20. Fejezet
"- Én is szeretlek. Remélem hallod. Csak élt ezt túl."
Nem szerettem volna elaludni, mert tuti akkor jött volna vissza Zack.
Luna már visszament és nekem is azt kellett volna.
Befeküdtem mellé és ráfeküdtem a mellkasára. Remélem jól van.
* Luna Szemszöge *
Minden az én hibám. Ha nem vittem volna el Aaron-t a barlangba, akkor Zack nem lenne a halál szélén és Rose se lenne ennyire összetört.
Mikor felkeltem hulla voltam. Chris nem értette, hogy mi a bajom, de csak egy legyintéssel lerendeztem . Tudta, hogy hazudok, de inkább rám hagyta.
A munkahelyemen is pocsékul éreztem magam, és a főnököm is hazaküldött.
*Zack szemszöge *
Kiestem az ágyamból, mikor felkeltem. Alig kaptam levegőt. Anya mikor meghallotta, hogy levertem a tankönyveimet az éjjeliszekrényemről azonnal jött fel. Mikor meglátott, már tárcsázta is a mentőket. Az után már nem emlékeztem semmire.
*
Mikor kinyitottam a szemem fehérség vett körül. Három darab doki volt bent a teremben. Mindannyian egy lapot néztek, és úgy láttam, hogy eléggé törték a fejüket. A másik két doki kiment és a harmadik pedig felém fordult.
- Szép reggelt Zack. Egyszer már találkoztunk. Steve White vagyok.- mutatkozott be. Odasétált az ágyam mellé és a papírokat egy asztalra rakta. A széket maga alá húzta és komolyan nézett rám.- Jól van?
- Mondhatni.- húztam el a számat
- Szóltam már a feleségemnek. Felébreszti Rose-t és bejönnek. Mi történt magával?
- Köszönöm. Nem tudom. Csak rosszul lettem és nehezen vettem levegőt. Azt utáni dolgokra r nem emlékszek.- húztam el a számat.
- Nos fiam, az a helyzet, hogy nem tudjuk mi bajod van.- vakarta meg a fejét.- Megvizsgáltunk, de semmit nem láttunk rajtad. Szédülés lehetett azért, mert lement a vérnyomásod.
Persze, hogy nem tudja. Ami az Álomvilágban történik, azt ott is marad.
- Mikor mehetek haza?
- Holnap. Egy- két vizsgálat és kész.
- Rendben. Köszönöm.
- Ez alap, ha már a lányom barátja vagy. És úgy látom már itt is vannak.
És tényleg. Rose és Liz az ajtóban álltak.
* Rose szemszöge *
Arra keltem fel, hogy anya rázogatta a vállam.
- Rose. Roseee.- keltegetett
- Ébren vagyok.- motyogtam
- Apád most hívott. Zack a kórházban van.
Azonnal felugrottam és elkezdtem öltözködni.
- Köszi, hogy szóltál.- erőltettem fel egy mosolyt.- Indulunk?
Annyira rosszul érzem magam. :(
Sanálom, hogy ilyen későn hoztam a részt. Remélem tetszik
Hagyjatok nyomot magatok után.
By: SziL.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro