A terv
Reggel egész kipihenten ébredtem, ahhoz képest, hogy egész este forgolódtam.
Mindenféle képben megfogom akadályozni h apám megvegye Dylan kis kunyhóját. Az Dylané, és a gyerekkora él abban a kis házába.
Nos akármennyire is fájdalmas a számomra, beszélnem kell apámmal.
Nos, ezt csak is Dylanért teszem!
Telefonhívás..
-Sarah? Szólt bele
- Igen, én vagyok, szia apa
- Ó Sara, annyira örülök, h beszélünk
- Igen, apa tudnánk találkozni most?
- Most?
- Igen, kérlek, nagyon fontos!
- Rendben, akkor a Maybe coffenál találkozunk, szia
--------------------------
Felhúztam a cipőm és már indultam is a kávéházhoz, őszintén?
Egyáltalán nem voltam kíváncsi apámra. A tettei és mondatai bele vésődtek az agyamba.
Ezeket sose fogom elfelejteni... sose...
- Sarah, lépkedett felém mosolyogva apa!
- Szia..
- Miújság ve...
- Nem azért akartam találkozni veled, h erről fecsegjünk.
Leültünk egy kisebb asztalhoz, majd apa rendelt magának egy kávét én pedig egy gyümölcs teát.
- Tehát? Kérdezte apa
- Kérlek, apa ne vedd meg a kunyhót, ez Dylané ebben a kunyhóban nevelkedett számára ez felbecsülhetetlen.... kérlek
- Ahh Sara, nézd ezt Dylan édesapja elakarta adni nekem pedig ez pont kapóra jött.
Szomorúan kavargattam a teámat. Igen, amit mindig is utáltam benne, h iszonyatosan önfejű volt, amit akart azt mindig megszerezte.
Már kiskoromban is ez volt, még mielőtt Blair megszületett volna, más volt. Engedékeny, lágy, nem is tudom. Aztán valami történt, sose tudtam, h mi volt az de talán csak valami apróság. Más lett, 2005 nyarán (egy évvel miután Sara születése után)
Teljesen megváltozott.
- De esetleg nincs kedved eljönni majd valamikor moziba, tudnánk beszélgetni?!
- Nézd apa, sajnálom, de azokat a sebeket amiket magad után hagytál, már nem lehet begyógyítani és amiket mondtál. Én már nem akarok veled beszélgetni mert nincs miről.
- Sarah, az apád vagyok tudom, h milyen kapcsolatot van Dylannal, mert látom, és....
- Figyelj, én nem tudom miről beszélsz, mi csak egyszerű testvéri viszonyt ápolunk.
Azzal felálltam és kisétáltam a kávézóból...
-------------
Este
A szobámban ültem, mikor Jacob hangját hallottam meg lentről.
- Nem veszi meg....
Hevesen dobogó szívvel, nyitottam meg az üzenetet, amit ebben a pillanatban kaptam apától.
Rendben....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro