"Kínosan néztem fel Zackre aki már nadrágban feszített. Ő nevetve ugrott az ágyra és egy puszit nyomott az arcomra."

Török ülésben ültem az ágyon. Zack előttem támaszkodott a két kezén.

- Tudod mit vettem észre Rosie?- nézett rám egy gonosz fél mosollyal.

- Szeretném azt tudni?- néztem rá aggódva.

- Képzeld. Valami volt a csípődön.-  húzogatta a szemöldökét és a kezével a pólóm aljához közelített.

Paradicsom vörösre pirultam és gyorsan a kezére csaptam. Ő csak nevetett és a derekamnál fogva magához húzott.

- Nem tudom miről beszélsz.

- Nem? Pedig mintha egy farkast láttam volna.

- Rosszul láttad.- vágtam rá kapásból.

- Szerintem nem.- puszilta meg az orrom.

- Nem miattad van ott. Ne bízd el magad. Még a baleset előtt, a fogadás miatt csináltattam.

- Jólvan hagylak. Látom, hogy tiszta vörös vagy.- hagyott ott

Luna ígéretéhez híven, 20 perc múlva megjelent. Mi már felöltözve vártunk az ágyon.

- Reméltem, hogy már felöltöztetek- nevetett.- Örülök, hogy jól vagy Zack. És nagyon sajnálom. Minden az én hibám.- hajtotta le a fejét.

Zack nagyot sóhajtott, és Luna vállára rakta a kezét. Kicsit megrázta, így Luna felnézett.

- Semmi se a te hibád. Egyszer úgy is megtalált volna. Érted?- nézett mélyen a szemébe. Válasza csak egy bólintás volt.

*

Reggel az utam Zackhez vezetett, a kórházba. Elméletileg ma kijöhet onnan. Azt mondta, hogy tervez valamit. Kíváncsi vagyok.
Mikor beléptem az épületbe egyenesen indultam az emeletre.
Kinyitottam a szoba ajtót és beléptem. Csak Zackre számítottam. Helyette 4 lány és egy srác volt bent. A fiú próbálta elrángatni a 3 lányt az ágytól, a negyedik meg csak röhögött rajtuk.
Mikor Zack meglátott kifújta a levegőt és rám segítség kérően rám nézett.

Tudom, tudom. Megint egy pocsék és egyben rövid részt hoztam.
Sajnálom. Nem tudok összehozni többet. Nem megy. Nagyon utálom magam. A borítót is sajnálom. A telóm nem engedi, hogy megváltoztassam normálisra.
Remélem ez a kicsi is tetszik nektek.
P: SziL.