Miután leszálltam a gépről,alig vártam,hogy lássam az új lakásomat,ami az Eiffel-toronyra néz.
Bele sem mertem gondolni,milyen szép lesz onnan minden. Biztosra tudom,hogy holnap reggel ez lesz az első állomás,amit meg kell néznem,hisz ki is kell ismernem a várost.

Na de elsősorban az új bútoraimat a helyére kell húzogatnom,csak még előtte ki kéne találnom valami berendezési összeállítást.
Másodsorban ki kell pakolásznom a dobozokból,zacskókból a ruháimat,könyveimet ès egyéb dolgaimat. Ahhoz képest,hogy árvaházból jöttem,akadnak cuccaim. Szóval attól nem kell tartanom,hogy bármi kisebb-nagyobb dolgot "olcsón" be kell szereznem. Nehéz lesz ezt egyedül megcsinálni,de eddig is mindig magamra voltam utalva,amit nem is bánok,hogy nem így van. Nem hiszek az igaz barátságban,kivéve Case-t. Ő nem egy barát,ő a testvérem. Mindig ott volt és ott van,amikor szükségem van és volt rá. És tudom,hogy ez kölcsönös.
De most ő sincs velem,szóval marad az egyedüllét. És meg fogom oldani egyedül is;tudom,hogy menni fog! Mindig is ment!

Na de elég a lelki dolgokból,neki kéne állnom a kipakolásnak,ami nem kis munka lesz.

************

Bocsi,hogy ilyen rövidre sikerült ez a rész,de pár hónapnyi kihagyás után,vissza kell rázódnom plusz kell egy kis ihlet is. 😊

Ígérem,hamarosan visszatérek.