Reggel felkeltem és nem találtam mellettem Crist.

-Édeseem, jóreggelt. Hol vagy?-üvöltöttem körbe a lakást.

Semmi válasz. Senki sehol. Egyedül voltam a nagy házba.

Egyből rosszra gondoltam. Mi van ha elrabolták az ufók? Vagy megette egy húsevő, vérengző misztikus lény? Hirtelen ötlettel vezérelve gyorsan felöltöztem és elrohantam... hogy megkeressem Crist.

A biztonság kedvéért vittem magammal alufóliát az ufók ellen.

Végig néztem a garázst, a parkot, a környéki utcákat és körbe kérdeztem mindenkit.

A park melletti játszón egy boldog családot láttam meg. Persze az arcukat messziről nehéz volt kivenni.

Olyan ismerős volt az alakja, az állása. Közelebb mentem.

Cris volt az.... egy gyönyörű, fiatal nő és egy kisfiú.

Bennem darabokra tört egy darad. Össze omlottam és sírni kezdtem.

Családja van? És ezt nekem miért nem mondta? És akkor miért van velem? Megcsalja a nőjét? Nem bírtam.

Elszaladtam és addig futottam ameddig el nem fáradtam. Már nemtudtam hol vagyok de nem is érdekelt. El akartam tűnni, féltem hogy elvesztem Crist de mégis akartam őt.

Leültem egy padra és zokogtam. Egyszer csak valaki megérintette a vállam. Megilyedtem.

-Miért sírdogálsz itt kislány?-szólt egy srác.

A haja barna volt, a szeme kék. A mosolya aranyos és vonzó.

-Semmi..

-Ne mond nekem h nincs semmi látom hogy sírsz. Gyere igyunk meg valamit és közben elmeséled.

Túl vonzó volt ahoz hogy nemet mondjak, így beültünk egy kávézóba.

Elmeséltem neki mindent, hogy Crissel hogy ismerkedtünk meg és hogy most ezzel minden össze omlott.

Rezgett a telefonom, Cris hívott. Nem volt se erőm, se kedvem felvennni ezért kinyomtam és kikapcsoltam a telóm.

-Egyébként hogy hívnak?-kérdezte.

-Zoé vagyok..téged hogy hívnak?

-Gyönyörű neved van. Engem Lucasnak hívnak.

-A kedvenc fiú nevem-mondtam halkan, alig hallhatóan.

-Tessék?

-Ja semmi, tetszik a neved.-pirultam el.

-köszönöm.

-Egyébként.. hol vagyunk?

Hangosan felröhögött. De jó..

-Hol laksz?

Elgondolkoztam mert még sose kérdeztem meg hogy milyen utca.. nem tudtam.

-Nem jut eszembe az utca neve-hazudtam-de azt tudom hogy ott van mellette egy park.

-Akkor tudom, gyere elkisérlek.

Lassan sétáltunk. Hátha akkor eltűnik minden problémám.

Mikor haza értem a ház alatt állt a rendőrség. Amint beléptem a házba, Cris felkiáltott.