Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.fejezet - Nyugalom

A bennem levő világ majdnem összetört mikor meghallottam, hogy a Szőkeség ismeri az én Mickey-met. 'Ó, én drága Mickey egerem.. Nem gondoltam volna hogy ilyenek közé keveredsz. Most komolyan.. Egy értelmesebb fazonnal nem állhattál volna össze zenélni? Na de várjuk.. Hogy mi? Zenélés?'
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Mit mondtál? - Luke felé fordultam és leesett állal néztem rá hitetlenkedve. - Hogy ki tud itt zenélni?
- Mi. Michael és én. - válaszolt egy vállrándítással.
Olyan hangosan felnevettem, hogy szinte az egész parkolói forgalom megállt egy percre.
- Haha. Már majdnem elhittem. Jól tudtok hazudni, de most őszintén. Honnan ismeritek egymást? - Michael felém fordult és megfogta a vállaimat majd homlokát az enyémen pihentette.
- Igazat mond Dothy.. Tudod, a két év alatt azért változtam is valamit. - gyengéd mosolyra húzta a száját.
Elolvadtam, és csak bámultam szürkés-zöld szemeibe. Annyira jó volt megint látni őt. Átöleltem és belefúrtam az arcomat a nyakába.
- Hiszek neked, Mickey. De csak neked. - mosolyogtam.
- Hogy tessék? Neki hiszel, de nekem nem? - a pingvinherceg most sértődöttet játszott.
- Persze, hogy neked nem hiszek. Nem is ismerlek. - ránéztem a barátomra és szomorú mókuspofit csináltam - Bántott, Mickey. Majdnem elütött.
- Hogy mi? - ahogy gondoltam. Villámokat szórt a szemeivel az ellenségemre. Tudtam, hogy még mindig fontos vagyok neki. Annyira amennyire ő fontos nekem.
- Hé, ne nézz így rám haver. Kiugrott a kocsim elé a buszmegállóban. - 'upsz..'

Megfogtam a két fiú hátát és elkezdtem előre tolni őket, a pláza bejárata felé.
- Ó ugyan, tudod mit, Luke. Megbocsájtok neked, amiért majdnem elütöttél, de ez nem is fontos. Mit akarsz venni innen? - kibúvót kerestem.
- Ami azt illeti, egy új gitárt. Tudod. Zenekarunk van. - próbált az előbbire célozgatni, amikor kérdőre vontam a tehetségüket. 'Még mindig nem hiszem el. '
- Jó, menjünk. - betoltam őket a kapun, aztán elengedtem őket és előre vettem az irányt.
Nem ismertem ezt a helyet, de tudtam, hogy merre lehet egy hangszerbolt. Meg is találtam, aztán bementem. Megkerestem a legdrágább gitárt, amilyen gyorsan csak lehetett. Kiváncsi voltam, hogy tényleg van-e pénze megvenni valami ilyet.
- Melyik gitár tetszik, Dorothy? - megfordultam és a gitárt fenyegetően felé irányítottam.
- Te nem hívhatsz így engem.
- Akkor hogyan? - eemmm..
- Mondjuk sehogy? - vigyorogtam aztán a kezébe nyomtam a hangszert.
- Szerintemez illik hozzád, Idegenkém. Megveszed, nem igaz? - egyébként a gitár tényleg jól nézett ki. Kozmoszfekete színe csak úgy csillogott, és ennek ellenére ujjlenyomatmentes volt. Tökéletes.
- Ha te mondod. - megragadta a gitárt és püfökélve elsétált a pénztárig.
Egymásra néztünk Michael-lel és megrántottuk a vállunkat. Ezek szerint ő sem tudta mi volt a baja.
- 400$ (~115,000 Ft) lesz, Uram.
- Rendben. - elővette a tárcáját és kivett belőle egy arany bankkártyát. Mit ne mondjak, nyert. Tuti van pénz azon a kártyán és nem csak dísznek van.

Kiléptünk a boltból és szomorúan kullogtam mögöttük. 'Azt hittem csak viccelnek, de mi van, ha mégsem?' Mickey megállt és nagyot sóhajtva átölelt.
- Sajnálom, Minnie, de most mennem kell. Találkozóm van a haverokkal. - még mindig emlékezett arra, hogy Minnie is a beceneveim egyike volt. A számára, mert én meg őt Mickey-nek hívtam, mint az egeret.
- Jól van, menj csak. Érezd jól magad. - megsimogattam a hátát, aztán felnéztem rá boldogan.
Eltávolodott, aztán kilépett az áruházból.

Követni akartam a példáját, de hirtelen megragadtak hátulról és elkezdtek az ellenkező irányba húzni. Hátranéztem és Luke volt az elkövető.
- Neked meg mi bajod van? Engedj el. Hova viszel? - összeráncolt homlokkal próbáltam lefékezni.
- Azt beszéltük meg, hogy veszünk neked valami új göncöt, Ricsaj Csajszi.
- Ooohhh, azt hittem csak ugratsz. - megfordultam és mellette mentem, mert már kezdett fájni a csuklóm. Erős volt.
- Én nem szoktam viccelődni. - előre meredt, majd lefordult a sarkon, és egy hatalmas New Yorkerrel találtam szemben magamat.
- Most mi van? - kérdőn rápillantottam.
- Vásárolunk! - széles mosolyra húzta a száját, majd belépett a fényes helységbe.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro