*Taemin szemszöge*
Az orvos azt mondta hogy ma végre hazamehetek. Végre, a srácokkal lehetek és Bomival. Úgy érzem hogy a kapcsolatunk erősebb lett, és lesz. Ma este készülök neki egy meglepetéssel. Most hívtam Minho barátomat hogy segítsen kitalálni egy tökéletes ajándékot amit adhatnék Bominak amit minden nap megemlít, vagy hogy ne felejtse el soha. Épp rá gondoltam mikor megjelent Minho.

-Csá, haver. Jól vagy?-ült le mellém.

-Persze Hyung.

-Nah, és gondolkoztál hogy mit adsz Bominak?

-Fogalmam sincs. Van ötleted?

-Hmm nincs. Habár van egy, de nem tudom tetszene e neked.

-Nem nekem kell hogy tetszen. Hanem Bominak.

-Oké. Én arra gondoltam hogy adhatnál neki szerenádot. Írjunk valami érzelmes szöveget amitől még mi is elcsöppenünk ha felolvasod neki. És még rakhatnál a szobába illatgyertyákat, rózsaszírmokat satöbbi. Utána elvinnéd egy jó kis fürdésre. Na mit szólsz?

-Ez nagyszerű! Akkor kezdjük el írni.
Minho elővett egy lapot, én pedig egy tollat és elkezdtük jegyzetelni a tervünket. Garantálni merem hogy Bomi sírva fakad ettől a szövegtől.

*Bomi szemszöge*
-Onew értsd már meg hogy nincs csirke! Majd veszünk.-akadt ki Jonghyun.

-Már megint?-vigyorogtam.

-Persze. De nem érti meg.

-Nekem ehhez még reggel van fiúk. Hagyjatok.-mentem a konyhába reggelit csinálni.

A konyhában Key volt, de amint meglátott egy kicsit megszeppent. Egész végig kérdeztem tőle mi a baja de nem szólalt meg. Végül, sóhajtott egy nagyot és belekezdett.

-Bomi, én annyira sajnálom! Én nem akartam!

-Mi? Mivan? Miket beszélsz Key?

-Az igazság az, hogy a menedzser azt mondta Onewnak hogy válasszon szét titeket, és azért sírt Onew is mert nem akarta. És mi is bementünk, és kitalált egy másik tervet, hogy az újságban elhíreszteli hogy Hyuna és Min járnak. Mi ezt mind végig tudtuk csak nem szabadott volna elmondanunk. Kérlek ne akadj ki!

Lefagytam mondatain.

-Hogy mi? A menedzser szét akar válaszni... minket?

-Igen.

-De.. de miért?

-A véleménye szerint, Taemin mióta veled jár azóta elvesztette a fejét...

Nem mondtam semmit. Már el is ment az étvágyam. Kidobtam a szendvicsem a kukába és felrohantam a szobámba. Mérgesen olyan hangosan csaptam be az ajtót hogy még a szomszédok is meghallották. Olyan mérges voltam. Hogy képes ilyenre egy menedzser? Az ilyen nem is menedzser, hanem egy ördög! Egy szemétláda. Örülhetne neki hogy Taemin boldog.. de majd visszakapja...

*Minho szemszöge*
Minnel a szöveg végét írtuk mikor megcsörrent a telefonom.

Onew:
"Bomi tudja az igazat. Key elmondta neki. Mond el te is Taeminnek. Nem lesz semmi gond, majd intézkedünk."

Hát ezt nem hiszem el! Tudtam hogy Key nem tudja magában tartani. Hogy mondjam el Taeminnek? Milyen mérges lesz? Talán annyira hogy rosszul lesz? Na jó Minho, nyugodj meg..

-Öhm Min, tudsz egy kicsit figyelni?

-Persze. Már be is fejeztem. Látod?-mutatta.

-Igen. Nos el kell mondanom neked valamit ne akadj ki rajta.

-Mond. Mi lehet az?

-Hmm. Szóval. Egyik nap Onewot behívta a menedzser és azt kérte tőle hogy válasszon szét titeket Bomival. Onew teljesen kiakadt, és egész nap csak sírt. Nem akarta elmondani hogy mi a baj. Bomi nyugtatta meg egyedül. Aztán elegünk lett és mi is bementünk hozzá. Elárulta tervét, és változtatott a dolgokon. Pár nap múlva az újságban bent lesz hogy te és Hyuna jártok.

Lefagyva nézett rám, mikor elmondtam neki. Nem tudott megszólalni, sokkban volt.

-És... ugye nem csalt meg?

-Dehogy! Ő is csak most tudta meg.

-Utálom ezt a menedzsert!

-Én is. De azt is mondta hogy ha eláruljuk akkor végetvet a karrierünknek. De mi intézketünk.

-Jézusom... na mindegy, nem akarok hallani róla, csak Bomira akarok gondolni.

