23. Fejezet
"- Említett valami olyat, hogy volt valami ígérete. Mi volt az?"
- Hogy ha még egyszer találkozunk, és lesz valaki, akiért mindent megtennék azt megöli.- nézett el tőlem
- Én lennék az?- néztem rá nagy szemekkel.
Nem válaszolt. Megfogtam az állát, és lágyan magam felé fordítottam. Mélyen a szemébe néztem, aztán megcsókoltam. Először óvatosan, mintha először csinálnánk ezt. Beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához. Egyre jobban mélyítette a csókot. Fölém kerekedett és a fejem mellett támaszkodott. Én a nyakába kapaszkodtam, és úgy húztam le magamhoz. Egy kicsit meghúztam a haját, válasza egy mély morgás volt. Ő kezdeményezett. Kicsit megrángatta a pólóm alját, én pedig válasz képen felemeltem a kezem. Csak egy pillanatra váltunk el egymástól. Próbáltan takargatni magam magam, de ő nem hagyta.
- Ne csináld, gyönyörű vagy.- suttogta az ajkamra.
Mind a ketten félmeztelenek voltunk. Levette az én nadrágomat, meg a sajátját is. Újra rám mászott. Fél kezével az éjjeliszekrényében kutatott, és egy ezüst kis csomagot vett elő. Én eközben a hajába túrtam.
- Biztos vagy benne?- nézett le rám aggódva.
- Mindennél jobban.- mondtam és erősen megcsókoltam. Ő pedig levette a többi felesleges ruhát is.
********
Egymást ölelve feküdtünk. A mellkasán feküdtem és mintákat rajzoltam rá. Tökéletes 'este' és tökéletes pillanat volt. (Az estét azért raktam olyanba, mert ugye elméletileg a való világban este volt. Remélem értitek. Szerk.)
- Hé srácooooook!!- jött be futva Luna.
Én ijedtemben sikítottam egyet és gyorsan magamra húztam a takarót. Viszont így a barátomon nem maradt semmi. Most Luna sikított és gyorsan eltakarta a szemét. Zack lazán felkelt és maga köré tekert egy törülközőt. Én pedig talpig pirosodva piszkálgattam a kezem.
- Nemár fehérke. Mintha nem láttál volna még ilyet.- nevetett és közbe rám kacsintott. Még jobban el pirosodtam.
- Igen láttam, de a tiedre nem vagyok kíváncsi.- takarta még mindig a szemét.
- Ám leteheted a kezed.
- Addig nem amíg nem vagyok megbizonyosodva, hogy van előtted valami. Rose, van valami elötte?
- Öhhm.. i.. igen- nyögtem ki.
- Oké. Én most kimegyek és 20 percetek elkészülni.- mondta és választ se várna kiment.
Kínosan néztem fel Zackre aki már nadrágban feszített. Ő nevetve ugrott az ágyra és egy puszit nyomott az arcomra.
Sziasztok!! :)
Először írtam ilyen részt. Remélem tetszik. :) Ha valami hiba van benne, akkor azt nézzétek el nekem.
Írjatok véleményt ha tetszik ha nem léci. :D
<3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro