Nevetve kiszabadultam ki Aiden kezéből és futni kezdtem el a konyhába.

-Úgy sem tudsz elmenekülni Királynőm.-jött utánam és el kezdtünk kergetőzni a konyhasziget körül.

Amerre én mozdultam,arra Ő is és így nem tudtam szabadulni.

-Feladom.Mehetsz.-lépett hármat hátra és rám mosolygott.

-Biztos?-vontam fel a szemöldökeimet.

-Igen.-bólintott.

Lassan,odafigyelve Aidenre is közben elsétáltam mellette,majd az emelet felé kezdtem el futni.

Léptem volna fel az első lépcsőfokra,amikor két,erős kar fonódott körém.

-Megvagy Édes.-suttogta hátulról a fülembe Aiden,majd maga felé fordított.

Egymás szemébe néztünk,majd én megszakítottam a szemkontaktust és az ajkaira pillantottam.

-Tudod,mi van ma?-kérdezte.

-Igen.Ma van egy hete,hogy egy párt alkotunk.-mosolyogtam rá.Közelebb hajoltam hozzá,de mielőtt még megcsókolhattam volna,megszólalt.

-Annyira szeretlek.-suttogta az ajkaimra,majd megcsókolt és én boldogan csókoltam vissza.

Abban a pillanatban én voltam a legboldogabb lány a világon.

De az a boldogság nem tartott sokáig...

--------------------------------

2017.02.25.~Szombat.

Remélem tetszett.

És kérlek írjátok meg kommentbe a véleményeteket.Köszönöm! :)