-Szia Oliver!- mosolygok rá biztatóan.-hogy telik a napod?- kérdezem érdeklődéssel.
-Sok a munka- mondja kissé leverten- de hát ez mindig is így volt- teszi hozzá gyorsan- ez a szakma ezzel jár, ugyebár ha egy napilapnak dolgozom. És te hogy vagy? Olyan keveset beszélünk, pedig szerintem többet kéne- mondja, miközben a bal csuklóján lévő órával babrál.
-Tényleg keveset beszélünk, de ha az ember dolgozik így van ez. Kevés időnk van azzal foglalkozni, hogy megismerjük a munkatársainkat. - mondom, mert őszintén nem tudom erre mit lehetne válaszolni. Oliver alapvetően egy helyes fiú ha az ember jobban megnézi. Magas barna hajával és sötét szemeivel akár modell is lehetne. A világos színű inge pedig ezeket a tulajdonságait még inkább előtérbe helyezi. Persze nem úgy értem, de magas, jól néz ki, és még az alkata sem rossz. Széles vállaival és izmos karjával tényleg nem néz ki rosszul.
-Azt fecsegik- hajol közelebb- hogy kaptál egy levelet Amszterdamból.- olyan közel van hozzám, hogy érzem az illatát. Kellemes, amely leginkább a borsmentára emlékezteti az embert. 
-Igen tényleg kaptam egy levelet, az ott rendezendő Fashion Meetingre hívtak engem és plusz egy főt.- jelentem ki leplezetlen örömmel.
-Ez nagyszerű- mondja, majd belekortyol a kávéjába- Tényleg, nagyon örülök.
-Ez kedves tőled. Viola mellett döntöttem, hogy ő legyen a plusz egy fő. Végtére is rengeteget dolgozik és sokat segít a kezeim alá. Természetesen sok ilyen dolgozót tudnék még felsorolni.- mondom- De sajnos csak egy főt vihetek magammal.-  teszem hozzá gyorsan miután látom Oliver arckifejezését. Hirtelen rápillant az órájára amellyel az imént babrált.
-Azt hiszem lejárt az ebédszünetem, vissza kell mennem az irodába. Ha nem lenne gond, és valamikor ráérsz, le tudnál nézni hozzám egy időre? Csak mutatnék valamit-  mondja, miközben nem fél a szemembe nézni.
-Rendben, feltétlenül lenézek- Viszonzom a pillantását, mire ő elmosolyodik. Az irodámba menet végig Oliveren gondolkodtam, és azon a furcsa álmon ami az este hatalmába kerített. Nem ismertem azt, akivel... Szóval akivel történtek a dolgok, de azt tudom, hogy élveztem, és abban a pillanatban rendkívül boldognak éreztem magam.

Átnéztem a bejövőket, elintéztem pár rendelést, és beszéltem néhány idősebb kollégával a következő újságot illetően. Ötleteket adtam nekik, és megbeszéltünk egy határidőt. Ha az idősebbekkel beszélek, mindig próbálok tisztelettel lenni velük, és igyekszem elnyerni a bizalmukat. Szeretném ha egyformán alkalmasnak látnának az állásom betöltésére mint egy nálam tapasztaltabb embert.

-Szia Oliver!- nyitok be bizonytalanul a fiú irodájába.
-Tara!- Vesz észre vidáman, majd hozzám siet és becsukja mögöttem az ajtót. -Szóval, a tervezőiről most küldték át a következő borítót, és gondoltam személyesen mutatom meg neked.- Elővesz egy mappát, amelyben egy kartonra nyomott színes borító díszeleg. A szokásos betűtípus és elrendezés. A címlapon pedig egy halványan ismerős arcot pillantok meg.
-Oliver ki ez a címlapon?- kérdezem, majd rájövök hogy butaságot kérdezek, mivel ott van a lapon.
-Ő Zachary Woods.  -mutat a feliratra a képe alatt, miközben próbálok rájönni arra, honnan ilyen ismerős a férfi arca. Magas, világosbarna hajú és kék szemű férfi mosolyog vissza rám a címlapról. Egy idő után kezd furcsa lenni hogy ennyire figyelem a képet, úgyhogy felhagyok vele.
-Köszönöm, hogy láthattam Oliver.- Mondom, majd elindulok az ajtó felé.
-Hé, ne siess ennyire- Kapja el gyengén a csuklómat. -Valamit még meg akartam kérdezni.
-És mi volna az?- mondom, majd közelebb lépek a számítógéphez, hogy feltehesse a munkával kapcsolatos kérdését.
-Nem a munka miatt érdekel- mondja határozatlanul- de szeretném megkérdezni hogy, holnap után tervezel e valamit, mert ha nem akkor nagyon örülnék neki ha elkísérnél egy kiállításra.- Miután kimondta a szavakat, mondatokká álltak össze a fejemben, amelyek értelmet adtak egy randevú meghívásnak. Már régóta gondolkodtam azon, hogy hogyan utasítsam vissza, ha valaki elhív randira. A munkám egy bizonyos rétegben nagyon komoly feladat. És ez azzal jár, hogy nem csinálhatok azt, amit akarok, és amikor akarok, és persze akivel akarok.
-Még átgondolom Oliver- mondom biztatóan, ugyan nem tudom miért.- holnap találkozunk.- elhagyom az irodáját és a lifthez veszem az irányt.