-Tara!-  Nyit be az irodába az asszisztensem. Ma valamitől még vidámabbnak tűnik mint egyébként szokott. 

-Jó reggelt Viola, valami baj van?- Kérdezem vidáman, félig nevetve. Egyszerűen Violára nem lehet komoran tekinteni, vagy úgy tenni fel neki egy kérdést, hogy az ember hangjában egy kevés indulat, esetleg aggódás is legyen.

-Nem, szó sincs róla, ezt nem fogod elhinni!-  mondta majd egy díszes borítékot csúsztat az asztalomra. Abban a pillanatban ahogy a borítékhoz nyúlok ,Viola még csillogóbb szemeket mereszt rám.- Nyisd ki kérlek!- teszi hozzá leplezetlen izgalommal. Őszintén fogalmam sincs mi lehet a borítékban. A címzés alapján Hollandiából, Amszterdamból kaptam. Furcsa, mivel a személyes címzésű leveleimet nem a munkahelyemre szokás küldeni. Ezzel nem foglalkozva felnyitom a levelet, amelyből egy igényesen megtervezett papírt húzok elő. Gyorsan végigfutok rajta, majd mosolyogva nézek fel Violára.

-Szóval, szeretnél velem jönni?- Nézek rá mosolyogva. Viola az egyik legjobb alkalmazott akit a cég foglalkoztat. Néhány évvel idősebb nálam de rendkívül jól megértjük egymást. Talán ő az egyik azon kevés ember közül akik nem gondolják azt, hogy éretlen vagyok egy ilyen komoly állás betöltéséhez. Nagyon igyekszem megfelelni a beosztottjaimnak akiknek jelentős része nálam idősebb, néhány dolgozó kivételével. Viola is közéjük tartozik, aztán ott van még a portás fiú, és a kávézóban dolgozó srác a földszinti várakozóból, de persze nem szabad kihagynom Olivert aki a javításokért és a lap formai helyességéért felel.

-Persze, hogy szeretnék!- Majd áthajol az asztalom felett és megölel, igaz majdnem leborítva a számítógépet. Ilyenkor belülről valami apró melegség bontogatja szárnyait bennem. Örömet okoztam az egyik beosztottamnak, és ez nagyon boldoggá tud tenni. Ilyenkor érzem azt hogy adhatok valami nagyszerű élményt azoknak akik fontosak nekem. Igaz Viola nem a barátnőm, csak munkatársként tekintünk egymásra és ez így van rendjén, viszont olyan munkatársak vagyunk akik jó viszonyt ápolnak egymással.

-Akkor megbeszéltük- Mondom, majd lassan szétválunk az ölelésünkből.- Felveszem a kapcsolatot az Amszterdami szervezőkkel, és ha van új információm akkor mindenképpen tájékoztatlak.

-Nagyon köszönöm!- A füle mögé simítja rövidre vágott barna haját, és kisétál az irodámból. Még egyszer átolvasom a levelet, amely az Amszterdami Fashion Meetingre invitál engem, mint a Daily Fashion képviselőjét és plusz egy kísérőt. A négy napos találkozó egy hét múlva lesz esedékes. Az ilyen típusú alkalmak általában divatbemutatók sorozata, és persze nagyszabású vacsoráké, ahol híres emberekkel találkozhatok és ismeretséget szerezhetek a cégünk számára. Minden alkalmat meg kell ragadnom erre, és ez egy nagyszerű lehetőség. Viola minden bizonnyal csak segíteni fog ebben. 

Ebéd szünet van, így mindenki a lenti kávézónkban ül és beszélget. Csupa jókedvű embert látok. Ez is egy olyan érzés számomra amit Viola boldogsága okozott az Amszterdami Meetinget illetően. Leülök a kávézó pultjához és egy tejeskávét kérek. Csendesen iszogatom a kávémat és a telefonomat görgetem.

-Szia!- Ül valaki mellém. Meglepődve nézek fel a telefonomból.