Hangosan becsapom a bejárati ajtót és a konyhába siettek.

Előveszek az egyik fiókból egy kést és a hegyét a hasam felé.

És ezt mind miért?

Mert,akiket a gimiben a legjobb barátnőimnek hívtak,azok most a  hátam mögött depressziós kurvának hívtak,amikor az előbb a boltban jártam.

Még egy hatalmas ajtócsapódást hallok és Aiden lépett be a konyhába.

Amint meglátta,hogy mit művelek,a szája elé kapta a kezét.

-Te megbolondultál?-kiabált rám,amitől összerezzentem.

Közelebb lépett hozzám és az egyik kezét az enyémre helyezte.

-Nem tudom,hogy miért akarod ezt,de ne.Legalább azokért ne csináld,akik szeretnek.-a szabad kezével az arcomat simogatni kezdte és a szemembe nézett.

-De olyan nincs...-suttogtam.

-És akkor velem mi van?-mosolyodott el.

A kezemből az Ő kezébe adom a kést,amit aztán a pultra letett.

-Többet ilyent ne csinálj.-ölelt magához.

-Rendben.-motyogtam a mellkasába.

-Szeretlek Barbara és nem akarlak elveszíteni.-motyogta a hajamba,én meg lefagytam.

Azt mondta,hogy szeret?Vagy csak én hallottam rosszul?

-------------------------------

2017.02.01~Szerda

Remélem tetszett.És kérlek titeket,hogy írjátok meg a véleményeteket kommentben!

És tegnap vettem észre,hogy ez a könyv akkor még csak 3 résszel,a 26. a novellák között.Nagyon szépen köszönöm! :)