Reggel cirógatásokat éreztem a bőrömön. Hátamra fordultam és megpillantottam Taemint. Mosolygott, már kora reggel.

-Jóreggelt-puszilt meg-hogy vagy?-cirógatta tovább derekamat.

-Neked is-nyújtózkodtam-jól. Nagyon szépet álmodtam.

-Na és mit?

-Hogy egy tengerparton éltünk. Két gyerekünk volt, az egyik fiú másik lány. Nagyon boldogok voltunk.-mosolyogtam rá.

Ő is elmosolyodott, és befeküdt mellém. Oldalra fordult és onnan nézett le rám.

-Szeretném ha te lennél a gyerekeim anyja a közeljövőben.

Mosolya ismét elvarázsolt mint mindig. Olyan boldog vagyok mellette.
-Szeretlek.-pusziltam meg.

-Csak ennyit kapok?-görbítette le száját, szomorúságot mutatva.
Tarkójánál fogva húztam egy finom csókra. Nyelvünk ismét szenvedélyes táncot járt mint mindig.
Ezt a pillanatot Onew zavarta meg. Elváltunk egymástól és magunkra húztam a takarót mivelhogy meztelenek voltunk.

-Mi folyik itt? Taemin te mit keresel megint itt Bomi szobájában?

-Mivan veled? Éhes vagy megint? Nem mindegy neked hogy hol alszom? Amúgy is mi már egy pár vagyunk, jogunk van együtt aludni.-kelt ki magából Taemin.

-Nincs veletek semmi bajom, de miért vagytok meztelenek?

-Közöd van hozzá?!

Közben megjöttek a többiek is. Meghallották a kiabálásunkat.

-Ezek ketten meztelenek úgyhogy nem ajánlom hogy bemenjetek hozzá.-ajánlotta Onew.

-Fiúk menjetek már ki! Nincs rajtam semmi!-szálltam énis be a vitába.

-Hál istennek!-vigyorgott Taemin.

-Fúj máár!-takarta el szemeit Jonghyun.

-Húzzatok el! Onew te pedig ha azért jöttél hogy Bomit csicskáztasd mert süsse meg a hülye csirkédet, akkor ne is keresd többet.

Minden meglepődtünk Taemin hangjaira. Őszintén, Onew nem csicskáztat csak senki nem süti meg neki a csirkét.
Sírósra állt Onew szája, és elment az ajtóból. Fiúk egyből utána eredtek, mire én mérgesen felültem és néztem Taeminre.

-Most ez mire volt jó?!

-Látom rajtad is hogy eleged van hogy egyfolytában csicskáztat.

-Ő nem csicskáztat! Csak néha kellene egy kis figyelmet szánni rá ha valamit kér. Ne gondolkozz helyettem!-mondtam mérgesen és felkeltem.
Míg öltöztem, Taemin próbált nyugtatni. Nem fogok lenyugodni. Utálom ha mások gondolkodnak helyettem.

Konyhába érve, megpillantottam a fiúkat, és a síró Onewt. Leguggoltam elé és kezeimet térdére tettem, mikor rámnézett.

-Onew ne sírj!-nyugtattam-csak mérges volt nem gondolta komolyan.

-De... de én nem is csicskáztatlak...-szipogta.

-Tudom hogy nem. Naa nyugodj meg légyszi.-öleltem át.

Trappolásokat hallottam az emeletről. Taemin jött le, egy kis dobozkával. Félreálltam és végül ő is letérdelt elé.

-Nézd mit hoztam neked.-mutatta a dobozt Onewnak.
A kicsi dobozban rízs és csirke volt, elkészítve.
Ezt honnan szerezte??

-Mi.... ez...?-szipogott tovább Onew.
Komolyan Onew ha nem fejezed be a szipogást, odamegyek de agyonölelgetlek!

-Egy kis rízs, hozzá csirke. Tegnap vettem magamnak, csak most neked adom. Bocsáss meg, de nagyon felhúztatok amiért benyitottatok.

A többiek egyetértően bólíntottak.

-Köszönöm...-vette el-és nincsen semmi baj. Tudom milyen ha megzavarnak. Szóval nincs semmi.-rázott kezet Taeminnel.
Én csak ezen mosolyogni tudtam. Odamentem Taeminhez és adtam neki egy csókot.

-Nem haragszol?-kérdezte egy félénk mosoly kíséretével.

-Nem.-ráztam meg fejemet.

-Akkor jó.

-Srácok gyertek egy kicsit ide.-hívott minket Minho.

-Nos, arról van szó hogy most szólt a menedzser hogy haza mehetünk a családainkhoz. Jövő héten pedig újra munka.

Egyetértően bólíntottunk, mire Taemin rámnézett.

-Be szeretnélek mutatni a családomnak.-simított arcomra.

-Örülni fognak szerinted?

-Ne aggódj. Szerintem nekik a gyerekük boldogsága fontos. Szóval ne aggódj.-csókolt meg.

-Mikor indulhatunk amúgy?-kérdezte Taemin.

-Akár most is mehettek. Mi majd holnap megyünk.-válaszolt Key.

Egymásra néztünk és elmosolyodtunk. Habár én még mindig aggódtam. Mi lesz ha nem fogok nekik tetszeni? Mi lesz ha nem engem fognak kedvelni hanem azt a Hyunat?!  Kifújtam a benttartott levegőmet remegve.

Na helló gájz (Benipowa copy😂)
Itt is vagyok az új résszel. Bocsánat hogy ilyen rövid de próbálok hosszabbakat írni❤😋
Olyan csodálatos💝😭👇