Miután vége lett a lakodalomnak, körülbellül pont hajnal órára értünk haza, most már saját otthonunkba.
Taemin a tengerparthoz közel vett egy hatalmas lakást, ismétlem HATALMAS lakást, ami bellülről egy palota. Mindenhol nagy ablakok és ajtók voltak, simán ki lehetett látni a partra. Már most imádom ezt a helyet.
Az esküvőhöz visszatérve, alig beszélgettem a szüleimmel, és egész végig a fiúkkal voltam. Csak egy-két órát voltak ott és mentek is haza. Nagyon szomorú voltam, Taemin próbált felvidítani ami sikerült is neki. De most.... most megint előjöttek az emlékek, a régi emlékek, hogy milyen jó család voltunk..

-Anya, apa. Ugye mi örökre együtt maradunk?

-Hát persze kicsikém.-mondta apa.

-Ha addig nem lesz férjed akivel elmész messzire, akkor igen.-nevetett anya.

-Jaj ne már.-nevettem én is.-Nekem nem lesz soha férjem.

-Miből gondolod ezt?

-Én nem vagyok szép, és senki nem fog szeretni rajtatok kívül.

-Ne butáskodj drágám! Te igenis gyönyörű leszel meglásd, fogunk mi még látni boldogan egy fiú mellett.-mondta apa könnyes szemmel.

-Köszönöm hogy támogattok. Szeretlek titeket és azt kívánom, hogy akkor is maradjunk meg egymásnak ha férjem lesz egyszer.-öleltem meg őket.

Visszagondolva, erre az emlékre megindultak könnyeim. A kanapéra kuporodtam, és magzatpózban sírtam. El sem hiszem hogy egy hárpia tönkretette anyáék házasságát, csak azért hogy rajtam bosszút álljon.
Vagy én lehetek a hibás hogy eljöttem tőlük? Na nem, Bomi ne is gondolj ilyenre.
Jelen pillanatban szükségem volt Taeminre. Hogy átöleljen, csókokat adogasson homlokomra és vigasztal.
Épp, akkor jött ki a fürdőből mikor rá gondoltam.
Meglátott, és odasietett hozzám.

-Mi a baj édesem?-csókolt homlokon-fáj valamid? Mi a baj?

Nem válaszoltam semmit sem. Képtelen lennék most, annyira sírok. Ehelyett, Taemin nyakába borulva itattam tovább az egereket.

-Már megint az?
Bólintottam, hiszen tudtam hogy arra gondol.
Felültetett, és befeküdt mellém. Visszafeküdve magamhoz öleltem szorosan. Nyugtatott, simogatott és nyugtató szavakat mondott. Jól esik a törődése.

*Hyuna szemszöge*
-Örülök hogy itt vagy.-csókolt meg Daesung miután beléptem lakásába.

-Mond hogy nem voltál Bomi esküvőjén..

-Ami azt illeti....-vakarta meg tarkóját.

-Hah, tudtam. Remélem azt mondtad neki hogy szakítottunk..

-Igen...

-Pfff.. mindegy. Nézzünk filmet.

-Rendben. Hozok popcornt addig maradj itt.-ment el a konyhába.

Akció indul.
Gyorsan kiszedtem táskámból a drogot, és elrejtettem Daesung dzsekijébe ami az akasztón lógott.
Hogy képzeli hogy elmegy annak a fruskának az esküvőjére??! Elvette tőlem Taemint, én pedig az apját fogom elvenni tőle. Börtönbe fogom juttatni.
A wcbe mentem, és fehívtam a rendőrséget.

-Jónapot, feljelentést szeretnék tenni.

-Jónapot, mi ügyben?

-Drogot találtam egy ismerősöm kabátjában.

-Értem. Mondja a címet kérem..-elmondtam neki-Rendben, nemsokára ott lesz a rendőrség viszlát.

Letettem a telefont, és ördögien elnevettem magam. Gonosz vagyok, de legalább tudni fogják hogy velem nem tolhat ki senki. Főleg egy anorexiás picsa.

Visszamentem a nappaliba, és pont ott ült Daesung a kanapén. Mosolyogtam, és leültem mellé.

Néhány perc múlva csengettek.

-Ki lehet az?-állt fel, és nyitott ajtót.
Arcán a meglepettséget láttam. Na erre nem számítottál kisanyám.

-Jónapot kívánok, egy feljelentés érkezett, miszerint drog van a lakásban.

-Hogy mi?! Én... én nem drogozok!-mentegetőzött.

-Uram, had vizsgáljuk át az egész házat kérem.

Daesungot a falhoz állították, és átkutatták. Utána jött a kabát. A rendőr kivette a kis csomagot, amit beletettem.

-Mi??! Ez hogy került oda?? Hyuna te raktad bele?!

-Én csak wcn voltam szívem, nem csináltam semmit esküszöm!

-Uram, be kell jönnie az őrsre.

-De én nem drogozok!!! Soha az életben nem füveztem!!-üvöltött miközben megbilincselték.

-Ezt majd mondja a bíróságon. További szép estét kisasszony.

Kimentem a kocsihoz, ahol már bent ült Bomi apja. Próbáltam eljátszani a hattyú halálát, hogy ne tűnjön fel hogy én csináltam.
Mikor elhajtottak, hangosan felnevettem, és örülten boldog voltam. Bomi drágám, most nagyon megfizetsz..