15. Fejezet
"- Elmegyünk sétálni?
- Mehetünk"
- Figyelj. Ha véletlen valamit furcsának találnál mikor visszamész, akkor hívj fel. Anyukádnak megvan a teló számom.- mondtam, és megfogtam a kezét.
Lenézett az összekulcsolt kezünkre, és elpirult.
- Khm. Miért?
- Meleged van? Mert szerintem tök jó idő van.- vigyorogtam rá pimaszom.
- Fasz. (Bocsi a csúnya beszédért szerk.)- motyogta, de így is meghallottam. Csak mosolyogni tudtam rajta.
- A kérdésedre a válasz: Mellékhatása lesz annak, hogy vissza mentél.(remélem értelmes szerk.)De csak az elsőnek, utána már sima ügy.
- Értem. Neked mi volt?- nézett fel rám
- Hallucináció.
- Oh.
Csak ennyit mondott, aztán sétálgattunk tovább. Szerencsére nem találkoztunk egy zulákkal sem.
Mikor visszaértünk a barlangba Luna ott ült az ágyon. Felpattant, és Rose nyakába ugrott. Én elengedtem a kezét, és nevetve az ágyra dőltem. És elkezdtem szédülni.
- Lányok!- oda kapták a fejüket.- majd este találkozunk. Jók legyetek.
És elaludtam
* Rose szemszöge *
Zack elaludt. Olyan édesen szuszog. Nem Rose! Felejtsd el!
- Na mi van csajszi?- húzogatta a szemöldökét.
- Semmi.- sóhajtottam.- Képzeld. Zack bejött hozzám, és utána hozott virágot.- pirultam el
- Tetszik mi?- nézett rám kedvesen
- Talán- piszkálgattam a kezemet.
- Jók lennétek együtt.- szorította meg a kezem.
- Köszi.- mosolyogtam.
- Elmegyek sétálni. Ha nem baj.- nézett rám
- Menjél csak nyugodtan.- mosolyogtam rá.- Csak vigyázz magadra.
- Én?Mindig.- nézett rám aztán kisétált.- este talizunk- szólt még vissza.
Odasétáltam Zack mellé az ágyhoz, és mellé feküdtem. Csak néztem az arcát. Olyan... tökéletes. Ajkai kicsit elnyíltak. Fekete haja már a szemét súrolta.
Nemhogy még kívülről is tökéletes, de belül annál inkább.
Mostmár nem tagadhatom. Beleszerettem Zack Collins-ba.
Sajnálom. Nagyon- nagyon rövid lett. :(((
Következőre megpróbálok hosszabbat hozni. :/
Remélem tetszik azért.
By: SziL. :)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro