✨Huszonkilencedik fejezet✨
-Meglepődél?-kérdezte könnyeit törölgetve.
-Eléggé. Köszönöm.
-Mit köszönsz?
-Hogy vagy nekem.-öleltem át.
-Én is köszönöm. Évekig ölelnének, de most menjük le.-fogta meg kezem.
Lementünk a földszintre, és egy asztalt láttam meg, amin finomságok voltak. Körülötte gyertyák, és szirmok mint a szobában. Hogy ez a srác mennyi meglepetést okoz nekem.
Leültünk, és elkezdtünk enni. Nem tudtam levenni a szemem Taeminről. Egyszerűen olyan helyes ebben az öltönyben.
Miután megettük a kaját, hoztak nekünk egy tortát. Egy felirat volt rajta. Feléhajoltam és elolvastam. Egy "Szeretlek" felirat volt a tortán. Elolvadok.
-Én is.-csókoltam meg.
Vágtam a tortából és elkezdtünk enni.
-Ma hazamegyünk a cuccainkért és visszajövünk ide. Holnap elutazunk.
-Mármint mi ketten?
-Aha.-válaszolt.
-De mit fognak szólni a fiúk és a menedzser?
-Nem érdekel a menedzser. Ha nem tudja elfogadni hogy lassan a feleségem leszel, akkor elbúcsúzok tőle.
-A fiúkkal mi lesz?
-Szereznek másik menedzsert.
Hm, tök jó hogy ezt ennyire le tudják rendezni. Én nem azért jöttem ide hogy a fiúkat tönkretegyem. Habár a menedzser szerint azért. De nem. Hanem hogy sminkeljek. Erre most jegyezett el Lee Taemin. Mi lesz ezek után? Én még szeretném látni a fiúkat együtt a színpadon.
-Jól vagy? Egy kicsit sápadt vagy.
-Nincs semmi. Jól vagyok.
Már hogyne lennék jól. Ez az egész dolog aggaszt.
-Figyelj, ha nem örülsz ennek az egésznek nyugodtan várhatunk még.
-De, nagyon örülök neki csak váratlanul ért. Engem nem érdekel senki csak te. És az a legfontosabb hogy boldogok legyünk ketten.
-Szeretlek.-csókolt meg.
-Menjünk.-álltunk fel a helyünkről és a szoba felé vettük az irányt. Taemin felkapott menyasszonyi pózba és az egész folyosón úgy vitt. Nemsokára már tényleg férj és feleség leszünk. Szép kis álom.
Mikor beértünk a szobába letámadott ajkaival. Bezárta kulcsra az ajtót és az ágyhoz vezetve, ledöntött. Áttért nyakamra amit csókolgatott és egy kicsit megszívott. Aztán abbahagyta.
-Ezt majd a nászéjszakán.-kacsintott.
Elpirultam. Jól tudja hogy a kacsintás a gyenge pontom.
-Na, gyere hazamegyünk a cuccainkért.-állt fel.
*Otthon*
Amikor hazaértünk hatalmas ordításra lettünk figyelmesek. A többiek épp ordibáltak a menedzserrel. Mi lesz itt..
Észrevettek minket, és a menedzsernek tűzpiros lett a feje.
-Hát ti hol voltatok?-kérdezte gúnyosan, és flegmán.
-Semmi közöd hozzá!-válaszolt durván vissza Taemin.
-Hogy beszélsz velem? És....-nézett kezemre. Észrevette a gyűrűt...
-Ez mi?!-emelte fel kezem.
-Eljegyeztem Bomit.-jelentette ki büszkén.
A fiúk is csak néztek. A menedzser idegesebb lett, mire egy széket a padlóhoz vágott...
-Te normális vagy?-kérdezte kiakadva Jonghyun.
-Hagyjad, úgyis ő fizeti..-szólalt meg Key.
-Mégis hogy képzeled? Megmondtam hogy nem akarok olyan sminkest aki összejön valamelyikőtökkel! És ez után mi lesz? Összeházasodtok és elutaztok? Mert ha igen, ennek a csapatnak vége! És erről Bomi tehet!-mutatott rám.
Taemin feje egyre vörösebb lett, és behúzott egyet a menedzsernek. A fiúk próbálták szétválasztani őket, ám néhány perc múlva én is segítettem.
-Taemin hagyd abba!-szóltam rá, mire abbahagyta.
-Ha még egyszer így beszélsz Bomiról, úgy megverlek hogy meg sem fognak ismerni. Gyerünk Bomi menj fel pakolj össze én addig beszélek a fiúkkal.-adott egy csókot hajamba, és felmentem összepakolni a bőröndbe.
