Taemin szemszöge

-Köszönöm, de ez igazán nem kellett volna-mondta el már tizedjére Bomi ezt a mondatot a kádban ülve.

-Shh, de igen kellett-mosolyogtam.

A lány elfordította néhány percre a fejét zavarában. Megnéztem szememmel tökéletes testét, ami törékeny és gyönyörű egyben. Hosszú haját felfogta lófarokba amit tud hogy nagyon imádok.

-Tae!-csettintett egyet arcom előtt Bomi miközben nevetett-nagyon elgondolkodtál valamin.

-Csak rajtad. Megcsodáltalak.

Elmosolyodott és lehajtotta fejét.

-Nem is tudom még mindig elhinni hogy tényleg engem szeretsz-mondta kissé szomorúan.

-Hát persze hogy téged szeretlek. Hé, mi a baj?-simítottam végig arcán.

-Mostanában nagyon befeléfordultam.. szóval ezt kérlek nézd el nekem. Sokszor a gondolataim tesznek tönkre belülről..

-Azoknak a csúnya gondolatoknak ne higgy. Nem igazak. Na gyere ide-tártam ki karjaim ő pedig nem tudta hogy bújjon hozzám.

-Azért gondolod hogy hogy tudlak téged szeretni mert Hyuna sokkal másabb?-kérdeztem fülébe suttogva.

Nem szólt semmit csak némán bólogatott.

-Jaj már! Hyuna egy műanyag szar, te pedig egy természetes szépség. És ne gondolj arra hogy nem vagy jó nekem.

Nem szólalt meg. Az én hibám hogy sokkal lejjebb ment az önbizalma. Hyunat pedig el kell felejteni.. az is megviselte szegényt hogy elvetélt.

Bomi hirtelen kiszállt a kádból és rohant a wc fele. Hányt. De....miért?
Gyorsan odamentem mellé és hátát simogattam.

-Bomi, mi a baj? Ettél ma rendesen a csirkén kívül? Vagy elrontottad a gyomrod?

-Nem... nemtudom mi van velem.. folyamatosan hányinger kerülget..

Biztos azokon idegeskedik amiket mondott.

Pici testét megtöröltem, utána a sajátomat is. Ezután bementünk a szobánkba és az igazak álmában voltunk.

Bomi szemszöge

-Kisasszony, egy szomorú hírt kell közölnünk.. nos, a rötgen azt mutatta ki hogy van egy rossz indulatú daganat a tüdejében. Ez a rosszindulatú daganat rák. Ha nem kezeljük időben abba bele is halhat.

Nem tudtam felfogni amit a dokor mondott.. akkor ezért hánytam olyan sokszor... és a felköhögött vér... mi lesz ha nem tudnak kezelni? Itt hagyom a srácokat? Taemint? Anyát?

Taemin szemszöge

Éjszaka közepén arra keltem fel hogy Bomi nyüszörög, és kapkodja a levegőt. Rosszat álmodik..

-Hé, Bomi-ráztam meg picit testét de akkor sem ébredt fel-Bomi! Kelj fel!-ráztam meg picit erősebben mire felkelt. Verte a víz és hangosakat lélegzett. Vajon mit álmodhatott?

-Itt vagyok. Mit álmodtál kicsim? Hm?-simogattam arcát.

-Azt... azt hogy... tüdőrák alakult ki a tüdőmben...-mondta.

Magamhoz húztam és erősen megöleltem.
Miután megnyugodott, visszafeküdtünk és nem álmodott már semmi rosszat.

Bomi szemszöge

Reggel mikor felkeltem Taemint nem találtam mellettem. Viszont, erősen szédültem és megint hányingerem lett. Gyorsan kiszaladtam a toaletthez. Minho pont akkor jött volna..

-Hé Bomi. Te hánytál?-kérdezte meglepődve.

-Csak majdnem... napok óta nagyon hányingerem van.

-Eszel rendesen? Elég sovány vagy. Bármint ne úgy értsd hanem..

-Nem értem úgy nyugi. Amúgy rendesen eszek, nem hinném hogy az lenne a gond.

-Reméljük. De ha nem fordul jobbra, akkor viszont menj el orvoshoz.

Minho kiment, utána pedig én is mentem. Lementem a konyhába ahol a többiek már javában ették a reggelit.

-Jóreggelt-köszöntem nekik.

-Szia Bomii-köszöntött Yoona egy öleléssel-Na milyen volt?-kérdezte izgatottan.

-Micsoda?

-Ajj ne csináld már! Tudod te! A tegnap estee-hülyéskedett.

-Jaa hát az nagyon jó volt-mosolyogtam rá miközben csináltam magamnak kávét.

-Hmm... nem volt ez túl meggyőző.

-Pedig az volt.

-Bomii... ki nem ismerne jobban mint a barátnőd? Tudom hogy történt valami.

-Na jó.. szép, romantikus volt az egész de egész végig arra gondoltam hogy én nem vagyok elég jó Taeminnek, neki lehet még mindig Hyuna kell.. ahh nemtudom.. megmondom őszintén picit irigy vagyok Hyunara hogy ő sokkal szebb.

-Hát te hülye vagy-jött közelebb-most komolyan. Hogy gondolhatsz ilyet?? Jó most megcsinált olyat amit nem kellett volna. De figyelj, ha azt mondta hogy nem őt szereti akkor nem őt szereti.. hanem téged. Hiszen ha nem téged szeretne akkor nem lenne veled-kacsintott.

-Az is igaz.. de amióta ez megtörtént azóta én olyan elveszettnek érzem magam..

-Javulni fog ez ne aggódj. Ha meg baj van akkor szólsz nekem-mosolyogva megsimogatta a hátam.

-Köszönöm. Ja és még valami.. hányással végződött az egész..

-Micsodaa? Miért?

-Nemtudom, egyszerűen folyamatosan a hányinger kerülget. Most az előbb is..

-Csak nem terhes vaaaagy?-kérdezte izgatottan.

-Neem, dehogy! Hiszen megmondta az orvos hogy egy darabig ne is próbálkozzunk. Amúgy is, nem történt semmi olyan köztünk.

-Hmm hát akkor nemtudom. Ha sokszor van hányingered akkor menj el orvoshoz-mintha csak Minhot hallottam volna-na de gyere te is egyél!

Kimentünk a többiekhez akik már félig be is fejezték a reggelit.

-Oneew te reggelire is csirkét eszel?-kérdeztem nevetve.

-Jólvan na, mindenki ezt kérdezii-nyafogott.

Nevetve vettem egy kis Rament a tányéromba és leültem a többiekhez.

-Taemin merre van?-kérdeztem.

-Kint van, fel avatja a medencét-mondta Jonghyun aki ki is ment reggeliét befejezve.

Reggelimet megettem, a srácok és Yoona elmentek sétálni én pedig otthon maradtam kettesben Taeminnel.

Felvettem egy lenge pólót, és egy rövidnacit. Hajamat kibontottam, hosszú loboncom pedig lassan derekamig leér már.
Elhúztam az ajtót és megláttam Taemint ahogy úszkál a medencében. Tegnap láthattam tökéletes felsőtestét de szinte mindig beleremegek ha meglátom. A medece széléhez mentem ahol észre is vett engem. Odaúszott, és leguggolva adtam neki egy csókot.

-Felébredtél?-kérdezte mosolyogva.

-Igen.. ettem reggelit is mielőtt kérdeznéd-nevettem.

-Na azért. Bejössz mellém?

-Bemehetek-hajtottam le fejem zavaromban.

Nem vettem le semmim, ruhástól mentem be a vízbe. Taemin végignézte ahogy paprikapiros fejjel bementem hozzá a medencébe.

-Imádom benned ezt.

-Mit?-néztem rá ahogy közeledett.

-Hogy zavarba jössz. Nagyon imádom-vette két kezébe arcom és hüvelykujjával simogatta. El tudtam volna aludni..

-Jól esik?-kérdezte egyre közelebb kerülve.

-Igen. Habár, nekem minden jól esik amit te teszel velem.

-Ennek örülök-csókolt meg.

Taeminnel nagyon sokat hülyültünk a medencében. Voltak olyan pillanatok mikor bizony vissza kellett fognunk magunkat... hát.. tudjátok.
A többiek mikor megjöttek mi Taeminnel a nappaliban voltunk. Kicsit feszültnek látszottak a többiek..

-Srácok, van valami baj?-kérdezte Tae.

Nem szóltak semmit. Mindenki bejött. Utolsónak Minho jött be, a háta mögött pedig a menedzser.. de ő mit keres itt?

-Csak egy dolgot szeretnék mondani mielőtt elmegyek. Jó volt veletek dolgozni. Remélem jól kijöttök az új menedzseretekkel. Viszlát-ment ki az ajtón.

-Látjátok? Én mondtam hogy nem fog ölelkezve elmenni. Egyszerűen lezavarja és ennyi...-szólalt meg idegesen Jonghyun.

-Hát mit is vártunk tőle.. de legalább megszabadultunk tőle-mondtam pozitívan.

Nos azt mondhatom, hogy fellélegezhetünk. A menedzser elment, Taeminnel pedig köztünk minden rendbe jött. Talán most már minden egyenesbe fog jönni.

Sziasztok😊💕
Remélem nincs hari hogy késő este töltöm fel az új részt. Csak tudjátok ilyenkor jön ihlet🤣 Remélem tetszik ez a rész is! Tudom, nem lett olyan hosszú. Igyekszem😊

Puszi:Bogi