Taemin szemszöge

Lassan mindenhol voltam hogy Bomit megkeressem. De sehol nem találtam.. én már a legrosszabbra is gondoltam, hogy nem e egy parkban ül és zokog..
Eszembe jutott hogy lehet hazament a szüleihez. Gyorsan megfordultam és elindultam hozzájuk. Remélem ott lesz..

Pár perc múlva meg is érkeztem a házhoz ahol Bomi anyukája kint öntözte a virágokat. Mikor meglátott egy picit meglepődött. Láttam rajta azt is, hogy várja hogy lánya kiszálljon az autóból.

-Oh, szia Taemin. Hát te?-mosolygott az anyuka. Ahogy elnéztem, a mosolyuk tökre egyezik.. Anyja és lánya..

-Azt szeretném kérdezni hogy.. Bomi itthon van?

-Bomi? Én már nem is tudom mióta nem láttam. Miért, történt valami?-kérdezte aggódva.

-Hát.. végülis ez egy bonyolult történet..

-Oh... gyere csak be, és meséld el-engedett be a lakásba.

Leültem vele a kanapéra, és elmondtam neki mindent ami mostanság történt velünk. Nem akarta elhinni. Elkezdett ő is aggódni merre járhat az ő lánya. Ő is próbálta elérni telefonon de neki sem vette fel..

A beszélgetést megszakítva, Bomi anyukája kiment én pedig körbenéztem a lakásban. De aztán megláttam Bomi szobáját... benyitottam és szembe találtam magam a banda posztereivel illetve rajzaival..

Bomi szemszöge

Lassan hazaérek. Totót elajándékoztam egy ismerősömnek.. ő is Taeminre emlékeztet szóval el kellett válnom tőle.
Mikor a taxi megállt a házunk előtt, megláttam édesanyám aki meglepődött fejjel nézett a taxira. Kiszálltam, kivettem a cuccaimat és bementem a rég nem látott udvarunkba. Anyám szaladva ölelt meg engem.

-Édes kicsi lányom! Hát mi történt veled? Nem hallottam rólad egy ideje!-fogta arcom a kezei közé.

-Jól vagyok anya csak.. kell nekem egy kis idő. Ezért jöttem haza-próbáltam mosolyogni rá, de ez egy kamu mosolyra sikeredett.

-Rendben. Menj be, addig én elintézek itt valamit.

Visszament hogy megcsinálja amit elkezdett, én pedig benyitottam a lakásunkba. Visszatértek az emlékek mikor még itt laktam. Most olyan mintha teljesen megváltozott volna minden. Végülis anya egyedül él egy idő óta mert apával elváltak..
De viszont.. éreztem a lakásban egy ismerős parfüm illatot. Nagyon ismerős volt ezaz illat.. csak nem... neem Bomi nem... az nem lehet hogy Taemin itt volt...

Ki is vertem a fejemből ezt az állítást, és felmentem megnézni a szobám. De mikor kinyitottam az ajtómat nagyon meglepődtem, a lábaim a földbe gyökereztek....

Taemin szemszöge

Lépteket hallottam, azt gondoltam hogy Bomi anyukája lesz. Tovább nézegettem a Bomiról készült fényképeket. Ugyanis kiderült hogy régebben modell akart lenni. Szerintem jól állna neki ez a szakma.
Megnéztem még pár fotót és hirtelen benyitott valaki a szobába..

Bomi volt az..

A lány nagyon meg volt viselve.. sápadt volt az arca, sőt még soványabb is.. hosszú haja kócos volt és ennek látván mégjobban belészerettem..

-Mit...keresel...itt...?-kérdezte szomorú és dühös hanggal keverve. Látszott rajta hogy nemsokára elsírja magát.. az a legfájdalmasabb dolog ha sírni látom azt akit a legjobban szeretek. Főleg miattam..

-Bomi.. hiányzol.. sajnálom amit tettem, nem gondoltam komolyan egyszerűen...

-Állj! Ne is folytasd! Nem érdekelnek a hazugságaid!-mondta már szinte dühösen.

-De Bomi kérlek, beszéljük ezt meg könyörgöm!-könyörögtem, miközben egyre közelebb léptem hozzá ő pedig szinte a háta majdnem a fallal találkozott.

-Nincs ezen mit megbeszélni. Te Hyunat szereted. Ennyi. Felfogtam hogy ő jobb csaj, neki vannak mellei, van jó segge nekem meg egy sincsen-vonta meg vállait.

-Én nem Hyunat szeretem, hanem téged! Azért is jöttem el ide, hogy bocsánatot kérjek tőled-mondtam nyugodt hangon.

Egyre jobban, de lassan közeledtem felé. Mérges tekintete lassan átváltozott szomorú és félénk tekintetté, és láttam hogy néhány könnycsepp kicsordult a szeméből.

Bomi szemszöge

Kész.. ennyi volt. Nem bírtam tovább játszani a kemény kislány szerepét. Zokogni kezdtem, Taemin pedig mégközelebb jött hozzám, megölelt. Először nem akartam visszaölelni, de rájöttem hogy komolyan gondolta amiket most mondott.. visszaöleltem. Hiányzott már. Hiányzott hogy a mellkasába fúrjam a fejem, hiányzott az illata, hiányzott a hangja, szinte mindene..

-Szeretlek Bomi, és kérlek ne haragudj. Érted bármit megtennék. Tudom hogy nagyon hülye voltam de nemtudom mi volt velem akkor... de nem szeretem Hyunat, sőt gyűlölöm-nyugtatott meg.

