Tudod mi a legfájdalmasabb érzés ?

Amikor akit szeretsz és vársz arra hogy keressen megkeres. Beszél veled pár sort és elmomdja milyen jó lenne átölelni. És amikor válaszolsz neki valamit már nem ír vissza , csak látta.

Látta és te reménykedsz hogy éppen ír... pedig tudod hogy nem ... már nem is elérhető és te rájössz hogy nem is vagy olyan fontos mint te azt hiszed...

Rájössz hogy az élete majdnem ugyan olyan lenne nélküled is , mert nem számítasz... Elönti a lelked a fájdalom és a maró szomorúság.

Egyre lehangoltabb leszel mígnem érzed hogy az első könnycsepp legördül arcodon. Lassan folyik le egészen a párnádig ami magába szívja . Tudod hogy ez még csak az első volt , több fogja követni .

Arra gondolsz miért vagy ilyen egyedül és magányosnak érzed magad. Szeretnéd hogy egyszer valaki aki rákérdez rendben vagy-e, a "rendben vagyok" válaszodra csak a szemedbe nézzen és azt mondja " Látom hogy nem"

Törődjön veled és kihúzzon ebből az üressegből. Elmondhass neki mindent és ott legyen melletted örömödben és bánatodban . De sajnos egyszer rádunnak ... Egyre kevesebbet beszél veled mert tudja hogy nem csak róla lesz szó. Egy idő után már nem is keres. Te pedig csak fekszel , hasonlóan a mostani alkalomhoz és gondolkozol az egész életeden .

De lehetséges hogy kezdetektől csak úgy tett mint akit érdekelsz, az lett volna a célja hogy megfektessen . Próbálkozott de látta hogy veled nem megy sokra . Mint az előbbi esetben itt is kezdetek távolodni és ugyan az lesz a vége. Ő továbblép , te pedig ottmaradsz összetörve és egyedül.

Talán mindezt megosztod valakivel , de az is lehet magadba folytod az érzéseid . Mindenesetre valaki szó nélkül felfogja a könnyeid és ezáltal megnyugtat. Ő a párnád , aki sosem hagy el , ott van veled és nem akar elhagyni ... Bár lehet csak azért mert nem tud...

Ekkor ismét eszedbe jut hogy egyedül vagy . Reményteljesen felveszed a telefont az éjjeliszekrényedről hátha írt. Megnézed az üzeneteid de nincs köztük az Övé . Megpróbálod frissíteni hátha csak lelassult és amiatt nem kapod meg. Még mindig reménykedsz . Aztán amikor már huszadszorra frissítesz és semmi , visszahanyatlasz a párnádra és ismét sírni kezdesz . Zokogás rázza a tested és hiába akarsz megnyugodni , nem tudsz...

Aztán végre sikerül. Meredsz a semmibe és gondolkozol , az életeden és azon hogy mi is az értelme . Rájössz hogy nélküled is lehet élni és valljuk be nem sok ember sajnálna... Szomorú vagy és a lelked megfáradt . Lassan felkelsz és kimész a tükrödhöz ... Nem azt látod aki igazából vagy . Egy meggyötört és szomorú arc néz vissza rád. Karikás , sírástól feldagadt vörös szemek . Ajkaid véresre harapdálva hajad pedig csomósan és könnytől összetapadva omlik a válladra .
Lejjebb viszed tekinteted és meglátod a testet amit mindig utáltál ...

Világossá válik...

Ezért nem kellesz senkinek . Nem vagy szép ,sem pedig bevállalós , aki minden második fiúval összefekszik... Te csak egy selejt vagy ....

Lassan kibattyogsz a konyhába és leemelsz egy kést a polcról ... Megnézed elég éles-e ... Visszamész a fürdőbe és teleengeded a kádat meleg vízzel . Habfrüdőt is teszel bele bőven , végülis minek spórolj vele , már mindegy . Levetkőzöl és miután a kád megtelt belehuppansz a kést magadmellé rakod. Aztán ismét kézbeveszed. Érzed ahogy pontosan a markodba illik ... Mintha pont erre teremtették volna... Belegondolva eredetileg tényleg ölésre alkották...

