Május 4 (szombat)
~ Sugi szemszöge~

Ezaz a nap amit az életemben sohasem fogok elfelejteni.HUHHH.Akkor kezdjünk is neki.

Reggel valamiért már hajnalban kipattant a szemem.Megnéztem a telefonom: 6:03. Kb. olyan 1 órát telefonoztam, de már nem bírtam, letettem és csak forgolódtan az ágyban.Olyan 8 körül lementem, anya és apa vártak lent.
-Kislányom légyszíves szólj Evinek, hogy jöjjön le - mondták szinte egyszerre.
Fel is mentem, nem tudom mi lehet ez a nagy baj.
-Evi légyszi gyere le a nappaliba, anyuék kérték!!
-Mi van?-kérdezte álmosan.
-Hát gondolom valami baj.
Lementünk együtt, még le se ültünk a kanapéra, de már anyuék belekezdtek.
-KISTESTVÉRETEK LESZ.
Ekkor lesokkolódtunk a nővéremmel.
-Ez most egy vicc, ugye?-kérdezte Evelin könnyes szemekkel.
-Nem-felelte szűkszavúan anya -tényleg.
Evi csapkodva fölszaladt a szobájába, én is utána mentem sírva.
-Mégis hogy képzelik! Van egy 15 és egy 12 éves lányuk, már elég nagyok vagyunk. Akarnak valakit babusgatni?! Ja, aztán még a végén mi vigyázunk rá! -üvöltötte torkaszakadtából.
- Evi, Evi nyugi -csitítottam.
- Nyugi? Lesz egy nyálas szájú testvérünk!!!
- Én is nagyon mérges vagyok deee........
Nem várta meg amit mondok, fölkapta a táskáját és kiment a szobából. Utána mentem, de már kiment az ajtón.
-Gyere vissza!-kiabáltuk anyáékkal egyszerre.
Apa egy ideig utánaszaladt, de Evi már befordult a sarkon.
-Majd visszajön.
-Visszajön??-kezdtem mostmár iszonyat mérgesen. -Te gyereket vársz, mi ketten borzasztóan ki, vagyunk akadva, Evi elszökött!!Neked meg az a válszod hogy:,,Majd visszajön"!! Hát nagyon tudok gratulálni!! -és sírva fölszaladtam a Evi szobájába. Rengeteget sírtam, de egyszer csak megpillantottam a telefonját. Itt hagyta. Beléptem és rá írtam Ivettre:

Evi: Szia. Sugi vagyok. Náld van Evi?
Ivett:Aha. Szegény nem bírja abbahagyni a sírást. Szörnyen mérges.

Videochatet indítottam....
-Adjam Evit? -kérdezte megértően Ivett.
-Igen, kösz.
-Szia.-szólt bele zokesét.
-Szia. Hogy vagy?
- Hát szerined? -mondta szipogva.
- Fiyeljetek! Éne este utánatok megyek amint anyáék elaludtak!
- Biztos? - kérdezte- Ivett most itthon lesz egyedül pár napig a bátyjával. Úgyis együtt jártok edzésre, pakolj össze mindent, jó?
- Oké
-Szia
- Ne sírj. Szeretlek, szia!

Gyorsan bepakoltam pár ruhát, az edzéscuccomat telefont, laptopot stb.

Egy örökkévalóságig tartott kivárni az esét. Csak kajáért mentem le a konyhába. Anyáékkal nem beszéletem egyáltalán semmit se.

23:00-kor már elkezdtek alváshoz készülődni.
Olyan éjféltájban benéztem a szobájukba, mind ketten aludtak. Itt az ideje. Felkaptam a cuccaimat és megpróbáltam hang nélkül kimenni a házból. Gondolatok cikáztak a fejemben, miközben a kis utcán sétáltam végig. Szerencsére Ivett már kinyitotta a kapujukat, így bementem a lakásba. Amint betettem a lábam a köszöbön, a nővéremet láttam meg kisírt szemekkel.
- Ne sírj, mert akkor én is sírni fogok!
- Megpróbálok - szipogta.

Folytatjuk....

Na helló helló! Itt is lenne az újabb rész. Ti örültök az új családtagnak? És szerintetek a testvérpár miért reagált így a hírre?
Komiba várom a különböző fiú és lányneveket!❤