Hát ez az idő is eljött. A búcsúzás pillanatai. Az utolsó pillanatok,amikor utoljára láthatom a barátaimat,akik nekem a családomat jelentették és fogják is! Nem tudom őket könny nélkül itthagyni. Nehéz lesz nélkülük,de még nehezebb lesz itthagyni őket.

Marie,olyan mintha az igazi anyám lenne. Neki köszönhetek mindent. Mindig,minden körülmények közt csak vele - na meg Case-sel - beszéltem/beszélem meg a dolgaimat,mind a mai napig. Sokszor voltak/vannak jó tanácsai az üggyel kapcsolatban,de nèha inkább nem szólok semmit,csak nevetek. Akkor persze ő nem ért semmit,de szerintem nem is szeretne. Kitudja.

Case. Az èn egyetlen,legeslegjobb barátnőm,aki persze egyben a testvérem is. Már ha nem is a vér szerinti. Őrá mindig számíthatok bármi van. A kapcsolat ami köztünk van,azt soha senki tönkre nem teheti. Még ez a költözés sem,ami most vár rám. NEM akarom itthagyni őket,a családomat,akik nekem annyit jelentenek és fognak is - egy életen át. 

Összepakoltam a cuccomat a bőröndömbe,a cuccaimat meg majd küldik utánam,ha mindenigaz.
Ott álltam a szobám ajtaja előtt és előtörtek a régi emlékek. Előjött Case,aki minden nap reggelén,azon volt kikészülve,hogy mit vegyen fel,és persze,hogy hozzá milyen sminket csináljon magának. Azok a reggelek,amikor a fürdőszobán veszekedtünk,hogy melyikünk menjen be elsőként. És Marie (néni) arca,amikor Case egyik reggel úgy sminkelte ki magát és úgy is öltözött fel mint egy sarki lány,hát igen...és ilyenkor belegondolok,ő az én LEGJOBB BARÁTNŐM. Kikészít,lefáraszt,és feldob egyben...de a testvérem is.

Már az intézet főbejáratánál állok a csomagjaimmal. Minden,számomra kedves dolgot el kell hagynom,és itt inkább a kialakult családomra gondolok. Minden más is hiányozni fog,de ők sokkal inkább.
Szeretlek titeket!!!♡

Ha tetszett a rész,akkor kérlek juttasd el a véleményedet felém! Ha nem tetszett,akkor üzenj,mit tudnék jobbra csinálni! :-)
Köszi! 😘