"Egy hosszú furcsa folyosón ébredtem fel, körülöttem különös lények mászkáltak. Mintha tudomást se vennének rólam, csak járkáltak körülöttem. Néha-néha egy-egy felfigyelt rám, megnézett magának, aztán tova tűnt. De valahogy ezek a szokatlan lények nem rémítettek, pedig volt köztük elég rusnyák. Felálltam és akkor vettem észre, hogy nem a pizsamám van rajtam. Hanem egy csodaszép gôthos öltözék. Kicsit szokatlanul hatott, de tetszett.

Elindultam a folyosón, igazából ezen a helyen a lényeken és a szürkületen kívül nem volt sok minden. De nem is bántam, főleg, hogy nincsenek itt emberek. Ezek a szörnyek, vagy démonok talán, amúgy is sokkal szimpatikusabbnak tűnek nekem.
Aztán már nem tudom mióta sétálhatok a félhomályban elérek egy ajtóhoz.
Az ajtó nem volt túl csicsás csak egy sima fekete vaskapu, a kilincs amin egy arany kígyó volt, az volt a különleges rajta. Kinyitottam és korom sötét fogadott. Semmi nem volt az ajtó mögött csak a sötétség, minden olyan fénytelen volt. Árnyak bújtak meg, biztos voltam benne. Nyugtalannak kellett volna lennem, de egyáltalán nem éreztem azt. Mintha hívott volna az a hely, így hát beléptem rajta.
Elnyelt a sötétség, de nem is a sötét fogadott. Egy furcsa üzletben találtam magamat. Különös tárgyak voltak itt, különös ruhák és minden féle lomnak kinéző dolgok. Körül néztem, de nem volt ott senki, úgyhogy kimegyek, és az a látvány ami elém tárult, elállt a szavam. Kisebb romos, de még is érdekes házak magasodtak felém, az ég olyan, mintha lángokban állna. Legelső gondolatom az volt, hogy ez biztos a Pokol, de ha most valaki azt hiszi, hogy egy olyan hely, ami mindent beborít a tűz, akkor csalódást kell okoznom. Még különös módon, elég normálisan is néz ki. Egyetlen rendkívüli dolog volt ott a lényeken kívül, az pedig a vörösen izzó égbolt volt. Neki indultam, mert magához csalogatott ez a hely.
A táj, ugyan olyan volt mint a földön, még a hőmérsékletben sem volt túl sok eltérés. Házak is szokatlanul normálisnak tűntek, néhány furcsa dolgot leszámítva. Például szarvakkal voltak díszítve, mások különös tárgyakkal és volt még amelyiken fegyverek foglaltak helyet.
A lények, Most már azért jobban megnéztek maguknak. Biztos kíváncsiak voltak, hogy mit kereshet itt egy ember. Mert itt még nem nagyon láttam ember szerűséget, eddig.
Tovább sétáltam, mikor egy szokatlanul apró lény jelent meg előttem. Majdnem rá léptem, de még időben kerültem ki. Olyan játszin könnyedséggel libbentem el, hogy még én is meglepődtem.
Most először szóltak hozzám, a hangja már túlzottan valóságosnak tűnt még elgondolkodtam, hogy ez tényleg csak egy álom?
- Úrnőm?
- "Tessék?"

Ekkor hirtelen visításra ugrottam fel, leestem az ágyról. Úgy kalapált a szívem, mintha csak dobolnának rajta, lihegtem és kapkodtam ide-oda a fejem.
-Mi a fene? - dühöngök.
A szomszéd kezdet üvöltözni újból, felmordultam és nem bírtam tovább. Kiléptem az ajtón és mint egy állat kezdtem dörömbölni az ajtaján, közben üvöltöttem. Ritkán kelek ki magamból, de most már kihozott a sodromból, mert nem ez volt az első alkalom.
Egy jó 10 perces veszekedés után, vissza feküdtem.
Forgolódtam egy darabig. *Érdekes álom volt.*
De mikor vissza aludtam, már nem jelent meg.

Reggel aztán csalódottan keltem fel, nem csak hogy nem volt folytatása az álmomnak, ráadásul még forgolódtam jó sokáig. Úgyhogy nagy nehezen fel keltem, felöltöztem és suliba mentem.