Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Álmok első

Egy kemény nap után haza vánszorogtam, nem csak hogy a suli lefárasztott, de a munkahelyemen is nagyon pörgős napom volt. Bedőltem az ágyba és életuntan sóhajtottam fel.
Változást akartam, valami újat, ez a monotonitás az őrületbe kerget.

- Elegem van. - üvöltök a semmibe.

Végig néztem ezen a sivár szobán, egyhangú és unalmas, pedig tele van a kedvenc dolgaimmal, de még is olyan lelketlen. Valami hiányzik, mindig ezt éreztem, de mostanában egyre jobban.
Egy gyors zuhany és már az ágyban elnyom az álom.

De úgy éjfél körül, valami éles fényre keltem fel, de mikor kinyitottam szemeim, még sötét volt.

"Mi ez a fény?" Nézek körbe, az ablakon szűrődött be.

Felkeltem és kinézetem.

A házam egy sikátorra néz, a hold most megvilágította azt a kis sötét helyet, furcsa is volt, hogy most milyen fényes és hatalmas.
Aztán egy furcsa figura jelent meg ott, szokatlan külsejét vér áztatta, vicsorgott éles fogaival és agyarával, aminek az egyik fele meg volt törve. Mikor megpillant az ablak rejtekében, farkasszemet nézünk, csak bámuljuk a másikat, azon gondolkodva, hogy észrevett-e a másik. Ez nem lehet ember, ez jutott legelsőnek az eszembe, otrombán izmosnak tűnt és még ha nem is láttam teljesen, különösen nézet ki. Lehet, hogy még szarva is volt.

Aztán egyszeriben szétrobban a feje. "Hogy mi?" Ahogy vagyok hátrébb lépek annyira meglepődtem. Még el is estem a hirtelen mozdulattól, és bár bevertem a fejem ez most kicsit se izgatott, gyorsan felugrottam és az ablakon megint kibámultam.

Egy fekete ruhás fazon állt a groteszk hulla felett. Kicsit sokkoltan figyeltem az eseményeket, mikor aztán az ismeretlen megfordul. Ennek már inkább volt ember alakja, mint az előzőnek. A hosszú fekete kabátja egészen a lábáig húzódott és elég szemrevaló férfi volt. Sötét haja beleveszett a homályba, valami érdekes természetellenes fegyver volt a kezébe, lerázza a mocskos vért róla és már indulna, mikor felnéz és észrevesz. Csak bámul, aztán furcsán elvigyorodik.

Aztán ...

Az óra csörgésére keltem fel, ingerülten nyomom ki az ébresztőt és egyből az ablakhoz megyek, de a sikátor üres.
Sóhajtottam. - Csak egy álom?
Lassan megmosakszom, de a gondolataim csak a tegnapi álmon járnak, felöltözök és elindulok a suliba. Nem volt túl sok kedvem az egészhez, úgyhogy nem is nagyon figyeltem, meg hát az álmom, ami nem hagyott nyugodni... Az sokkal érdekesebb volt.
Aztán egyik szünetben, megcsörren a telefonom, a barátnőm az Enma.

- Moshi - Moshi. (Szia) - veszem fel

- Szia, Aliz. Ma rá érsz? Vagy dolgozol?

- Ma szabadnapos vagyok.

- Az jó, a szokott helyen?

- Oké.

Aztán egy pár másodperces csend. - Történt valami?- kérdi hirtelen
Elkuncogom magamat, hogy ő mindig mindent tud, de valahogy mindig ez volt. De ez fordítva is igaz. - Álmodtam.

- És jó volt?

- Érdekes.

- Majd mesélsz. Na leteszem, szia.

- Hali.

Beletúrtam kékesfekete tincseimbe és az akkor belépő tanára néztem. Most jön a legutálatosabb óra, a matek. Nagyon lassan telik el ez a két matek óra, a végére már teljesen lefáradtam. Meg várom míg mindenki kimegy, nem szeretek szardella lenni, úgyhogy megvárom még a tömeg elszállingózik. Aztán lassan neki indulok, a friss levegő jót tesz az idegeimnek.

A lágy tavaszi szellő játszik kósza fürtjeimmel, kellemes az idő úgyhogy a hosszabb úton megyek az étteremhez. Mikor oda érek, Enma is akkor ér oda, intünk egymásnak és a szokott üdvözlésünkkel köszöntjük egymást. Öklözéssel.

Aztán bemegyünk és leülve rendelünk.
Ahogy leültünk, beszélgetünk, semmi fontos csak a szokott témák. Mágia, halál, horror filmek és a világ... Aztán kihozták a kaját és mindketten csendben megettük, mi szavak nélkül is megértettük egymást.
Kicsivel később rá térek az álmomra. Figyelmesen végig hallgatta és gondolkodott.

- Tényleg érdekes. Lehet ez egy figyelmeztetés.

- Figyelmeztetés?

- Hogy valami nagy kalandba keveredsz vagy valami ilyesmi.

- Hát lehet.

- Még valami.

- Most ennyi.

Megettük még ami megmaradt, aztán neki indultunk a városnak. Buszról, buszra szálltunk. Már be is sötétedett, mikor haza indultunk.
Most nem voltam olyan fáradt és ideges se, szeretek Enmaval lenni, mert megnyugszom tőle és fel tölt energiával, így tovább tudom csinálni ezt a monoton életet. Már biztos agyvérzést kaptam volna, ha ő nem lett volna.

Ahogy haza értem...

Egy jó meleg fürdőt vettem és áztattam kicsit magamat, ittam egy pohár bort és nassoltam. Mikor kiszálltam bekapcsoltam a tv-t, néztem egy darabig, aztán bealudtam.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro