Két hét telt el az álom óta.

Azóta el is költöztem anyáéktól.Melissával nagyon jó barátok lettünk.

Kipakoltam az utolsó pár ruhámat a szekrénybe,majd a konyhába mentem.

Amikor épp engedtem magamnak egy pohár vizet,csengettek.

Az ajtóhoz siettem,majd kinyitottam.

-Mi a baj,Meli?-húztam magamhoz egy ölelésre.

Ameddig simogattam a hátát,Ő csak sírt.

-Sza...szakí...szakítottunk.-bökte ki végül.

A fenekére csúsztattam a kezem és megemeltem,akkor Ő egyből a derekam köré csavarta a lábait.

Bevittem a nappaliba,majd letettem a kanapéra és mellé ültem.

-Miért szakítottatok?-kérdeztem.

Letörölte a könnyeit,majd felém fordult.

-Valaki küldött neki egy képet,amin összebújva alszunk.-hajtotta le a fejét.

-Nagyon sajnálom.-az ölembe ültettem és a mellkasomra hajtottam a fejét.

Miután megnyugodott bekapcsoltam a laptopomon a Titanic-ot.

Melissa elsírta magát a filmen,én pedig megnyugtattam.

És így ment többször is a film alatt.

Aztán végre vége lett és azt vettem észre,hogy Melissa elaludt a mellkasomon.

Karjaimba vettem,majd bevittem a vendégszobába.

Az ágyba fektettem,betakartam,puszit nyomtam a homlokára és kimentem a szobából.

Ittam egy pohár vizet,aztán írtam egy üzenetet Ryannek.

Me:A húgod itt alszik nálam,ne aggódj miatta.

Szinte azonnal érkezett a válasz.

Ryan:Oké.Összejöttetek?

Me:Nem.Csak szakított a barátjával és kisírta magát a vállamon.Néztünk egy filmet és közben elaludt.Ennyi.

Ryan:Megyek és megverem azt a buzit.

Me:Verd meg helyettem is.

Ryan:Meglesz.

---------------------------------------

2017.03.15.~Szerda.

Remélem tetszett.

És írjátok meg a véleményeteket kommentben.Köszönöm! :)