Szerencsére nem voltak sokan a reptéren. Futottam a utasfelvétel pulthoz. Csak ne kapjanak el a rendőrök. Gyorsan kellet egy repjegy Washington DC-be.
- Jó napot! - mondtam gyorsan.
- Jó napot hölgyem! Miben tudok segíteni?-kerdezte bartságosam a nő a pult mögül.
- Egy repjegyet szeretnék Washington DC-be de a mai legközelebbi járatra.- mondtam.
- Sajnálom a legközelebbi csak holnap indul.- mondta miközben megnézte a gépen.
- De nekem el kell jutnom oda gyorsan. A pasim autó balesetett szenvedett és súlyosan megsérült.- mandtam miközben könnybe lábadt a szemem.
- Sajnálom, de nincs hely a repülőn. -mondta a nő.
- De nem érti meg balesetett szenvedett. Ott kell lenem vele. Most tudtam meg és azonnal ide siettem. El sem tudja képzelni mi lesz ha nem jutok el oda most. Lenie kell még egy helynek a repülőn.-mondtam a könnyektől küzködve.
- Hölgyem nincs hely a repülőn. Sajnálom.-mondta határozattan.
Én csak sírtam és leültem a legközelebbi váró székre. Aztán kijelentettem:
- Ilyen nincs, hogy a barátom balesetett szenvedett és nem tudnak egy repjegyet adni nekem. Kifizetnem a duplaárat is.-mondtam és aztán a kezembe temettem az arcomat. De eszmbe jutott:
- Ohhh, de hisz Justin-nak van magánrepülője! Azon el tudnék jutni Washington-ba! - kiálltottam föl hirtelen.
Csak néztek rám amikor felkiálltottam. De szerintem nem csak azért, mert hirtelen kiálltottam föl hanem, azért amit mondtam. Egy kb. velem egykorú lány oda jött hozzám és megkérdezte:
- Te Justin Bieber barátnője vagy? - kérdezte meglepődve.
- Igen igen, de ha most megbocsájtasz muszály felhívnom gyorsan a managerét.- mondtam és már kerestem is a telefonomban a telefonszámot.
- Szia Scooter! Hol van éppen Justin magánrepcsije?- kérdeztem.
- Szia! Ott van New York-ban a reptéren. De miért kérdezted? És neked nem a bíróságon kellene lenned? - kérdezte.
- De, de annál van fontosabb is Justin balesetett szenvedet Whasington-ban és oda kell repülnöm, de nincs hely már repülőn ami Whasington-ba megy ezért kell a repülője.- mondtam el egy levegővel.
- Tényleg? Engem nem is értesítettek róla.- mondta meglepődve.- Akkor várj én is mindjárt ott vagyok és együtt elmegyünk. Ok?- kérdezte.
- Igen, de kérlek siess, bármelyik pillantban elkaphatnak.- mondtam neki.
- Rendben ott találkozunk a váró teremben.- mondta és letette a telefont.
Én legszívesebben ugráltam volna örömömben, de itt van egy vagon Justin fan. Csak kérdezgetnek és kérdezgetnek.
- Hol van most Justin?
- Mi balesetett szenvedett?
- Kivel beszéltel?
- Te Justin barátnője vagy?
- Hagyattok már nem látjátok, hogy idegileg ki vagyok?- kérdeztem idegesen és ott hagytam őket.
Tudom bunkoság volt, de idegileg ki vagyok. Scooter remélem mindjárt jön, mert ha nem én fogok mindjárt itt meghalni.
- Sziaaa Ashely!- kiálltott felém egy hang.
Ez Scooter!!! Itt van!! Mily megkönnyebülés.
- Sziaa na mehetünk?- kérdeztem.
- Igen gyere erre.- mondta.
Én követtem. Szólt egy ott dolgozónak, hogy kell a Justin magánrepcsije. Küldtek egy pilótát és aztán már a repcsin is voltunk. Remélem hamar ott leszünk. Nem kaptak el. Mily megkönnyebülés. Egy óra repüles után ott voltunk Washinton-ban. De jó végre itt vagyok!! Ez is megtörtént. Már csak el kell jutnom a balesett helyszínére.
- Én elmegyek megnézem a legközelebbi korházat.- mondta Scooter és intett egy taxisnak.
- Én meg megyek a balesett helyszínére.- mondtam és én is intettem egy taxisnak.
Na már a taxiban ülök egy-ket perc és ott vagyok.
- Hölgyem megérkeztünk. 4 dollár lesz.- mondta.
- Itt van 10 dollár tartsa meg a visszajárót.- mondtam és ugrottam is ki a kocsiból.
Itt van minden. A szalagok, amivel lezárták a helyszínt, a fehér festék, amivel lerajzolták, hogy, hogy történt a balesett. Itt van minden csak emberek nincsenek itt. Lerogytam a földre.
- Ezt nem hiszem el hogy elkéstem! Ilyen nincsen! És ha már Justin nem el? Ha már meghalt és én elkéstem? Ott kellet volna vele lennem. De én hülye és makacs voltam és nem gondolkoztam. Csak siettem a reptére. Azzal húztam el az időt, hogy veszekedtem a nővel és sírtam. Hogy nekem miért nem jutott elöbb eszembe, hogy van magánrepcsije? Hogy lehetek ilyen hülye?- így elmélkedtem hangosan miközben patakokban folyt a könnyem és kezembe temettem az arcomat.
Aztán imátkoztam. Mert mivel Justin vallásos ezért sokat tanultam tőle. Még ott sírtam egy darabig és ezt telom csörgése törte meg. Hát természetesen a csengőhangom is egy Justin Bieber szám. Scooter az.
- Ash gyere gyorsan a BridgePoint Hospital-ba!- mondta sietve.
- Rendben! Sietek! Amint tudok ott vagyok!- mondtam és letettem a telefont.
Ismét taxiban ülök. De most már végre Justin felé. Akkor ezek szerint lehet, hogy mégsem halt meg? Lehet, hogy él még? Lehet, hogy nem késtem le? Na mindegy ezen ráér gondolkodnom mivel már megérkezett a taxi a korházhoz. Kiszálltam az autóból és azonnal befutottam az epületbe. És hirtelen nagy meglepetés ért. Ott ült Kimberly várószéken Scooter-rel. Ez meg, hogy lehet? Mit keres itt Kim? Hát én ma már semmit nem értek.
- Sziasztok! Na van valami? Justin jólvan?- kérdeztem és meg se kérdeztem őt miért vannak itt.
- Szia!- mondták egyszerre.
Le kell ülnöm mielött összeesnek. De a kérdésemre senki nem válaszolt. Akkor lehet, hogy tényleg nagy gáz van?
- Na? Valami? Justin?- kérdeztem.
- Hát az a helyzet hogy....- mondta Kimberly.
- Na mi modjad!- mondtam neki.
- ....az hogy komában van és súlyosan megsérült és nem biztos, hogy fel fog kelni. - mondta és leszegezte a szemét a földre mintha nem akarna velem szemkontaktusba kerülni.
- Mi? Ilyen nincsen!- kiálltottam.
- Beszéltem az orvossal mindjárt bemehetsz hozzá.- mondta Scooter mikor oda jött hozánk.
Én csak ránéztem és sírtam tovább. Remegtem.
- Miss. Ashley?- kérdezte a nő.
- Igen én vagyok.- mondtam.
- Bemehet. Egy kollégám elvezeti önt oda.- mondta és rámutatott az egyik fehér ruhás férfira..
- Itt várajatok.-mondtam és követtem a férfit.
Egy fehér ajtóhoz vezetett. Kinyitotta és, hogy mondta menjek be. El sem hiszem Justin ott feküdt az ágyon. Kómában van. Infúzión. Már annyira kisírtam magam, hogy azt hittem már elfogytak a könnyeim. De nem. Lerogytam mellé. Az ágy szélére. Elöször csak néztem és néztem. Lehet, hogy ez az utolsó pillanat amikor látom. Lehet, hogy nem éli túl. És még mindig nem tudom, hogy történt a balesett. Justin persze száguldozik meg minden, de ilyen meg soha nem történt. Miutan hozzá mertem érni megöltem. Örökké ölelni tudnám.
- Ohh szerelmem! - mondtam neki.-Tudom most nem hallasz, de elszeretném neked mondani, hogy szeretlek. Sőt imádlak. Csak miatad jöttem ide. El sem hiszed min mentem kerszetül. Megszöktem a bíróságról, szóval most nekem egy börtönben kellene ülnöm, szét sírtam a szememt, lehorzsoltam a térdem (mikor lerogytam a földre a helyszínen), de ez mind megért, hogy ide eljusak. Mert lehet hogy már nem fogunk beszélni többet. Lehet, hogy már nem hallom a hangodat, nem tudok többet a gyönyörű barna szemedbe nézni. És nem is ez a legrosszabb hanem az, hogy nem tudtam neked elmondani, hogy megbocsájtok. Tudom, hogy hibáztál, hisz te is ember vagy hibazhatsz. El sem köszöntem tőled, az utolsó beszelgetesünk is egy veszekedés volt. Kideritem ki volt és megbánja, hogy ilyet tett. Mert vannak egy páran akik nem rajonganak érted sőt utálnak, de ilyet meg soha nem tettek veled. - mondtam és újra csak sírtam.
- Hölgyem mostmár ki kell jönnie az ideje lejárt. - mondta férfi.
- Rendben csak egy pillanat.- mondtam.
Még utoljára megöleltem a barátomat és puszit adtam az arcára aztan kisetáltam. Ránéztem és újra könnybe lábadt a szemem. Kimentem a többiekhez. Összefogok esni. Mérges vagyok. Szomorú. Csalódott. Csak élje túl. Nagyon hiányzik. Emlékszem az eslő találkozásunkra. Az első randinkra. És ez idő ilyen gyorsan el is ment. Vége. Ha Justin nincs én sem akarok lenni. Ezt az egészet a hírtelen ajtó csapódás szakította meg. Fegyveres rendőrök jöttek be.
- Ashley White tudjuk, hogy itt vagy! - kiáltották.
Na már csak ez hiányzott. Kimberly és Scooter értetlenül néztek rám. Nem értették miért keresnek engem. Hát igen ezt nem említettem.

Sziasztok!
Itt is van a következő rész. Ez
Remélem tetszett. Ha igen akkor nyomjatok a csillagra és kommenteljetek.😘