*Taemin szemszöge*
-Taemin te megőrültél?-kérdezte idegesen Minho.
-De hát..
-Nincs semmi dehát! Mi lesz velünk? A csapattal ha ti elmentek?! Nélküled semmire nem megyünk. Ha elmentek nekünk lőttek..
-Min, most őszintén. Ki a fontosabb? Bomi vagy mi?-kérdezte elém állva Onew.
Ahj, most mit mondjak? Ha azt mondom hogy ők akkor lehet hogy Bomi soha többet nem fog hozzászólni, amibe én belehalnék.
-Ha már így nézel, tudjuk kit választottál. Bomit ugye?
Bólintottam.
-Ez esetben. Jó utat és sok boldogságot. Mi meg elrendezünk itt mindent ameddig ti kiélvezitek magatokat.
Felmentek minden, és a menedszer is felállt. Száját törölgette, mire én adtam neki egy zsepit.
-Komolyan így döntöttél? Elhagysz minket némi ribanc miatt?
-Ribanc? Ribanc??! Tudod ki a ribanc? A te feleséged! Bomi a legfontosabb az életemben, és szeretném ha együtt maradnánk évekig. Igen, szeretném hogy ő legyen a feleségem, a gyerekeim anyja. Szeretném ha minden nap együtt lehetnénk, együtt ébrednénk, ehetnénk és a többi.. A fiúk is fontosabb csak tudod miért van elegem? Mert te lettél a menedzserünk. Mindent elintézel hogy neked legyen jó, közben nekünk meg kínzás amit csinálsz. Ne becsülsz meg minket, te meg kapod a lóvét amiből talán a felét látjuk a kezünkben.. Szégyeld el magad. És én mondom, a többiek sem fognak veled maradni mert vagy keresnek úgy menedzsert, vagy feloszlunk.. Ennyi..
Mikor befejeztem mondatomat, lefagyva állt előttem. Mintha nem is fogta volna fel. De engem nem érdekel.
A lépcsőn végül megpillanottam hercegnőmet a két bőrönddel. Azonnal odamentem és segítettem neki lehozni. Senkitől nem búcsuztunk el, mentünk tovább útunkra.
*Minho szemszöge*
Úgy gondolom el kellene köszönni Minéktől. Mégiscsak a haverunk és társunk. A szobájukba beléptünk és üres fiókokat láttunk meg. Elmentek.
Viszont, az ágyon találtam egy papírt amit el is kezdtem hangosan olvasni.
Sziasztok fiúk!
Ezt a levelet azért írom nektek, hogy elköszönjek tőletek. Ti még nem tudjátok, de a tegnapi nap felmondtam nálatok. Igen, Taemin sem tudja. Szerintem ez így lesz jobb nektek ha nem leszek ott. Csak fájdalmat és gondokat okoztam nektek. Nem csak nektek hanem Taeminnek is.
Ha nem térnénk vissza, küldünk üzenetet.
XxBomixX
Ezt nem hittük el. Bomi felmondott. Habár én éreztem hogy egyszer felmond... Már most hiányoznak.
*Bomi szemszöge*
Már a hotelban vagyunk. Végre le tudtam feküdni a puha ágyba. Nem sokkal később Taemin is megérkezett a fürdőből egy szál boxerban. Elpirultam, ezt észre is vette és elmosolyodott. Mellém kuporodott, és átölelt. Én még ülve olvastam a híreket a telefonomon mikor láttam hogy jött egy üzenetem.
Elolvastuk a levelet. Sok sikert kívánunk a továbbiakban Bomi!:) És nem idegesítettél minket, nagyon jó sminkes voltál! Ilyen sminkest nem is fogunk találni még amilyen te voltál. Azért majd küldjetek életjelet magatokról pls :"D
Sok boldogágot kívánunk.❤
XxShineexX
Szóval elolvasták.. pedig azt hittem nem találják meg. Őszintén, egy kicsit hiányoznak.
Lenéztem hasamra ahol Taemin feje volt. Már aludt. Végigsimítottam haján, mire elmosolyodott. Szóval nem alszik..
-Taemin én megértem hogy szeretsz így aludni de nekem kényelmetlen..
-Jó akkor gyere..
Oldalára fordult és kitárta karjait. Mellkasába bújva beszippantottam férfias illatát. Imádom amikor a takaró alatt öleljük egymást. Főleg így. Nemsokára el is nyomott az álom..
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro