-Fent van az utolsó doboz is.-jött le Daniel,a legjobb barátom az emeletről a szüleim házában.

Igen,visszaköltöztem a szüleimhez,mert az itteni házamat eladtam mielőtt elköltöztem volna innen.

-Kösz Haver,hogy segítettél.-mosolyogtam rá,majd lehuppantam a kanapéra,ahogy Dan is.

-Semmiség.-legyintett.-Még mindig Rá gondolsz,igaz?

Mit is mondhatnék erre?Egyértelmű,hogy igen.

Egy hete,hogy Barbi el lett temetve.És azóta minden egyes percben Ő jár a fejembe.

Egyszerűen nem tudok nem Rá gondolni.

Túlságosan is szerettem Őt ahhoz,hogy elengedjem.

-Igen.-válaszoltam röviden és lehajtottam a fejem.

-Tudod mit?-pattant fel a kanapéról.

Ráemeltem a tekintettem és felvontam a szemöldököm,jelezve,hogy mondhatja.

-Elmegyünk ma egy jó kis buliba.Úgyis olyan rég voltunk.-vigyorgott rám.

Na igen,régen szinte minden este a buliba jártunk és csajoztunk.

Viszont most valahogy elment a kedvem a bulizástól.

-Nem akarom.-nyögtem.

-Nem kérdeztem,hogy te mit akarsz.-röhögte el magát.-Szóval este hétre itt vagyok érted.

Tudom,hogy nem fogja feladni a győzködésemet,ezért muszáj elmennem vele.

Vagy különben Ő rugdal el a buli helyszínéig.

-Oké.-bólintottam.

-Akkor este hétre itt vagyok.Addig is szia.-köszönt el,majd elment.

Én pedig azon kezdtem el gondolkodni,hogy milyen lesz majd az este.

Olyan lesz,mint régen?Hogy majd táncolok egy csajjal és az ágyában kötök ki?

Vagy csak egyszerűen leiszom magam bánatomban?

Nem tudhatom...

-------------------------------

2017.02.26.~Vasárnap.

Na,meghoztam a 2.évad első részét.

Remélem tetszik.

És írjátok meg a véleményeteket kommentben.Köszönöm! :)