Szépen a csuklódhoz fogod és húzol egy csíkot vele jó erősen ... Ez az első vágás ... A CSALÁDÉRT, aki elhanyagolt ... Érzed ahogy kicsordul a penge nyomán a vér....

Feljebb viszed a pengét és megismétled az előbbi vágást , de most erősebben .... A BARÁTOKÉRT, akik cserbenhagytak

A harmadik vágást A FÁJDALOMÉRT, ami mindig veled volt...

A negyediket MAGDMIATT , azért mert ilyen selejt vagy ...

Az ötödiket pedig MIATTA... , azért aki összetört és porba taposta darabjaid, de úgy hogy széthordta őket

Egyre erősebben nyomtad a pengét ezért vérzik is a kezed elég szépen .... De neked nem elég és mégtöbb fajdalmat akarsz .... Megismétled ezen a kezeden ezt a "szériát" mégegyszer , majd a másikon is kétszer....

Miután végeztél leteszed a kést ... Belenézel az immár langyos fürdővizedbe és látod hogy az egészet pirosra festi a vér .... A TE VÉRED...

Egy darabig merengesz még a vízbe bámulva , aztán észheztérsz .... Felfogod mit is tettél ... Megérzed a fájdalmat , ahogy a vér a szíved minden dobbanására folyik ki ereidből ... El kell szórítani - jut eszedbe hirtelen ....

Megpróbálsz felállni , de túl gyenge vagy , visszasüppedsz a vízbe. Újrapróbálod de eredménytelenül... Feladod...

Rájössz hogy mostmár nincs ki segítsen itt a vége... Érzed ahogy egyre nehezebben pislogsz és egyre lassabban dobog a szíved... Érzed ahogy a víz egyre jobban kihül... Érzed hogy egyre gyengébb leszel ...

Aztán látod ahogy a világ kezd elhomályosulni... Először a szemed sarkánál ,de kezd kiterjedni...

Mint ahogy a rák emészti fek a belső szerveket- jut eszedbe a morbid hasonlat...

Szinte már elmosolyodsz de nincs hozzá erőd... Kimerült vagy és pihenni akarsz ... Lecsukod a szemed ... Még tudatodnál vagy és érzed hogy lefolyik egy könnycsepp az arcodon.... Megbántad hogy ezt tetted ... Egyre közelebb vagy a sötétség és egyszercsak a világ végleg elsötétedik előtted ...

CSEND

FÁJDALOM

SÖTÉTSÉG

CSEND

FÁJDALOM

SÖTÉTSÉG

CSEND

SÖTÉTSÉG ...

A fájdalom megszűnt... Nem érzel semmit csak ürességet ... Rájössz hogy halott vagy ... Aztan egyszercsak megjelenik egy kép... A fürdőszoba...

A kádban egy lány teste fekszik élettelenül . A víz amiben ül vörös a vérétől. A kád peremén pedig ott a kés , amivek kioltotta életét...

Ekkor rájössz hogy ez te vagy ....

De nyílik a fürdőszoba ajtaja és édesanyád lép be rajta ... Meglátja a véres kádat benne a TE ernyedt testeddel ... Fájdalmában felsikolt.... Apukad is beszald hozzá... Rögtön hozzádsiet és a fejed gyengéden kezdi simogatni , megpuszilja arcod... Ebből te már semmit nem érzhetsz ... Anyukás Ott zokog a holttested mellett... A világ összes fájdalma az arcára van írva ... Cirógatja arcod és zokog...Aztán a kép eltűnik ... Márcsak te maradsz a CSEND és a SÖTÉTSÉG...

Rájössz hogy nem érte meg ... Egy fiú miatt vagy most halott aki talán nem is szeretett , nem törődött veled... Meghaltál es nincs visszaút fájdalmat okoztál ezzel azokbak akik a világon legjobban szerettek, akiknek a szeme fénye voltál.... Akik a saját hercegnőjükként neveltek...

A SZÜLEIDNEK...

Mielőtt megtetted nem tudhattad mekkora fájdalom elveszíteninegy szülőnek a saját gyerekét. Az ő édes kincsét... De mostmár láthattad, ezzel elveszítik lelkük egy részét... Ne hagyd őket egyedül és boldogtalanul...