Elváltam tőle, hogy megtöröljem a szemeimet. Leültem az ágyamra ő pedig mellém leülve megfogta két gyenge kezem.

-Kérlek mondj valamit Bomi... kérlek..-könyörgött.

-Tudod.. nagyon fájt amikor csak úgy ott hagytál. Meg amikor azt hallottam hogy Hyunaval összefeküdtél. Akkora fájdalmat még nem éreztem.. de.. rájöttem hogy nem tudlak elengedni bármennyire is "gyűlöllek"-tettem idézőjelbe a szót-és hiányoztál már. De tényleg.

Taemin azonnal megnyugodott mikor ezeket elmondtam neki, és egy hosszú ölelést adott. Nagyon szeretem.

-Nagyon szeretlek Bomi. Ígérem soha nem fog ilyen előfordulni újra-suttogta hajamba.

-Én is nagyon szeretlek Tae. Én abban reménykedem hogy ezt minél hamarabb elfelejtjük.

A nagy ölelkezés közepette benyitott anyám.

-Na fiatalok minden rendbe jött?-kérdezte nagy mosollyal arcán.

-Igen, hála istennek-vigyorgott Taemin.

-Anya.. amúgy.. nekem erről miért nem szóltál hogy itt van?

-Mert tudtam hogy mi lesz a vége ha elmondom. De most hogy kibékültetek, gyertek egyetek valamit. Bomikám olyan sovány lettél..-nézett végig rajtam édesanyám.

Erre nemtudtam mit mondani, de Taemin a hátam mögött megszólalt.

-Én így is tökéletesnek látom-mosolyodott el.

Lementünk a konyhába, és láttam anyám a kedvencünket csinálta meg. Jó kis Ramen.

-Nos Taemin, és hova tovább, lesz koncertetek valahol?-kérdezte anya.

-Hát jelenleg most még nem, először az a dolgunk hogy új menedzsert keressünk.

-Menedzsert? Én azt hallottam hogy őt elküldték-mondta anya, mire mi Taeminnel összenéztünk.

-Elküldték..?-kérdeztem.

-Igen. Bent volt reggel a hírekben hogy a Shinee menedzserét elküldték és napok múlva lesz egy új.

Taemin megnyugodott, vele együtt én is. Talán most már minden rendben lesz.

Mikor eljöttünk anyától, Taemin a kocsiba összekulcsolta kezeinket.

-Amúgy neked hol volt a kocsid? Nem is láttam mikor jöttem be-nevettem.

-A másik úttestnél. Nem láttad?-nevetett ő is.

-Hát nem, mert végig anyumat néztem.

-Öhm jut eszembe. Totó hol van?-kérdezte.

-Őt elajándékoztam az egyik ismerősömnek.

-Oh.. érthető..

Néhány idő múlva meg is érkeztünk a Shinee lakásba.

-Hé emberek! Nézzétek kit hoztam!-kiáltott fel Tae.

Taemin háta mögül előbújtam és a többiek annyira elkezdtek örülni hogy Onew is abbahagyta a csirke evést. Yoona szinte sikongatott. Minden odajöttek és egyszerre megöleltek. Jó érzés volt visszatérni.

-Hol jártál kiscsaj? Már egy csomószor hívtunk!-kérdezte átkarolva Jonghyun.

-Hát otthon voltam-vakartam meg zavartan hátul a fejem-a telefonom pedig lemerült szóval...

-Na és minden rendben köztetek?-kérdezte izgatottan Yoona.

-Igen, mindent megbeszéltünk-mondta nyugodtan Yoonanak Tae.

Ezután leültünk egy picit játsszani, nasikat ettünk és képzeljétek, Onew megengedte hogy egyek a csirkéjéből! Hát nem hihetetlen?
Este 9 órakor fejeztük be a játékot, mindenki elment már fürdeni csak mi Taeminnel nem. De azt sem tudom hova tűnt Tae.

-Hé Bomi, te nem mész fürdeni?-kérdezi Yoona.

-De, mindjárt megyek csak nemtudom hol van Taemin.

-Szerintem bent van a szobátokban. Na mindegy, menj csak jóéjszakát-ölelt meg szorosan.

-Jóéjszakát!

Néhány dolog ami megmaradt a nappaliban azt eltettem, és bementem a szobába hogy előszedjem a hálóingem. Valaki hirtelen a szememhez rakott egy sálat ami eltakarta teljesen a látásomat.

-Nyugi én vagyok-suttogott fülembe Taemin. Kirázott a hideg.

-Mit tervezel?-kérdeztem mosolyogva és elpirulva.

-Csak gyere-fogta meg derekam és vezetett. Komolyan annyira féltem hogy hova visz. Talán.. le akar lökni a lépcsőn? Áhh Bomi hülye vagy!

-Megjöttünk. Leveheted.

Levettem a szemfedőmet és láttam hogy a fürdőbe vonszolt. Gyertyák égtek a kád körül, rózsaszirmok voltak a padlón..

-Na mit szólsz? Megleptelek?-ölelte át hátulról derekam.

-Eléggé.. de ezt most miért?

-Ezzel is ki akarom fejezni hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyire sajnálom amiket veled tettem.

Majdnem elbőgtem magam.. mostanság olyan érzékeny lettem..

-Köszönöm-néztem rá. Szinte csillogott a szeme.

Beljebb haladtunk a fürdőben és nem tudtam semmi másra gondolni csak erre a szép pillanatra. Azt akartam hogy megálljon az idő...