✨Huszonötödik fejezet✨
-Hát ez elég érdekes történet.. hosszú lenne elmondanom..
-Anya.. most akkor elváltok?
-Szerintem az lesz a vége..
Miközben beszélgettünk, csak potyogtak a könnyeim. Taemin csak simogatta hátam, és próbált nyugtatni.
-Anya...
-Ne haragudj most mennem kell.. vigyázz magadra. Szia.
-Kérlek..
Le is tette. Arcomat kezembe temettem és itattam tovább az egereket.
-Mi a baj Bomi? Valami történt?
Nemtudtam megszólalni. Nem jöttek ki szavak a számon..
-Bomi az istenért, nyugodj meg és mond meg hogy mi történt... így nemtudok segíteni..
-A... a sz..szüleim elválnak...-törtem ki újabb zokogásba. Taemin azonnal megölelt és újra nyugtatott.
Tudtam, ha elmegyek otthonról akkor történni fog valami.
-Srácok ne haragudjatok hogy megzavarlak titeket de... Bomi mi a baj?-jött be Jonghyun.
-Ezt inkább nem mondom el. Majd elnondja ha akarja.-válaszolt Taemin.
-Jah. Magán jelenlegű a dolog?
-Igen.
-Amúgy, a menedzser szólt hogy ma fellépésünk lesz. Nemsokára indulunk. Bomi, te addig kapd össze magad és ne legyél bánatos.
-R...renden.
✖✖✖✖✖✖✖✖✖✖✖
-Key könyörgöm ne mosolyogj, nemtudom befejezni a sminkedet..
-Jó, oké. Amúgy mi volt a baj ma? Jonghyun mondta hogy sírtál.
Jaj könyörgöm, már kezdtem elfelejteni... próbálom magam nem elsírni..
-Neki sem mondtam el. Csak Taemin tudja, de a lelkére kötöttem hogy ne mondja el.
-Hát oké-állt fel a székből, miután befejeztem a sminkét-csak tudd, ha bármi baj van rám számíthatsz. A barátod vagyok, és meghallgatlak.
Közelebb mentem hozzá és megöleltem. Egy kicsit meglepődött de utána viszonozta. Ezt a pillanatot a stáb szakította meg.
-Fiúk gyertek, 2 perc és fellépés.
-Ügyesek legyetek. Habár ti mindig azok vagytok.-mosolyogtam rájuk.
-Jaj de cukii vagy.-simította meg vállam Minho.
-Nem akarlak titeket sürgetni, de mennetek kellene.
-Oh, tényleg. Te addig vigyázz magadra.
-Ti is.
A fiúk elmentek, én pedig leültem a kanapéra és telefonoztam. Hirtelen valaki vállamra tette kezét, hátranéztem ki is az. Taemin.
-Neked nem a fiúkkal kellene hogy legyél?
-De igen, csak nem adtál csókot.
Istenem de édes.. felálltam és felpipskedve adtam egy csókot puha párnáira. Ez után el is ment.
Egy tvn néztem a fellépést. Folyton, a szüleimen járt az eszem. Próbáltam a fiúkkal is jól szórakozni az autóban de mindig eszembe jutott ez a dolog. De apámra nem tudok haragudni hiszen ő nevelt fel engem, és sokat köszönhetek neki, mint anyunak is.
Yonnara pedig úgy tekintek mint ha testvérem lenne. Szinte elválaszhatatlanok vagyunk.
Végül hulla fáradtan lefeküdtem a kanapéra és egyszer csak elaludtam.
-Bomi! Bomi kelj fel!-rázogatott Onew.
-Mivan?
-Taemin rosszul lett.
Egy ütemet kihagyott a szívem miután kimondta ezt a mondatot. Azonnal odamentem Onewal Taeminhez. Szegényről csak úgy folyt a víz, az asszisztensek is próbáltak segíteni rajta hogy jobban legyen egy kicsit.
-Taemin.. Taemin hallasz? Gyere igyál egy kicsit.-adtam kezébe az üveget, de az kicsúszott kezéből, ezért én itattam meg.
-Most mi legyen? Még két szám hátra van.-törte fejét Onew.
-Muszáj lesz lemondani. A rajongók is aggódnak. Mindenki Taemin nevét kiabálják.
-Mi folyik itt?-jelent meg a menedzser idegesen-miért nem vagytok színpadon, és miért mindenki Taemin nevét kiabálja?
-Hát nem látja?!-jelent meg Jonghyun mérgesen-Rosszul van! És még maga akarja hogy színpadra lépjünk így?
-Taemine nélkül soha nem lépünk fel sehol.-mondta Minho.
-Jól vagy Taemin?-kérdeztem tőle újra.
-Nem igazán. Nehezen veszem a levegőt..-dőlt el.
-Hívjatok már egy mentőt ha ennyire aggódtok érte!-kiabált a menedzser.
-Na jó elég-álltam fel-ha ennyire védi a fiúkat akkor miért nem maga hívja??! Nem is menedzser az ilyen..
-Bomi te ne feleselj velem. Külömben..
-Külömben? Külömben mi?
-Kirúglak.
-Bomi ne csináld.-jött mögém Key.
Legnyugodtam egy pillanatra és bocsánatot kértem. A többiek már hívták a mentőket, és el is vitték Taemint. Én mentem vele csak egyedül, mert azt akarta hogy menjek vele. Közben élőben néztem a fellépést a telefonomon.
-Sziasztok, én újra Onew vagyok. Nos az előbb Taemin rosszul lett mint ahogyan láthattátok. Csak azt szeretnénk mondani hogy nagyon sajnáljuk, mert nem tudjuk folytatni a fellépést. Reméljük megértitek. És ne aggódjatok Taemin miatt, mert jobban lesz. Szeretünk titeket.
Olyan szép ez a barátság.. bárcsak nekem is ilyen barátaim lennének..
Omg😭😭💟⬆ nagyon sajnáltam, remélem már jobban van❤❤❤
És hogy ne szomorkodjatok itt egy vicces kép:
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
✖
Xd
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro