüleim most nincsenek itthon.

- Oké, csak megbeszélem anyámékkal, h ne aggódjanak.

- Rendben
-------------------------

Anya és Jacob nagy nehezen megengedték, mivel ők sem akarták h sötétben egyedül mászkáljak az utcán.

Éppen a fürdőben voltam és a ruhámat vettem le mikor Justin lépett be!

- Justin menj ki! Kaptam magamhoz a pólót mivel egy szál fehérneműben álltam előtte!

- Nem! Mondta határozottan és egyre közelebb jött!

- Justin kérlek! Estem pánikba

De ő ezzel nem törődött.

- Jaj kicsi Sarah

- Mit akarsz tőlem? Kérdeztem sírva

- A tested, nyalta meg a száját. Majd nyakamra tapadt!

Hiába próbáltam szabadulni, nem ment! Erősebb volt, már minden át futott az agyamon. Féltem. Megakart erőszakolni. És ami a legrosszabb, hogy Dylannak igaza volt... végig...

Csodával határos módon, sikerült egy pillanatra kiszabadulnom a szorításából és kifutottam. Mivel a fürdő ajtó kívülről zárható(ne kérdezzétek miért) bezártam.

Majd úgy ahogy voltam, fehérneműben kifutottam a házból.

Nem érdekelt, hogy hideg van. Szabadulni akartam, és minél messzebb kerülni tőle.

Az utcán végig futva egy erős mellkasnak ütköztem.

Felnéztem rá és Dylan ált előttem. Csodálkozva nézett rám, de én csak szorosan át öleltem. És elsírtam magam. Mire ő vissza ölelt.

- Mi történt? Adta át a kabátját mivel érezte, hogy csak egy bugyi és egy melltartó van rajtam.

- Jus...Justin, sírtam még mindig

- Kinyírom, préselte ki a fogai közt de én tovább öleltem. Nem érdekelt, hogy haragszom rá, hogy megbántott.

Szükségem volt rá. Akkor és abban a pillanatban!