Lucien

Mindenki bolond.

Ez volt az első gondolatom, mikor beléptem a bálterembe. Össze-vissza szaladgál mindenki. Még Xander is. Ez is bolond. Tényleg mindenki az.

– Xander, neked mi a franc bajod van? Mit rohangálsz? – ültem le az egyik trónszékbe, majd bal karomat meg támasztottam a karfán, fejemet pedig két ujjamon.

– Segítek – állt meg egy pillanatra. – Tudod, este van a bál. Ugye nem felejtetted el?

– Tudom hát. Egyszerűen csak nem vagyok bolond, mint ti – mutattam körbe. – Erre van a személyzet.

– Lehet, de én segítek. Bennem van annyi emberség – köpte a szavakat, én meg kiröhögtem. Mi mást csináljak?

– Baj van a fejeddel – szóltam utána, mikor egy asztalt kezdett el cipelni kifelé az ajtón. De nem reagált, pedig tudom, hogy hallotta.

A feje tetején állt minden. Olyan érzés volt, mintha egy hangyaboly közepén ültem volna. Túl sok ember, túl sok hang, mindenből sok volt. Én meg utálom a nagy felhajtást. A bál is Xander ötlete volt, azóta is minden évben azon kell szenvedjek órákat. Kösz, bátyám! Nagyon hálás vagyok! Esküszöm, el is tudtam volna aludni, ha Kyra dühös kiabálása nem kelti fel a figyelmem.

– Lucien – lépett be idegesen a terembe, mire kíváncsian felvontam szemöldököm, pedig nagyon jól tudtam mi baja. – Az a hülye madarad már megint követ. Meg fogom fojtani, ha nem állsz le!

– Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. Ezek szerint nem azt teszi, ami mondtam neki, mert én tisztán kijelentettem, hogy mindig legyen a nyomodban, és most sincs veled – mondtam szórakozottan, félig nevetve.

– Te.... – fújtatott dühösen. – Arghhh! Annyira gyűlöllek! Komolyan, gyerekes vagy Lucien!

– Ne aggódj, én így gyűlöllek – válaszoltam gúnyosan nevetve. És ekkor Silas, a hollóm végülis utolérte Kyrát.

– Na itt a kis mocsok – fordult a madár felé, aki nyugodtan leszállt az egyik szék támlájára, és így figyelte tovább a lányt. De miért késett ennyit? Ennyi idő alatt simán baja eshetett volna Kyrának! Hülye madár! – Én tényleg kinyírom egyszer – jelentette ki, közben kezébe fogott egy vázát, és a madárra nézett. Ajjaj.

– Silas – szóltam a madárnak, mert sejtettem, hogy Kyra éppen ledobni készül. Amivel nem is lenne baj, kivéve, hogy ha a madár megsérül azt én is kellőképpen megérzem.

Arra viszont nem számítottam, hogy mivel a madár mellém repült, Kyra hozzám vágja a francos vázát, és telibe gyomorszájon talál vele.

– Kyra, én kinyírlak – jelentettem ki mosolyogva, tök nyugodtan. Egyébként sosem bántanám. Soha.

– Lucien, leszarom – válaszolt, majd dühösen kisétált az ajtón, nyomában pedig az újdonsült barátja, Fire.

Én pedig vigyorogva figyeltem ahogy egyre csak távolodik tőlem, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem akartam vigyorogni. Francba már ezzel az érzéssel.

– Hagyd őt békén – szólalt meg hirtelen Xander, aki kezeit hátrakulcsolva hasonlóképpen mint én, Kyrát nézte elsétálni.

– Hallod, fogd már be – álltam fel, majd lesétáltam a bátyám mellé.

– Azt mondtam, szállj le Kyráról – figyelmeztetett tovább, majd közelebb lépett. Én meg ismét az arcába röhögtem.

– Dehát még nem is vagyok rajta – fokoztam bátyám dühét, mire az nagy léptekkel elhagyta a helyiséget, és Kyra után kiabált, hogy várja meg.

Én szállják le róla, aztán ő tapad, mint egy kullancs. Nem baj, csinálja csak. Kyra egy idő után úgy is megunja. Xander unalmas. Ezt mindenki tudja. Talán ő maga is. Sőt, talán Kyra is. Egy torokköszörülésre néztem oldalra, ahol Bellatrix állt, arra várva, hogy végre észrevegyem.

– Igen? – fordultam felé nagy lendülettel.

– Meg sem szólaltam – emelte fel védekezően két karját.

– Akkor meg mit állsz itt? – kérdeztem vissza.

– Hát... Véletlenül hallottam, ahogy Xanderrel beszél felség – hajtotta le a fejét, aztán barna kopott csizmája elejét kezdte nézni. – Én csak annyit szerettem volna mondani, ha szereti Kyrát, vagy legalábbis érezni kezdett iránta valamit, akkor lépjen. Bármikor történhet valami olyan, ami miatt már semmit sem tehet, és késő lesz.

Ez egy kicsit ijesztő, esküszöm.

– Kösz, de nem vagyok rászorulva senki tanácsaira – bólintottam erőltetett mosollyal.

– Oké. A bállal kapcsolatban is lenne egy kérdésem...

– Azzal Xandert fáraszd – szóltam közbe, aztán kisétáltam a teremből.

Miután nagyjából csend lett körülöttem próbáltam koncentrálni, hogy halljam Kyra és Xander miről beszélnek. Ez így nem lesz jó, semmit se hallok. Talán kicsit közelebb megyek a lépcsőhöz. Még mindig semmi. Akkor felmegyek a lépcsőn. Bingo!

– Kyra, ezt szeretném, ha bevenné a bál előtt. Verbéna – magyarázta Xander.

– Én azt be nem veszem – ellenkezett Kyra.

– A saját érdekében. Kérem! Lucien bármikor megtámadhatja, egyet kapcsol és tiszta őrült. Mi van, ha bántja magát? Na, akkor mit csinál?

Xander, drága naiv Xander... Igen, lehet megtámadnám.... khm.

– Nem hiszem, hogy bántana engem.

– Nem kellene megbíznia benne. Veszélyes.

Mi lenne, ha megfojtogatnám egy kicsit? Ne fordítsa már ellenem Kyrát.

– De én bízom benne! Asszem...

– Akkor legalább ezt vegye el.

És semmi. Csend. Most mi van?

– Jó – szólalt meg végül Kyra.

Miután hallottam az ajtó csukódását, gyorsan úgy tettem, mintha éppen most sétáltam volna ki a teremből, és hátra tett kézzel sétáltam bátyám elé, közben mosolyogtam, mert láttam, hogy így is ideges. Jó dolog ez a provokálás.

– Mi a gond? – kérdeztem rá, mire elsétált mellettem anélkül, hogy rám nézett volna. Én pedig követtem.

– Tudom, hogy hallgatóztál – csapta ki az ajtót, mire a személyzet nagy szemekkel nézett ránk, de Xandert nem érdekelte. – És nagyon haragszom rád, amiért nem hagyod Kyrát.

– Te teljesen negbolondultál. Engem egyáltalán nem érdekel Kyra, te barom – hazudtam, hogy végre befejezte a hisztit.

– Azt tudom. Nem is erről beszélek, hanem arról, hogy látszik, bántani akarod!

Jó, ez hülyébb mint hittem. Menthetetlen eset!

– Nyugi, nem eszem meg a csajod – válaszoltam unottan, mire Xander fintorogva nézett rám, aztán elindult a dolgára.

Én végig azt hittem, hogy azért félti tőlem, mert tudja mi történt azzal a lánnyal, akit Kyra előtt szerettem. Mármint, Kyrát nem szeretem. De most komolyan, ez tényleg azt hiszi bántani akarom Kyrát? Előbb áldoznám fel az egész királyságot, minthogy bármi baja essen Kyra Fitznek. Ezt nyugodt szívvel, és teljesen őszintén ki merem jelenteni. És komolyan is gondolom. Bármire képes lennék, hogy megvédjem. Akár feláldozom saját magam. A kérdés már csak az: Vajon Xander is megtenné ugyanezt? - gondolkodtam, aztán megláttam Kyrát aki Fire-rel az oldalán lesétált a lépcsőn, és elindult a kijárat felé.

– Szép napot – léptem mellé, és vele együtt sétáltam tovább.

– Az volt – vágta rá azonnal, én pedig egyből gondolkodni kezdtem. Talán Xander mondott még valamit, amit én nem hallottam?

– Miért, mi történt?

– Megláttalak – nézett rám gúnyos mosollyal. Oké, ezt megkaptam.

– Egyszer próbál normálisan beszélni veled az ember, erre bunkó vagy – válaszoltam egy kis idő után, mire Kyra felnevetett.

– Ezt ennyi időbe telt kitálalni? – nevetett tovább, mire próbáltam nem nevetni vele együtt. De boldognak tűnt. Mármint, a helyzethez képest.

– Nem – válaszoltam röviden.

– Deeeee – bökött vállba. – Valld csak be!

– Mondom nem – ellenkeztem.

– Tudom, hogy hazudsz – nevetett tovább, mire csak fejemet ráztam.

– Higgy amit akarsz – mondtam végül, aztán kisétáltunk a kertbe. – Szóval, lent leszel a bálon?

– Nem tudom – rázta a fejét tanácstalanul.

– Miért?

– Ez az egész, nem az én világom – mutatott körbe, aztán könnybe lábadt szemekkel nézett rám. Csak ne sírjon... – Szó szerint – nevetett keserűen.

– De talán jót tenne – ugrott be az ötlet. – Lesz kaja, sok ember, talán barátokat is találsz. És persze lesz zene meg tánc is.

– Nem is tudok táncolni – mondta letörten, mire felsóhajtottam.

Hát jó...

– Megtanítalak – nyújtottam felé kezemet, amire nagy szemekkel nézett, és még annál nagyobbakat pislogott.

– Most álmodom, vagy tényleg normális és emberi módon beszélsz velem? – fogadta el kezem, én pedig mosolyogtam egyet.

– Talán csak egy álom.

És ezután zene és minden nélkül megtanítottam táncolni. Vagyis nagyjából. Néha a lábamra lépett, de ahhoz képest ügyes volt. Nekem meg nagyon nehéz volt koncentrálni, tekintve, hogy Kyra keze a vállamon pihent, érintése pedig perzselte a bőrömet az ingemen keresztül, az én kezem meg a derekán volt, nos.... igen, nagyon-nagyon erősen koncentrálnom kellett, hogy ne csináljak hülyeséget. Főleg, hogy láttam ahogy Xander az ablakból néz minket. Elég csúnyán nézett rám. Szerintem azt tervezte, hogy nyír ki engem a bál után.