Meglehetősen idegesen léptem át az Estrella ajtaját, és kicsit meglepett, hogy most nem a nagy tömeg fogadott, mint legutóbb. Jennievel és Jisooval kicsit korábban érkeztünk, így velünk együtt hatan tartózkodtak a szórakozóhelyen. Nagy levegőket vettem, és zavaromban a ruhám alját gyűrögettem. Tudtam, hogy ma este sok minden fog történni, hiszen jó pár ember lesz itt, akik miattam jönnek. Vagy részben miattam.

- Igyunk valamit. - mondta Jisoo, majd belém karolva elindult a bárpultig. Néhány másodperccel később már egy színes, édes koktéllal a kezemben fürkésztem az ajtót, amin egyre többen szállingóztak be. Lábam nem érte a földet a bárszékről, így lóbálgattam egy kicsit, hátha visszább tudom fogni az idegességemet. De képtelen voltam rá.

Vártam, hogy megérkezzen Lisa, mert igazán megkedveltem őt az első találkozásunkkor, és szerettem volna még jobban megismerni. Reménykedtem benne, hogy sikerül összebarátkoznunk.

Aztán ott volt még Jungkook. Nem tudtam mire számítsak vele kapcsolatban. Őszintén szólva, fogalmam sem volt róla, hogy mik a szándékai velem. Nem tudtam eldönteni, hogy barátkozni akar velem, vagy esetleg flörtölni. Mindenesetre szerettem volna kideríteni, mert én biztos voltam benne, hogy csak a barátja szeretnék lenni. Még pedig egy másik indok miatt.

- Sziasztok! - a négy fiú egyszerre érkezett meg és lépett oda hozzánk. Jimin és Kai lefoglalták a barátnőik száját, mire én a szememet forgatva fordultam Taehyung és Sehun felé.

- Szia Minhee! – borzolta meg kicsit a hajamat Sehun, amitől felkacagtam. – Minden oké?

- Persze. – bólintottam határozottan. Sehun a fejét forgatva nézelődött a teremben, amit én szóvá is tettem, mert a kíváncsi énem hirtelen úrrá lett rajtam. – Keresel valakit?

- A ma esti barátnőmet. – válaszolta könnyedén, mire meglepetten pislogtam egy párat. Végül inkább nem kérdeztem rá, hogy ezt pontosan, hogy értette. Helyette inkább a mellette álló fiú felé fordultam. Taehyung aranyos mosollyal az arcán méregetett ezzel nekem is görbületet varázsolva a számra.

- Szia. – mondtam és a hátam mögötti bárpultra helyeztem az italomat.

- Szia. – mondta ő is és egy kicsit közelebb hajolt hozzám, amitől azonnal felszökött a pulzusom. Taehyung egy apró puszit nyomott az arcomra. Felkuncogtam az édes gesztustól és már én is szerettem volna viszonozni, amikor megláttam két lányt belépni az ajtón.

- Ne haragudj. – simítottam meg a vállát és leszállva a székről elléptem mellette, hogy fogadjam őket.

Lisa, amint megpillantott hevesen integetni kezdett nekem, és legnagyobb döbbenetemre azonnal megölelt, amikor közelebb értem hozzá. Nem is tudtam, hogy ennyire jóban vagyunk!

- Minhee, ő itt a lakótársam, Rosé – mutatta be nekem a vele érkező magas, szőke szépséget. – Rosé ő itt Minhee. Ő is a csoporttársunk lesz az egyetemen.

- Nagyon örülök, Minhee. – nyújtotta felém a kezét Rosé. – Remélem, jó barátok leszünk.

- Én is nagyon remélem. – bólintottam, majd a hüvelykujjammal magam mögé mutatva megkérdeztem, akarnak-e inni valamit. A két lány beleegyezett, úgyhogy a pulthoz lépve kértem még három színes koktélt. Helyet foglaltunk mind a hárman egy magasított kör alakú kisasztalnál, ami körül pont három bárszék volt, és beszélgetni kezdtünk.

- Na, és miért pont táncszakra jelentkeztél? – érdeklődött kedvesen Lisa. Vállat vonva beleittam a koktélomba.

- A nővéremmel kisgyerekkorunk óta az az álmunk, hogy nyitunk egy tánciskolát. Felosztottuk, hogy ő viszi a hivatalos részét neki, én meg a nem hivatalosat, úgyhogy én szeretnék lenni az egyik tánctanár. – magyaráztam a történetemet.

- Ez tök jól hangzik. – értett egyet Rosé, míg mellette Lisa is hevesen bólogatott.

- És ti? Honnan ismeritek egymást? – könyököltem fel az asztalra. Lisa megforgatta a szemét, és felkacagott.

- Rosé a szüleim éttermében dolgozott tavaly nyáron, és az első napján rám öntötte a paradicsomszószt, amikor nem sikerült neki kinyitnia az üveget, és kirepült a kezéből. – mesélte Lisa. Rosé a fejét fogva lesütötte a szemét, de nem látszott zavartnak, inkább csak nevetett a kis történeten. – Amíg segített letakarítani, összebarátkoztunk és idén nyáron összeköltöztünk, mert mindketten el akartunk költözni otthonról.

Észre sem vettem, hogy elrepült egy óra, amíg a lányokkal dumáltam, olyan jól elvoltunk. Folyt belőlünk a szó, ami nagyon nagy örömmel töltött el. Biztos voltam benne, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, és ebből egy barátság is kialakulhat a későbbiekben.

Visszavittem a pulthoz az üres poharakat, amikor valaki megsimogatta a vállamat és következő pillanatban belemosolygott az arcomba.

- Jungkook, hát eljöttél? – fordultam felé örömteli mosollyal.

- Ki nem hagytam volna az alkalmat, hogy újra lássalak. – kacsintott rám. A fejemet ingatva megkérdeztem iszik-e valamit, de nem válaszolt, csak megfogta a kezem és elsétált velem a terem másik végébe, ahol kicsit tompábban ment a zene. Megtámasztotta a falat jobb vállával, én meg kérdőn vártam, hogy mondjon valamit. – Jól nézel ki, Minhee. Sokkal szebb vagy, mint, mióta utoljára láttalak.

A fülem mögé igazítottam egy hajtincset, ahogy bazsalyogva ráemeltem a tekintetemet. Jól esett a bókja, de nem akartam, hogy félre értse a helyzetet.

- Figyelj – kezdtem bele egy kis sóhaj kíséretében. – Te is jól nézel ki, és nagyon aranyos vagy, de a helyzet az, hogy én csak barátkozni szeretnék veled.

Jungkook meglepetten pislogott rám, és valószínűleg nem értette miért mondok ilyeneket, amikor néhány éve még odáig voltam érte. Egy pár tőmondatban összefoglaltam neki a középiskolai éveimet, ami után kiszakadt belőle egy hatalmas sóhajtás.

- Ne haragudj, Minhee. – túrt bele a hajába. – Nem tudtam, hogy Youngil ezt fogja veled tenni. Ki se néztem volna belőle...

- Nem fontos, oké? – legyintettem, mert már így is azt éreztem, hogy túl sokat beszélek a múltamról. – Csak nem tudom elfelejteni, ami akkor este történt. És hogy utána elmentél én meg magamra maradtam. És csak én tudtam az igazságot, meg Soojin, de ő...

- Egy alattomos ribanc, tudom. – forgatta meg a szemeit Jungkook befejezve a mondatomat. – De nem lehetne, hogy esteleg, tiszta lappal...? – próbálkozott, amitől muszáj volt szélesebben mosolyognom. Ha nem lett volna Taehyung, és nem váltott volna ki belőlem olyan érzéseket, amiket eddig soha senki, nagyon szívesen adtam volna Jungkooknak egy esélyt. De volt Taehyung, és szerettem volna, megtudni mit érzek iránta, úgyhogy csak finoman a srác karjára simítottam.

- Legyünk barátok, rendben?

Jungkook lebiggyesztette az ajkait, majd beleegyezően bólintott egyet. Kicsit szóba elegyedtünk, és megállapítottam, hogy nem sokat változott a humora az elmúlt években. Ugyanolyan vicces volt, és laza, amit imádtam benne, és nem éreztem magam feszültnek mellette. Jól éreztem magam, de kicsit hiányzott valami. Illetve, valaki, aki a terem túlsó végéből figyelt engem. Egyik pillanatról a másikra történt, hogy Taehyung félretolva Jenniet, akivel ezidáig beszélt, elég határozottan elindult felénk. Igyekeztem úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, mert túl kínos lett volna, ha végig nézem, ahogy felénk közeledik, és nem csinálok, semmit csak lefagyva állok.

-Bocsi elrabolom egy percre a lányt. – jelentette ki, és mielőtt bármit is reagálhattam volna már meg is ragadta a kezemet és kihúzott magával az udvarra.

˙Taehyung POV˙

Az épület háta mögé érve megálltam, elengedtem Minhee kezét és szembe fordultam vele. Döbbenten nézett rám, szemei kikerekedtek, ahogy méregetett, én meg még így is gyönyörűnek láttam őt. Hogy lehet, hogy ennek a lánynak nem volt még barátja?

- Mit akar tőled az a srác? – nem köntörfalaztam, egész egyszerűen rákérdeztem, mert tudni akartam. Minhee arca megrándult egy pillanatra, majd óvatosan elmosolyodott.

- Féltékeny vagy? – húzta fel a szemöldökét és keresztbe fonta maga előtt a kezeit. Egy pff hangot hallatva elnéztem mellette. Nem válaszoltam neki a kérdésére, mert szerintem szavak nélkül is tudta, hogy mit mondanék. – Aranyos vagy, de Jungkookal csak barátok vagyunk. Semmi több.

- Nekem nem úgy tűnt. – puffogtam tovább.

- Pedig így van. – tárta szét a karját. – De nem értem miért zavar ez téged...

Mély levegőt vettem a kijelentésére, mert nem akartam vele kiabálni. Nem voltam hirtelen haragú, de ha valaki hülyeséget mondott, felidegesített vele.

- Igyekeztem, elég egyértelmű lenni veled, de ha nem voltam... - megráztam a fejemet és úgy döntöttem inkább bevallok neki mindent. Ha tetszem neki, nem fogja érdekelni a kattanásom. Már pedig nekem most ő a kattanásom. – Na, jó, ez most lehet ijesztő lesz, de nem érdekel. Az első percben megtetszettél nekem, amikor megláttalak, és éreztem, hogy meg akarlak ismerni. Viszont mióta megtudtam, hogy még nem volt barátod és nem csókolóztál, önző módon elkezdtem arra vágyni, hogy én legyek neked az első. Nem akarom, hogy a másé legyél, szeretnélek én bevezetni téged ezekbe az új dolgokba! Még jobban meg akarlak ismerni, el akarlak vinni, randizni és majd egy tökéletes pillanatban meg szeretnélek csókolni. Kedvellek Minhee-ya.

A lány egy pár másodpercig pislogás nélkül bámult, majd elmosolyodott és hirtelen felém nyújtotta a kezét. Nem tudtam, hogy mit akar, és nem kis meglepetést okozott nekem, amikor puha ujjai az arcomhoz értek és vég simítottak rajta. Lehunyva a szememet élveztem a lágy cirógatást, és kicsit csalódott lettem, amikor abbahagyta.

- Én is kedvellek, Tae. – mondta ki. Közelebb lépett hozzám, így, amikor felemelte a fejét, hogy rám nézzen az orra súrolta az államat. – És igazán örülnék, ha veled tapasztalhatnám meg azokat az új dolgokat.

A megkönnyebbüléstől szinte sírva fakadtam. Tehetetlenül lenyúltam a derekához és magamhoz húztam őt. Éreztem, hogy megmerevedik, ahogy mellkasa az enyémnek nyomódott, de néhány tizedmásodperc múlva elengedte magát és a fejét a vállamra hajtotta. Ujjaimmal megsimogattam a haját és egy könnyed csókot nyomta a feje búbjára. Megcsapott édes, vanília illata, ami rádöbbentett, hogyha nem vigyázok, hamarosan teljesen beleszeretek. De ez a gondolat nem is tűnt ijesztőnek, amikor a szemeibe néztem.