*Jonghyun szemszöge*
-A fenébe is Key! Miért kellett elmondanod neki?-akadtam ki.

-Már nem bírtam..

-Most tudod hogy mi fog következni? Lehet hogy vége az egész bandának.. mindenki meg ahova akar!

Idegesen hajamba túrtam, és nagyot sóhajtottam.

-Írt a menedzser. -szólalt meg Onew.

Boss:"Remélem otthon vagytok. Szeretnék beszélni veletek ma este."

Na ebből mi lesz..

*Este Bomi szemszöge*
Már este 8 óra van és Taemin és Minho sehol sincsenek. Igen, ma jött volna haza Taemin a kórházból de nem jött. Valami baj lehet vele? Vagy elkapta a menedzser? Kezdek aggódni.
Hirtelen kinyílt az ajtóm és Minhot láttam meg.

-Hála az égnek. Taemin hol van?

-Az nem lényeges. Gyere elviszlek valahova.-fogta meg kezem.

Félve, de megfogtam kezét. Beültünk a kocsiba és elvitt egy hotelhez. Bevezetett, és vártunk.

-Na jó, Minho mi ez az egész?

-Shh. Ne mondj semmit. Csak nyiss be a 27-es szobába. Többet nem mondok. Puszi.-ment el.

Remek most itt maradtam egyedül.
Végigmentem a folyosón, mikor megtaláltam a 27-es szobát. Amikor benyitottam kellemes illatú gyetya illat csapta meg orrom. Egy nagy francia ágyon sok rózsaszirom volt, a földön pedig egy szívecske kirakva gyetyákból. Mindenhol gyertya, szirom. A velem szembe lévő ajtóval szemeztem mikor megjelent Ő. Végignéztem ruháján. Fekete zakó, nyakkendő, tökéletes öltözék, mint egy esküvői ruha lenne. Közelebb lépett hozzám de megállt előttem 5 cmre.

-Hálás vagyok azért, hogy vagy nekem. Soha nem szerettem így még senkit mint téged, és tudom hogy soha nem is fogok mást úgy szeretni mint téged. Mert tudom hogy hozzád tartozom, és hozzád is fogok mert küzdeni fogok érted, s a szerelmedért. Őszintén és tiszta szívemből szeretlek. Ez így is lesz örökké, vagy ameddig szeretnéd hogy az életed része legyek. Hálás vagyok hogy elfogadsz olyannak amilyen vagyok, hogy mellettem vagy, boldoggá teszel, törődsz velem, őszinte vagy, szeretsz. Nálad jobb embert vagy hozzád hasonló emberrel nem találkoztam még de nem is fogok mert te egy különleges és fantasztikus ember vagy számomra, a legeslegjobb és legeslegtökéletesebb. Egy valamit viszont soha ne felejts el. Mindig itt leszek neked. Bármi történjen is a támaszod leszek. Azon leszek hogy a világ legeslegboldogabb emberévé tegyelek bármibe is kerüljön. Bármi nyomasztja szívedet, hozzám bárhol és bármikor fordulhatsz. Itt leszek neked mindig. Soha sem szeretnélek elveszíteni. Mert te vagy az életem, a világom, a mindenem, és azaz ember akit a világon a legjobban szeretek és megbecsülök. Nagyon szeretlek.

Könnyeim megeredtek, és arcomon folytak végig. Nem bírtam megállni hogy ne zokogjak. Annyira szép volt amiket mondott.. egyszerűen olyan csodálatos ez az ember.
Hátamögül elővett egy hatalmas rózsacsokrot. Odaadta, és egyszer csak térdre ereszkedett. Már tudtam mit akar kérdezni.
Elővett zsebéből egy dobozkát amit kinyitott. Ott lapult benne egy gyönyörű gyűrű.

-Bomi. Te vagy a legcsodálatosabb nő az életemben. Soha nem akarlak elveszíteni. Együtt szeretnék veled maradni. Minden reggel cirógatni lágyan hajad, és nézni ahogy az igazak álmát alszod még. Szeretnélek minden nap ölelni, csókolni és még sorolhatnám. De ez most a legfontosabb amit most kérdezek:Hozzám jössz feleségül? Velem maradsz jóban és rosszban mindhalálig?

-I...igen..-szipogtam. Alig tudtam levegőt is venni tettétől. Még ki sem jött a kórházból de már meglepetést okozott nekem. És most már nem a barátnője vagyok neki. Hanem a jegyese.
Szegénynek ő is megindultak könnyei, és remegő kézzel felhúzta a gyűrűt amit még megcsodálni sem tudtam hiszen ajkaimra tapadt. Egyik kezemet nyakába tettem, a másikat sajnos nem tudtam hiszen a csokrot fogtam.

Azt hiszem ma én vagyok a legboldogabb. De mi lesz holnap?

(JAJJ hát gyerekiik. Még csak most jön a javaaa!:D Remélem tetszik:D 1156 words.. vagyis már 1160👏👏❤